"Európa zarándoklatból született, és anyanyelve a kereszténység" - interjú P. Caesar Atuire-val, a "Zarándoklatok Római Műve" főigazgatójával

Január 10-én Rómában, a Szent Péter tér közvetlen tőszomszédságában megnyitották az „Európai Utak” új információs központját. A „Zarándoklatok Római Műve”, az Opera Romana Pellegrinaggi vatikáni hivatal mellett működő központ célja, hogy nagyobb érvényt szerezzen a két fő európai kulturális és vallási útvonalnak, a Rómába vezető Francigena, illetve a Santiagoba vezető zarándokutaknak.
A zarándoklat, mint belső útkeresés, egyetemes jelenség, amely közös számos kultúrában, hagyományban és vallásban.
A keresztény zarándoklat a Krisztus követőknek abból az igényéből fakadt, hogy jobban megismerjék és tiszteljék azokat a helyeket, ahol az Üdvözítő élt, tanított és meghalt, hogy ezáltal jobban megértsék, és újból átéljék azokat az eseményeket, amelyekről az evangélium illetve a szent hagyomány útján szereztek tudomást. Később a tisztelet kiterjedt az Apostolokra és ereklyéikre, majd a vértanúkra végül mindenkire, akik életszentség, illetve a keresztény erények hősies gyakorlása hírében hunytak el.
Napjainkban a zarándoklatot, amely vallási igénnyel született, történelmi, művészeti, természetbarát szempontok egészítik ki illetve pusztán annak az öröme, hogy együtt haladunk előre, leküzdve az út nehézségeit. A Francigena út az itáliai városokat az Alpokon túli területekkel, a mai Franciaország, illetve az egész Frank birodalom térségével kapcsolta össze.
Nagy Konstantin császár 313-ban hozott milánói ediktuma után, amely szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztények számára, a Via Francigena nagyobb jelentőségre tesz szert. Az első dokumentum, amely az út állomásait megemlíti, 990-ből származik, és Canterbury érseke, a „komoly” jelzővel illetett Sigerich nevéhez fűződik. A főpásztor Canterburyből elzarándokolt Rómába, hogy XV. János pápa kezéből vegye át a Péter utódjával való egységet jelképező palliumot. Hazájába visszatérve felsorolta zarándoklata egyes állomásait.
A nyugati kereszténység másik fontos zarándokútja idősebb Jakab apostol nevéhez fűződik, aki az első században, Spanyolországban hirdette az evangéliumot. Palesztinában elszenvedett vértanúságát követően a tanítványok a Spanyolország észak-nyugati részében lévő Galíciába vitték földi maradványait. Nem sokkal később, Péter apostol Rómában telepedett le, és az Örök Város a kereszténység központjává vált. Nyolc évszázaddal később Galícia Iria Flavia városának püspöke, Teodomiro, valamint II. Alfonz, asztúriai király, egy régi római út mentén rábukkantak Jakab apostol sírjára. Ekkor született a Compostelába vezető Szent Jakab út, amely 1993 óta az UNESCO Világörökségének részét alkotja.
Ma, több, mint ezer év távlatából, ez az út továbbra is nagy vonzerőt gyakorol a hívek számára. Aki vallási érzülettel telve, eljut Szent Jakab sírjához, és az utolsó 100 km-t gyalog vagy lóháton, illetve az utolsó 200 km-t kerékpáron teszi meg, annak a santiagói Zarándokhivatal „Compostela” bizonyítványt állít ki.
Megkerestük P. Caesar Atuire-t, a "Zarándoklatok Római Műve" főigazgatóját, akitől azt kérdeztük, hogy hogyan kívánják megvalósítani a gyakorlatban az "Európai Utak" transznacionális, nemzeteket összekapcsoló tervét.
"Különböző kezdeményezések születtek arra, hogy összekössük azokat az országokat, amelyeken keresztül haladnak azok az ősi zarándokutak, amelyek az Apostolfejedelem sírjához, Rómába, illetve idősebb Szent Jakab compostelai sírjához vezettek. Ezek jelenleg Angliát, Franciaországot, Olaszországot és Spanyolországot érintik, de tudjuk, hogy a zarándokok Európa más részeiről is érkeztek Szent Péter sírjához, például Svédországból, Lengyelországból, illetve magyar zarándokok is eljutottak Rómáig. Elmondhatjuk tehát, hogy az egész keresztény Európát átszelték ezek az utak. A Rómából dél felé vezető Francigena úton tovább haladva a zarándokok eljutottak Brindisiig, ahol hajóra szálltak, hogy elérkezzenek a végcélhoz, Jeruzsálembe.
