A Szentatya a keresztény házaspárok evangelizáló szerepének jelentőségét hangsúlyozta katekézisében

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta katekézisét a keresztény hit első tanúiról. Ez alkalommal egy házaspárról, Priszcilláról és Akviláról szólt. A házaspár Pál apostol számos munkatársa közé tartozott, akikre már utalt röviden a Szentatya múlt heti katekézisében. Ismereteink szerint ez a házaspár – Priszcilla (röviden Priszka) és Akvila – tevékeny szerepet töltött be az egyház Húsvét utáni, kezdeti időszakában.
A házaspár neve latin eredetű, de ők maguk zsidó származásúak voltak. Akvila földrajzilag a Fekete tengerre néző, észak-anatóliai diaszpórában született, - a mai Törökország területén -, míg Priszka valószínűleg római zsidó nő volt. Mindketten Rómából érkeztek Korintusba, ahol Pál az 50-es évek elején találkozott velük. Ott csatlakozott hozzájuk, mert Szent Lukács szerint szintén sátorkészítéssel foglalkoztak. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Pál hozzájuk költözött. A házaspár azért érkezett Korintusba, mert Klaudiusz császár elrendelte, hogy minden zsidónak el kell hagynia Rómát. Svetonius római történetíró szerint a császár azért űzte ki a zsidókat az Örök Városból, mert nagy „felfordulást okoztak egy bizonyos „Kresztus” miatt”. Nem ismerte jól Krisztus nevét, és csak zavaros elképzelései voltak arra nézve, hogy mi történt – mondta katekézisében a Szentatya. A zsidó közösségen belül nem volt egyetértés arra nézve, hogy Jézus volt-e valóban a Krisztus. Ezek a problémák elegendők voltak ahhoz az uralkodó számára, hogy minden zsidót kiűzzön Rómából. Feltételezhető, hogy a házaspár már a negyvenes években felvette a keresztséget, és most Pálban nemcsak olyan személyre találtak, aki osztozott velük hitükben, vagyis abban, hogy Jézus a Krisztus, hanem ráadásul apostol is volt, akit személyesen a Feltámadt Úr hívott meg követésére. Az első találkozásra tehát Korintusban került sor. Ezt követően a kis-ázsiai Efezusba költöztek, ahol döntő szerepük volt az alexandriai származású zsidó Apolló keresztény képzésében. Mivel Apolló csak nagy vonalakban ismerte a keresztény hitet, Priszcilla és Akvila magukhoz hívták és „behatóbban elmagyarázták neki az Isten tanítását.” Ez a házaspár tehát rendkívül fontos szerepet töltött be az ősegyház életében: otthonába befogadta a helyi keresztények csoportját, hogy hallgassák Isten Szavát és ünnepeljék az Eucharisztiát. Éppen ezt a fajta összejövetelt, gyűlést nevezik görögül „ekklesia”- nak, ebből származik az olasz – chiesa – egyház szó. Akvila és Priszka házában gyűlik tehát össze az Egyház Krisztus nevében, hogy ünnepelje a szent titkokat. Az egyház tehát a hívők otthonában születik meg. A keresztények ugyanis a harmadik század végéig nem rendelkeztek saját istentiszteleti helyekkel: kezdetben a zsinagógákat is használták, egészen addig, amíg az Ó- és Újszövetség kezdeti együttélése meg nem szűnt, és a Népek Egyháza nem kényszerült arra, hogy meghatározza saját identitását, amely mélyen az Ószövetségben gyökerezik. A „szakítás” után a hívek a keresztények otthonaiban gyűltek össze, amelyek ezáltal váltak „egyházzá”.
Akvila és Priszka később ismét visszatértek Rómába, ahol tovább folytatták rendkívül értékes szerepüket. Pál apostol a Római levélben így ír: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházi közösség. Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget”. Ezek a szavak ékesszólóan bizonyítják, hogy milyen széles körben fejtették ki tevékenységüket az Evangélium hirdetése érdekében. A szentek életét bemutató történetírás, a hagiográfia rendkívüli helyet biztosított Priszka számára, bár problémát jelent azonosítása, mivel volt egy hasonló nevű őskeresztény vértanú is. Rómában azonban egy templom és egy katakomba is őrzi Szent Priszka nevét, és emléket állít egy olyan nőnek, akinek nagy szerepe volt a római kereszténység történetében. Mi is hálásak lehetünk az olyan házaspároknak, mint amilyen Priszka és Akvila volt, mivel nekik is köszönhető, hogy a kereszténység eljutott a ma nemzedékéhez. Ahhoz, hogy a keresztény hit gyökeret eresszen a nép körében, szükséges volt ezeknek a családoknak, házaspároknak, keresztény közösségeknek, világi híveknek az elkötelezettsége is, akik a hit növekedéséhez szükséges termőtalajt, „humuszt” biztosították. Csak így növekedhet az Egyház – hangsúlyozta katekézisében a Pápa.
Ez a házaspár különösen is bizonyítja, hogy mennyire fontos a keresztény házaspárok evangelizáló tevékenysége. Amikor a hitre támaszkodnak, természetessé válik bátor elkötelezettségük az egyházért és az egyházban. Mindennapi életközösségük felmagasztosul a Krisztus misztikus testéért közösen vállalt felelősségben. Így volt ez a keresztények első nemzedékében, és így lesz ez a továbbiakban is.
Nem hanyagolható el példájukból az a tanulság sem, hogy minden otthon családegyházzá alakulhat, amennyiben a hitre alapozott családi élet középpontja Jézus Krisztus. Az egyház ugyanis Isten családja. Tiszteljük tehát Akvilát és Priszkát, akik olyan házaséletről adtak példát, amely felelősen elkötelezi magát az egész keresztény közösség szolgálatában – mondta végül szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.