Újabb olasz könyv állít emléket Mindszenty bíborosnak és az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos eseményeknek

Bolognában, a Pálinkás Antal emlékét őrző Villa Pallaviciniben február másodikán bemutatták Clemente Manenti: Magyarország 1956. A bíboros és őrzője c. könyvet.
A könyvbemutatón jelen volt az író, valamint Alberto Di Chio bolognai kanonok, a kelet-európai hitvallók történetének szakértője, számos Mindszenty bíborosról szóló mű szerzője.
Hallgassák meg Di Chio kanonok műsorunknak adott interjúját, amelyben a következő szavakkal mutatta be a most megjelent kötetet.
- A kötet az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos eseményekről szól. A forradalom néhány napjának főszereplője volt Mindszenty bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek, miután kiszabadították a börtönből. A bíborost egy már régóta Magyarországon élő, az olasz Pallavicini családból származó katona szabadította ki és kísérte azokban a napokban. Pallavicini - Pálinkás Antal őrnagy olyan események középpontjába került azokban a napokban, amelyeknek kifejletét valószínűleg nem láthatta előre. Miután a bíboros az amerikai nagykövetségre menekült, ahol 1971-ig tartózkodott, Pallavicini őrnagyot azzal vádolták, hogy a fennálló rezsim ellensége volt és összeesküvést szervezett. Pálinkás Antalt koholt perbe fogták, halálra ítélték és 1957-ben felakasztották. Az esemény visszhangjáról olvashatunk a bíboros Emlékirataiban. A bíboros visszaemlékezésében többször is említést tesz Pallavicini őrnagyról, akinek halálos ítélete mélyen megrázta. "Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez" - írta a bíboros, bár nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy a kommunista rezsim egyébként is halálra ítélte volna, személyétől függetlenül.
Mons. Di Chio - Hogyan él tovább Pallavicini emlékezete az olaszok körében?
-Bolognában különösen nagy visszhangra talált az 56-os magyar forradalom, Giacomo Lercaro bíborosnak, a város érsekének köszönhetően. Lercaro bíboros Bolognában az ún. Villa Pallavicini intézménnyel, illetve különösen azokkal a sportlétesítményekkel kívánt tisztelegni a hős emlékének, amelyek abban az időszakban születtek. Ezért a mai napig, Bolognában a Pallavicini villa illetve a Pallavicini nevet viselő sportközpont, Pálinkás Antal emlékét idézi. 1956-ban Lercaro bíboros nagy figyelemmel követte Mindszenty bíboros és a magyar forradalom sorsát, és számos kezdeményezés fűződik nevéhez. Elrendelte például, hogy főegyházmegyéjében minden templomban húzzák meg a gyászharangokat, ezzel jelezve a magyar forradalom leverése iránti részvétét. Nyilvánosan is többször tanúságot tett arról, hogy a bolognai helyi egyház és az olasz közvélemény egy része nem maradt közömbös egy ilyen tragikus eseménnyel szemben. Különösen, amikor olyan kiemelkedő tanúságtevőről volt szó, mint amilyen éppen Mindszenty bíboros, Magyarország prímása volt.
- Az olasz fiatalok körében mennyire ismert Pálinkás Antal hősies alakja?
- Eléggé ismert, mivel mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne vesszen homályba emlékezete, ne legyen pusztán egy név egy épület homlokzatán. Ezzel szemben legyen egy intés, emlékeztessen egy nép nemességére, és mindarra, amit az akkori magyar prímás, Mindszenty bíboros tett, amikor azokban a rendkívül nehéz időkben felemelte szavát a szabadság és az emberi méltóság érdekében.
- Visszatérve a könyvre, hogyan lehetne meghatározni műfaját? Történelmi tanulmány, emlékirat, regényes elbeszélés?
- Teljes mértékben történelmi értekezés. Szó sincs regényről. Clemente Manenti, a szerző, számos dokumentumot átvizsgált, amelyek a szóban forgó korszakra vonatkoznak, és kapcsolódnak Pallavicini személyéhez. Célja az volt, hogy a lehető legszélesebb körben ismertesse az olasz közvéleménnyel az akkor történteket, nehogy feledésbe merüljenek. Az író elmélyült tanulmányokat végzett, több utazást tett Magyarországra, hogy találkozzon még élő szemtanúkkal.
- Mons. Di Chio - Ön is megszólalt a könyvbemutatón. Miről tartott előadást?
- Én főleg Mindszenty bíborosról beszéltem, tanításáról és arról, hogy milyen volt lelki állapota azokban a hosszú években, amelyeket az Egyesült Államok nagykövetségén töltött. Szóltam továbbá VI. Pál pápával való kapcsolatáról, felidézve, hogy hogyan hagyta el Budapestet, illetve életének utolsó szakaszát, amikor Rómából Bécsbe távozott.
