2007-01-09 18:37:21

Egy napon Wojtyła pápa így szólt hozzám: "A rezsim velem is megpróbálkozott" - Joaquín Navarro-Valls visszaemlékezése


A La Repubblica - c, olasz napilap január 8-i számában II. János Pál pápa egykori szóvivője, a jól ismert Joaquín Navarro-Valls osztja meg emlékeit az olvasókkal a kommunista rendszer intézményesített hazugságaival, beszervezési kísérleteivel kapcsolatban. A visszaemlékezésre a Stanisław Wielgus varsói metropolita érsek körüli események adtak alkalmat - magyarázza az egykori szentszéki szóvivő.

Az akkori kommunista országokban a hatalmi önkénytől függően a papok állandó feszültségben éltek a hősiesség és a kompromisszumvállalás mindennapos döntései között. 1957 előtt számos papot megkínoztak vagy eltüntettek és megöltek.

Jól ismerte ezt a valóságot az a személy is, aki később Lengyelország leghíresebb papjává vált: Karol Wojtyła. Ő azonban soha semmilyen kompromisszumot nem vállalt a kommunista rezsimmel. Hozzá kell tenni, hogy ebben nagy segítségére volt hatalmas szegénysége, amely miatt nem volt veszteni valója. S mivel nem vágyott semmire, nem is volt megzsarolható.
Azt lehet mondani - folytatja írását Navarro-Valls -, hogy a felebarát nehézségei iránti megértés Wojtyła mély lelkiségének és szabadságának, végső soron magának hitéletének a része volt. Gazdag élettapasztalatából fakadóan nagy megértéssel viseltetett mindenki iránt. "Meg kell tanulni megbocsátani" - mondta egykor ezekre a tényekre utalva. És ez a hozzáállása megmaradt akkor is, amikor már az egész egyház nevében tudta gyakorolni a megbocsátást.

Karol Wojtyła pappá szentelésétől pápává választásáig az intézményesített hazugság rendszerében élt, személyi fejlődésének társadalmi és kulturális táptalaját ez adta. Azt gondolom - fűzi hozzá Navarro-Valls -, hogy csak a rá jellemző személyes tulajdonságai miatt választott sok mástól eltérő utat magának. Persze álnéven kellett publikálnia verseit, színműveit és antropológiai írásait, de ily módon nem a névtelenségbe menekült, hanem nagyobb szabadsággal küzdhetett azokért az értékekért, amelyekben hitt - anélkül, hogy az egyházat fölösleges veszélyeknek tette volna ki.
Igen gazdag humánus látásmódját siker koronázta, olyannyira, hogy II. János Pál pápát mindenki mély tisztelettel vette körül - ez megnyilvánult halálakor is -, karizmája és mások iránti megértése mindenki számára egyértelmű volt. Az is, aki nem szerette őt: tiszteletet és végül csodálatot érzett iránta.

Egy alkalommal elmesélte, némi iróniával a hangjában, hogy őt is hívatta a rendőrség, hogy kihallgassák. Kérdezősködtek politikai, társadalmi nézeteiről, a hatalom felépítéséről. Ő megfontoltan válaszolt, és az emberről perszonalisztikus szemlélettel beszélt, modern és ókori gondolkodókat idézve, Arisztotelész Etikáját és Platón Politikáját. Aztán Max Scheler érték-etikáját és a szolipszizmus veszélyeit fejtegette, amely csupán önmagára utal vissza.
Természetesen a funkcionáriusok semmit nem értettek ezekből a hosszú monológokból, és végül elengedték, ezt jegyezve föl róla: "Nem veszélyes". Közben azt gondolták - mesélte évekkel később nevetve Wojtyła -, hogy egy napon majd együttműködöm velük.
Nem véletlen, hogy Karol Wojtyła volt az egyedüli lengyel püspök, aki megkapta az útlevelet, hogy részt vegyen a II. Vatikáni Zsinat valamennyi ülésén. Kezdetben a lengyel hatóságok tévesen azt hitték, hogy majd engedni fog és elfogad valamilyen együttműködést a kommunista rezsimmel, még ha nem is áll át az ő oldalukra, de legalább valami köztes pozíciót vesz föl. Valószínűleg a politikai rendszer számolt az illető személy diplomáciai ügyességével és gondolkodó nagyságával, de elkerülte figyelmét az emberről alkotott magas szintű látásmódja, s elsősorban lelki szabadsága.

Karol Wojtyła azokban az években nem csak beszélt az igazságról, hanem az igazságban élt: abban az igazságban, amit a totalitárius rendszer módszeresen megpróbált elfojtani a strukturált hazugsággal. Ő azonban belülről annyira szabad volt, hogy semmiféle szolgaságra nem tudták kényszeríteni, olyan rendkívüli eleganciával hordozta az emberség súlyát - zárja személyes visszaemlékezését a La Repubblica hasábjain Joaquín Navarro-Valls, II. János Pál pápa egykori szóvivője, majd hozzáteszi:

"A bátorság és a hősiességig menő következetesség, mint tudjuk, ritka erények, s nem mindenki rendelkezik könnyedén velük. Ezért, és főként azért, mert "meg kell tanulni megbocsátani" - ahogyan II. János Pál pápa mondta többször azokra az évekre vonatkoztatva - úgy gondolom, hogy nem az ítélkezés nehezebb - ami mindenestre kockázatos vállalkozás -, hanem a megértés. Vagy az, hogy legalább megpróbáljunk megérteni. Ami persze nem zárja ki, hogy csodálattal és talán hálával forduljunk azok felé, akik a kompromisszum és a hősiesség ambivalenciájában az igazság útját választották.








All the contents on this site are copyrighted ©.