Szimpózium XII. Piusz pápa „Provida Mater Ecclesia” k. apostoli konstitúciójáról
XII. Piusz pápa 60 évvel ezelőtt, 1947. február 2-án kiadott „Provida Mater Ecclesia”
k. apostoli konstitúciójáról tartanak szimpóziumot február 3-4-én a Vatikánban, a
Püspöki Szinódusok termében a Világi Társulások Világszervezete rendezésében. Közel
400 pápai és egyházmegyei jogú társulás képviselteti magát. Szombaton reggel Ewa Kusz,
a szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Georges Cottier bíboros, a Pápai
Ház nyugalmazott teológusa tartott előadást az intézmények teológiai szempontjairól.
A résztvevőket délben XVI. Benedek pápa fogadta kihallgatáson. Szombaton délután
nyelvcsoportokban folyt a megbeszélés a következő témáról: „azoknak a kihívásoknak
az elemzése, amelyeket a modern világ állít az egyház prófétai jellege elé”. Vasárnap
délelőtt a szimpózium egy-egy résztvevője, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, valamint
Európa képviseletében tesz tanúságot arról, hogy hogyan válaszolnak a világi intézmények
Istennek szentelt tagjai ezekre a kihívásokra. A kerek-asztal beszélgetést Stanislaw
Rylko érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke vezeti. A szimpóziumot Franc Rodé
bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció
prefektusának beszéde zárja le, majd a Vatikáni Szent Péter bazilikában szentmisével
ér véget a nemzetközi találkozó. A kiadott sajtóközlemény emlékeztet arra, hogy
XII. Piusz dokumentumával ismerte el az Egyház azt a sajátos hivatást, hogy valaki
az evangéliumi parancsok szerint él, külső jelek nélkül, a saját társadalmi környezetében,
ezzel vállalva az evangéliumban említett „só” és „kovász” szerepét. A dokumentum ezen
világi intézmények teológiai-jogi hátterét teremtette meg, kiemelve, hogy a tökéletes
keresztény élet modellje továbbra is a szerzetesi életforma marad. A későbbi Danielou
bíboros 1946-ban arról írt egy cikkében, hogy az egyháznak ki kell lépnie a skolasztika
útvesztőiből, hogy jelen lehessen a világban. A teológiai hátterét ezeknek a gondolatoknak
leginkább Hans Urs von Balthasar munkássága teremtette meg, aki egy 1952-ben megjelent
Schleifung der Bastionen (A bástyák ledöntése) című könyvében az egyház és a világ
közti határok leküzdéséről írt. Rádiónknak adott interjújában Emilio Tresalti,
a világkonferencia alelnöke, hangsúlyozta, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott
pápai megnyilatkozás megalapozta a zsinat „Lumen Gentium” k. dogmatikai konstitúciójának
tanítását a világi hívek feladatáról az Egyházban. Részletes tájékoztatót és szabályozást
a világi társulásokról az egyházi törvénykönyv 710-730. terjedő kánonjai tartalmaznak. Eszerint
„a világi intézmény a megszentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élő krisztushívők
a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését főként belülről
igyekeznek szolgálni”.