A Zarándoklatok Római Műve szervezésében vasárnap kezdődik a XV. olasz országos teológiai-lelkipásztori
kongresszus „Európai utak” címmel
Az összejövetel azzal a szentmisével kezdődik, amelyet Camillo Ruini bíboros, a Pápa
római helynöke mutat be vasárnap délután, a lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján
a Szent Péter bazilikában. A szertartáson részt vesznek az UNITALSI, az olasz betegkísérő
egyesület szervezésében érkezett zarándokok. Az összejövetel fő témája, hogy hogyan
alakult ki a keresztény Európa, a Róma, Jeruzsálem illetve Santiago felé vezető, ősi
zarándokutak hozzájárulásával. A kongresszus nyitó beszédét hétfőn délelőtt Camillo
Ruini bíboros tartja „Az ősi zarándokutak vallási és kulturális jelentősége” címmel.
Mauro Piacenza prelátus, az Egyház Kulturális Javai Pápai Bizottságának elnöke előadásában
a zarándokutak mentén található kolostorokról, apátságokról, székesegyházakról és
szentélyekről szól. A kongresszuson felszólalnak világi méltóságok is: Francesco Rutelli
olasz miniszterelnök helyettes, a Kulturális Javak és Tevékenységek minisztere „Itália,
zarándoklatok kereszteződése” címmel tart előadást, Walter Veltroni római polgármester,
pedig az Örök Városról, mint zarándokközpontról szól. A találkozót kerekasztal megbeszélés
zárja, amelynek témája: „A vallásos-kulturális útvonalak globális jelenséget képeznek,
amelyek az emberrel egyidősek”. A kongresszus végkövetkeztetéseit P. Caesar Atuire,
a Zarándoklatok Római Művének vezérigazgatója vonja le, aki január 22-én volt magyar
adásunk vendége. (lásd:http://www.oecumene.radiovaticana.org/UNG/Articolo.asp?c=113702)
Liberio Andreatta prelátus, a Zarándoklatok Római Műve ügyvezető igazgatója rádiónknak
adott interjújában a következő szavakkal foglalta össze a kongresszus célját: „A zarándoklatok
révén kívánjuk újra felfedezni és felkínálni azokat a keresztény gyökereket, amelyek
Európa kulturális alapját képezik. Ma sokat beszélünk nyitásról, pluralizmusról, toleranciáról
és párbeszédről. Azonban csak akkor tudunk valóban párbeszédet folytatni, ha alaposan
ismerjük saját önazonosságunkat.” A cél tehát az, hogy a zarándoklatok ténylegesen
a hitben való előrehaladás belső útjaivá váljanak, legyenek jó alkalom arra, hogy
mindenki felfedezhesse saját identitását, amely számunkra a keresztény önazonosságot
jelenti – mondta Andreatta prelátus. Arra a kérdésre, hogy a zarándoklat egyfajta
kegyes ájtatosság vagy pedig inkább vallási turizmus, a prelátus következőket válaszolta:
A zarándoklat az evangelizálás egy formája. A II. Vatikáni zsinat újraértékelte
a pasztorációnak ezt a formáját, amely hozzásegít ahhoz, hogy felfedezzük önmagunkban
az igazságot, azt a fényt, amelyről Szent Ágoston szól, és amely alkalom arra, hogy
találkozzunk az isteni misztériummal a szentélyek meglátogatása révén. Az evangelizálás
hatékonysága nagymértékben függ a pap, a csoportkísérő, az idegenvezető szakképzettségétől,
emberi hozzáállásától. A zarándoklat a katekézisnek olyan formája, amelyre a modern
embernek nagy szüksége van. A Zarándoklatok Római Műve által szervezett utakon egyre
többen vesznek részt olyan személyek is, akik egyébként csak kevéssé vagy egyáltalán
nem gyakorolják vallásukat. Az út során végzett ájtatossági gyakorlatokon túl, azon
felül, hogy a zarándokok számos, művészeti, történelmi, természeti szépséggel találkoznak,
nagyon fontos szempont a zarándoklat evangelizáló dimenziója – mondta Liberio Andreatta
prelátus. Hangsúlyozta, hogy a Zarándoklatok Római Műve nem egyfajta utazási iroda,
hanem az Egyház intézménye, amely a hit élményének közös megélését ajánlja fel a keresztények
számára. Idézte Goethe közismert mondását, miszerint „Európa zarándoklatból született
és anyanyelve a kereszténység.” Mondhatjuk tehát, hogy a zarándoklatok nagymértékben
hozzájárultak a keresztény Európa építéséhez. A szentföldi keresztény közösségek
helyzetére utalva Andreatta prelátus a következő felhívással fordult a Vatikáni Rádió
hallgatóihoz: „Segíteni kell őket jelenlétünkkel. A Vatikáni Rádió hallgatóinak is
megismétlem, hogy kötelességünk a Szentföldre zarándokolni, hogy bátorítsuk ott élő
testvéreinket, a keresztény kisebbséget.”