P. Cesare, hogyan lehetne az európai zarándokutak, az ún. Francigena utak összekötésével mielőbb megvalósítani az évtizedeken át mesterségesen kettéválasztott földrész mielőbbi szellemi, kulturális egységét, hogy Európa - utalással II. János Pál pápa szavaira - valóban mindkét tüdejével lélegezhessen?
- Hadd válaszoljak erre a kérdésre egy Goethe-től vett idézettel: "Európa zarándoklatból született, és anyanyelve a kereszténység." Azt hiszem, ha végighaladunk ezeken az "Európai Utakon", akkor sikerül kiépíteni a kapcsolatokat, ami lehetővé teszi, hogy megtaláljuk azt a közös gyökeret, amely a kereszténység, és amely Európának identitást adott. Európa, azon túl, hogy földrajzi egység, mindenekelőtt kulturális valóság. Ezért kötelezte el magát a "Zarándoklatok Római Műve" arra, hogy érvényre juttassa ezeket a már meglévő ősi utakat. Nemcsak azért, hogy felidézze a múltat, hanem azért is, hogy együtt haladva a múlt útjain, megtalálja új önazonosságát, amely lehetővé teszi az európaiak számára, hogy párbeszédet folytassanak más kultúrákkal, más valóságokkal.
- Mondhatjuk tehát, hogy a szentek voltak azok, akik - mai szóval élve - elsőként "globalizálták" földrészünket?
- Igen, valóban. Ha számba vesszük Európa legnevesebb szentjeit, akkor megfigyelhetjük "transznacionális", nemzetek felett álló jellegzetességüket. Ne felejtsük el, hogy Európa arculata egykor nem olyan volt, mint ma. Elég, ha arra gondolunk, hogy Itália 150 évvel ezelőtt hercegségekből, kisebb királyságokból állt. A zarándokok, akik különféle kultúrákban éltek, találtak egy közös vonást, amely jelen volt minden nemzet életében, és ez a kereszténység volt. Ez az ami ma is megadhatná az európai realitás egységét.
- Ha a Via Francigena Rómába vezető szakaszát vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy mielőtt a zarándokok az Örök Városba érnének, Viterbóban állnak meg. A város Szent Ferenc temploma őrzi Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéit, akiről idén nemzetközi év keretében emlékezünk meg, születésének 800. évfordulója alkalmából. A zarándokok vajon megállnak-e ebben a templomban?
- Természetesen, ez benne van a programban. Az útvonal mentén található szentélyek és templomok egy új kezdeményezés nyomán, amelyet most dolgozunk ki, pecséttel ellátott igazolványt adnak majd a zarándokoknak. Viterbóban természetesen megállunk Szent Erzsébet ereklyéi előtt - mondta még a magyar műsornak adott interjújában P. Caesar Atuire, a "Zarándoklatok Római Műve" főigazgatója.
Giovanni Capece urat, az "Európai Utak" csoportjának elnökét azzal a kérdéssel kerestük meg, hogy az Európai Uniós támogatással tavaly október 7-én megnyitott Európai Szent Márton Kulturális Útvonal hogyan kapcsolódhatna be minél előbb a nyugat-európai Francigena utak vérkeringésébe, például a szombathelyi Szent Márton látogatóközpont márciusra tervezett megnyitása alkalmából?
- Azt hiszem, hogy már önmagában véve az a tény nagy jelentőségű, hogy létezik egy ilyen "Európai Út", amely Szent Márton, e rendkívüli szent alakjához fűződik. Spirituálisan pedig már kapcsolódik Szent Jakabhoz és a földrész többi fontos szentjéhez. A Francigena Utak Szövetsége az Európai Uniós pénzalapból a vidék, az egyes régiók hosszú távú, gazdasági fejlesztésére fenntartott forrásokat használja fel, amelynek neve egy rövidítés: Leader +. Magyarország, mint az EU értékes tagja, szintén folyamodhat ehhez a forráshoz. Az Unió egyik központi célkitűzése, akkor is, amikor pénzügyi támogatást nyújt egyes projektekhez, az, hogy közelítse egymáshoz az egyes népeket. Ez egyébként a mi célkitűzésünk is. A Francigena utak kidolgozása révén együttműködünk Angliával, Spanyol- és Franciaországgal, valamint Lengyelországgal. Az Unió építésének legmegfelelőbb módja olyan tervek megvalósítása, amelyek nemzetek felett állnak, azokat egymással összekapcsolják. Ebben pedig nagy szerepe van a személyes találkozásnak – tette hozzá Giovanni Capece, az „Európai Utak” csoportjának elnöke.