A Szentatya felhívása Libanon békéjéért

A Pápa az Úrangyala elimádkozása után a következő felhívást intézte Libanon békéjéért:
„Az utóbbi napokban ismét erőszak áztatja vérrel Libanon földjét. Elfogadhatatlan, hogy egyesek, saját politikai érdekük támogatására ezen az úton haladjanak. Végtelen fájdalmat érzek a szeretett libanoni népért. Tudom, hogy közülük sokakat sújt az a kísértés, hogy felhagyjanak minden reménnyel, valamint irányt veszítenek amiatt, ami hazájukban történik. Egyetértek azokkal az erőteljes szavakkal, amelyekkel Nasrallah Pierre Sfeir bíboros ítélte el a testvérgyilkos összecsapásokat. Vele és a többi vallási felelőssel együtt fohászkodom Isten segítségéért, hogy kivétel nélkül, minden libanoni tudjon és akarjon együttműködni azért, hogy hazájuk valóban közös otthon legyen, leküzdve azokat az önző magatartásformákat, amelyek megakadályozzák, hogy ténylegesen hazájuk gondját viseljék. A libanoni keresztényeknek megismétlem azt a buzdítást, hogy legyenek a különböző közösségek közötti hiteles párbeszéd előmozdítói, miközben a libanoni Miasszonyunk oltalmát kérem mindenki számára.
Azt kívánom továbbá, hogy azonnal szűnjön meg az erőszak a Gázai-övezetben. Az egész lakosságnak kifejezem lelki közelségemet, és mindenkit biztosítok imáimról, hogy kerekedjen felül a közjóért végzett közös munkára való elkötelezettség. Az érdekeltek válasszanak békés utakat a különbözőségek és feszültségek leküzdésére”.
A Szentatya megemlékezett még a leprások világnapjáról. Üdvözletét küldte mindenkinek, akit ez a betegség sújt, és gyógyulást, valamint megfelelő orvosi ellátást továbbá emberhez méltó életkörülményeket kívánt nekik. Arra buzdította a leprásokat gondozó egészségügyi személyzetet, hogy erejüket egyesítve küzdjenek a lepra ellen, ami több mint betegség: súlyos társadalmi csapás. Erre a nemes célra törekedett Krisztus nyomdokaiban járva, többek között Raoul Follereau és Boldog De Veuster Damján, a molokai sziget leprásainak apostola.