-Milyen szóval lehetne jellemezni Mindszenty bíboros és VI. Pál pápa kapcsolatát?
- Mindenképpen nehéz kapcsolatról volt szó. Egyrészt minden esetben meg kellett óvni a bíboros méltóságát. A bíboros állásfoglalása teljesen világos volt, igényelte, hogy mivel igazságtalanul ítélte el az akkori politikai rendszer, ismerjék el prímási és érseki méltóságát. A másik oldalon ott volt a Pápa aggodalma - az Ostpolitik éveiben vagyunk - azért, hogy az egyház akár csak egy minimális szabadságra is szert tegyen a kelet-európai országokban. Ez a két állásfoglalás bizonyos helyzetekben mind a Szentatya, mind pedig Mindszenty bíboros részéről olykor fájdalmas meg nem értéshez vezetett.
-Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a bíboros mindvégig hűséges maradt egyházához és engedelmeskedett VI. Pál döntéseinek?
-Több volt, mint hűséges, rendkívül hűséges volt az alázatban és az engedelmességben. A bíboros kimagasló példát adott az egyház iránti szeretetről és népe szolgálatáról a legvégletesebb nehézségek között is. Gondoljunk a hosszú évekre, amikor meg volt fosztva szabadságától, akkor is példát adott arról, hogy egy keresztény hogyan szereti az egyházat és hűséges hozzá, engedelmeskedve a Pápának, még akkor is, ha vérével kell tanúságot tennie.
- Sokan voltak a könyvbemutatón?
- Igen, nagy érdeklődés kísérte a könyvbemutatót. Főleg nagyon sok fiatal jött el, mert kíváncsiak arra, hogy mi történt akkor, amikor ők még nem éltek és annak ellenére, hogy ezek az események 50 évvel ezelőtt történtek, üzenetük a mának is szól.
-Mons. Di Chio - egész Európa, így a földrész főpásztorai is, készülnek az ún. Római Szerződés közelgő 50. évfordulójának megünneplésére, amely, mint ismeretes, Európa egységesülési folyamatának kezdetét jelentette. Ön lát összefüggést a két esemény között?
- Mindenképpen. Egy változó világ első jelzései voltak. Természetesen nem lehetett előre látni, hogy a folyamat mennyi időt vesz igénybe, de a jelek nyilvánvalóak voltak. Már XXIII. János pápa idején lehetett látni egy halvány fénysugárt, amely feltételezte egy új korszak eljövetelét. Amikor minden mozdulatlannak látszott, akkor olyan események, mint a magyar forradalom, vagy olyan személyiségek, mint Mindszenty, Wyszynski, Beran bíborosok, Slypij metropolita, vagy Stepinac, zágrábi bíboros, egy új kor előfutárai voltak. Az új Európa főleg néhány keresztény tevékenységének köszönhetően született Olaszországban, Németországban és Franciaországban, de a Kelet-Európai országokban is. Ezek a keresztények bíztak a jövőben, és reménykedtek minden remény ellenére. Az ő tanúságtételük az embert szolgálta, hirdetve az emberi jogokat, amelyek azután II. János Pál pápasága idején bontakoztak ki teljes mértékben. II. János Pál pápa magisztériuma politikai intézményekben valósult meg, gondoljunk csak arra, hogy mi történt a kelet-európai országokban, 1989-ben és az azt követő években. Az egyház nem közvetlenül vesz részt a politikai életben, hanem hirdeti az evangéliumot, az emberi méltóságot. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, még a politikai hatalomnak, a legeltévelyedettebb ideológiának is megmutatja, hogy van valami, ami túlmutat az ideológiákon, a politikai hatalmakon, ez pedig az Isten képmására teremtett ember méltósága és szabadsága.
- Ezeknek a hitvallóknak a példáját követve, mit tehetünk ma a szekularizált Európában, ami egyre kevésbé keresztény?
- Elsődleges kötelességünk, hogy ne felejtsük el az elmúlt évek hősiességét. Ne feledjük el az egyháznak ezeket a vértanúit. Ne felejtsük el, hogy mennyit kellett szenvedniük testvéreinknek a hitben, hogy hirdessék az ember méltóságát. És ma, egy megváltozott történelmi környezetben, amely természetesen több szempontból szabad, de amelyben fennáll a relativizmus, az igazi értékek elveszítésének a veszélye, még erőteljesebben kell tanúskodnunk arról, hogy az evangéliumnak van mondanivalója a mai emberek számára. Társadalmainknak, a mi Európánknak is szüksége van az evangéliumra, az alapvető értékekre, Jézus Krisztusra, ahhoz, hogy saját maga lehessen.
Itt hívjuk fel római hallgatóink figyelmét, hogy a kötet bemutatására, a szerző jelenlétével, február 15-én este 7 órakor kerül sor a Magyar Akadémián.