Szimpózium XII. Piusz pápa „Provida Mater Ecclesia” k. apostoli konstitúciójáról

XII. Piusz pápa 60 évvel ezelőtt, 1947. február 2-án kiadott „Provida Mater Ecclesia” k. apostoli konstitúciójáról tartanak szimpóziumot február 3-4-én a Vatikánban, a Püspöki Szinódusok termében a Világi Társulások Világszervezete rendezésében. Közel 400 pápai és egyházmegyei jogú társulás képviselteti magát. Szombaton reggel Ewa Kusz, a szervezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház nyugalmazott teológusa tartott előadást az intézmények teológiai szempontjairól. A résztvevőket délben XVI. Benedek pápa fogadta kihallgatáson.
Szombaton délután nyelvcsoportokban folyt a megbeszélés a következő témáról: „azoknak a kihívásoknak az elemzése, amelyeket a modern világ állít az egyház prófétai jellege elé”.
Vasárnap délelőtt a szimpózium egy-egy résztvevője, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa képviseletében tesz tanúságot arról, hogy hogyan válaszolnak a világi intézmények Istennek szentelt tagjai ezekre a kihívásokra. A kerek-asztal beszélgetést Stanislaw Rylko érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke vezeti. A szimpóziumot Franc Rodé bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció prefektusának beszéde zárja le, majd a Vatikáni Szent Péter bazilikában szentmisével ér véget a nemzetközi találkozó.
A kiadott sajtóközlemény emlékeztet arra, hogy XII. Piusz dokumentumával ismerte el az Egyház azt a sajátos hivatást, hogy valaki az evangéliumi parancsok szerint él, külső jelek nélkül, a saját társadalmi környezetében, ezzel vállalva az evangéliumban említett „só” és „kovász” szerepét. A dokumentum ezen világi intézmények teológiai-jogi hátterét teremtette meg, kiemelve, hogy a tökéletes keresztény élet modellje továbbra is a szerzetesi életforma marad. A későbbi Danielou bíboros 1946-ban arról írt egy cikkében, hogy az egyháznak ki kell lépnie a skolasztika útvesztőiből, hogy jelen lehessen a világban. A teológiai hátterét ezeknek a gondolatoknak leginkább Hans Urs von Balthasar munkássága teremtette meg, aki egy 1952-ben megjelent Schleifung der Bastionen (A bástyák ledöntése) című könyvében az egyház és a világ közti határok leküzdéséről írt.
Rádiónknak adott interjújában Emilio Tresalti, a világkonferencia alelnöke, hangsúlyozta, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott pápai megnyilatkozás megalapozta a zsinat „Lumen Gentium” k. dogmatikai konstitúciójának tanítását a világi hívek feladatáról az Egyházban.
Részletes tájékoztatót és szabályozást a világi társulásokról az egyházi törvénykönyv 710-730. terjedő kánonjai tartalmaznak.
Eszerint „a világi intézmény a megszentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élő krisztushívők a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését főként belülről igyekeznek szolgálni”.