Senki se féljen Krisztustól és üzenetétől - buzdította XVI. Benedek pápa a nem keresztény vallások követőit is Vízkereszt ünnepén a Szent Péter bazilikában bemutatott ünnepélyes szentmisén

A nem keresztények is hagyják, hogy magával ragadja őket Krisztus szeretete, és ne féljenek üzenetétől – erre buzdította az egész emberiséget XVI. Benedek pápa, Urunk megjelenése, Vízkereszt, Epifánia ünnepén, a Szent Péter bazilikában szombaton délelőtt bemutatott szentmisén. A szertartást követően, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében pedig azt hangsúlyozta a Szent Péter teret zsúfolásig megtöltő zarándokoknak, hogy Krisztus megjelenése, Epifániája, egyben az Egyház megjelenése is, vagyis egyetemes küldetésének megnyilvánulása. A Szentatya kifejezte továbbá jókívánságait azoknak a keleti egyházaknak is, amelyek a Juliánus naptár szerint vasárnap ünneplik Karácsonyt.
XVI. Benedek pápa Vízkereszt ünnepén, január 6-án délelőtt 10 órakor a Szent Péter bazilikában szentmisét mutatott be. A szertartás elején felhangzott a „Venite, Adoremus” gregorián ének a Sixtus-kápolna kórusának előadásában. Az alkalomra teljesen megtelt templomban a Pápa számos bíborossal koncelebrált. A könyörgéseket orosz, portugál, koreai, francia, szuahéli és német nyelven olvasták fel. A szentmise végén felcsendült a „Stille Nacht”, híres karácsonyi ének.
Urunk megjelenésének ünnepén arra emlékezünk, hogy „Krisztus megnyilvánult a népeket jelképező Napkeleti Bölcseknek. Krisztust ünnepeljük, aki az üdvösséget kereső zarándok emberiség végső célpontja” – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa. A Szentatya utalt rá, hogy 20 évszázad telt el azóta, amióta ezt a misztériumot Isten kinyilatkoztatta és megvalósította Krisztusban, de amely még nem jutott el beteljesedéséig. Idézett II. János Pál pápa Redemptoris missio k. Enciklikájából, amelyben előde annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egyház küldetése még csak a kezdeteinél tart. XVI. Benedek pápa visszatért a zsinati atyák tanításához, miszerint a II. vatikáni zsinat legfőbb célkitűzése az volt, hogy hirdessük kortársainknak Krisztust, a világ világosságát. Az egyház szívében, kezdve a hierarchia csúcsától, feltartóztathatatlanul a felszínre tört az a Szentlélek által felébresztett vágy, hogy ismét bekövetkezzen Urunk Epifániája, Krisztus újból jelenjen meg a világban, amelyet a modern kor mélyen átalakított, és amely a történelemben először a globalizált civilizáció kihívásaival találta szembe magát. Ebben a modern világban többé már nem Európa a központ, de nem is az, amit a világ nyugati, vagy északi részének nevezünk – mondta homíliájában a Pápa.
Felmerült tehát annak az igénye, hogy új politikai és gazdasági rendet dolgozzanak ki, de ezzel egyidejűleg megújítsák a spirituális és kulturális szférát is. A harmadik évezred elején az emberi történelemnek ezt a korszakát éljük, amelynek középpontját a „globalizáció” témája alkotja. Nehéz kihívásról van szó – állapította meg a Szentatya. Nagy kockázatot jelent a tömegtájékoztatási eszközök hatalmas méretű elterjedése, amelyek olykor mintha gyengítenék a valóságot elemző kritikai képességeinket. A mai ünnep arra hívja fel a figyelmünket, hogy Isten megnyilvánult a világban, kinyilatkoztatta magát a történelemben, mint a világ világossága, hogy elvezesse az emberiséget az ígéret földjére, ahol szabadság, igazságosság és béke uralkodik. Egyre inkább be kell látnunk, hogy egyedül nem vagyunk képesek az igazságosság és a béke megteremtésére és meglelésére. Ehhez Isten világosságára van szükségünk, Isten arcára, aki megjelenik a betlehemi istállóban, aki megjelenik a Kereszten –, mondta homíliájában XVI. Benedek pápa.
Kik tehát korunk Napkeleti Bölcsei, és hol tart útjuk, vagyis a mi utunk? –tette fel a kérdést a Szentatya, majd ismét visszatért a zsinat tanításához. Emlékeztetett rá, hogy 1965. december 8-án, a II. vatikáni zsinat lezárásakor, a zsinati atyák az egész emberiséghez intéztek különböző üzeneteket. Az egyiket a Kormányokhoz, a másikat az értelmiség, a tudomány képviselőihez. A Pápa utalt a Nostra aetate k. zsinati nyilatkozatra is, amely a nem keresztény vallások vezetőihez is szólt. Kétezer év távlatából tehát a Három Királyok alakjában felismerhetjük a modern emberiség három alkotóelemének előképét. Ezek pedig a következők: a politika, a tudomány és a vallás területe. Urunk megjelenése, Epifánia, zarándoklat, vagyis útkeresés közben mutatja be őket, az érkezési pont pedig nem más, mint Krisztus, még akkor is, ha olykor elrejtőzik a betlehemi csillag. Azt is látjuk, hogy Isten is zarándokúton van az ember felé. Jézus, ugyanis nem más, mint az emberiség történelmébe lépő Isten, aki szeretetből jött el, hogy elhozza az új élet csíráját.
A Szentatya hangsúlyozta, hogy a zsinati üzenetek ma sem veszítettek semmit időszerűségükből. A kormányzók legyenek a földön a rend és az emberek közötti béke előmozdítói, a tudomány képviselői továbbra is folytassák kutatásaikat, anélkül, hogy lemondanának az igazságról. A nem keresztény nagy vallási hagyományok vezetőit pedig arra buzdította XVI. Benedek pápa, hogy tekintsenek Krisztus világosságára, aki azért jött, hogy beteljesítse mindazt, amit Isten írt a civilizációk vallástörténetébe, különös tekintettel a „nagy lelkekre”, akik hozzájárultak az emberiség építéséhez bölcsességükkel, erényes életük példájával. Krisztus maga a világosság és a világosság soha nem sötétíthet el semmit, a világosság fényt hoz, eloszlatja a sötétséget, kinyilvánít. Senki se féljen tehát Krisztustól és üzenetétől! – hangzott a Szentatya buzdítása. Ha a történelem folyamán a keresztények, akik korlátokkal rendelkező, bűnös emberek, olykor el is árulták Krisztust magatartásukkal, ez még inkább hangsúlyozza, hogy Krisztus a világosság és az egyház csak akkor tudja visszatükrözni fényét, ha egységben marad Krisztussal.
Éppen a Napkeleti Bölcsek példája segíthet bennünket zarándokutunkon. A Három Királyok látták a betlehemi csillagot, de ez önmagában véve nem lett volna elég, ha nem lettek volna bensőjükben nyitottak az igazságra. Arra kaptunk meghívást, hogy a Napkeleti Bölcsekhez híven, megnyissuk értelmünket és szívünket Krisztusnak, és felkínáljuk számára ajándékainkat, zarándoklatunk, útkeresésünk gyümölcseit.
A Szentatya homíliája végén megismételte buzdítását a föld minden népének:
„Ne féljetek Krisztus világosságától! Krisztus fénye az igazság ragyogása! Hagyjátok, hogy Krisztus világosítson meg benneteket, hagyjátok, hogy szeretete átöleljen benneteket és megtaláljátok majd a béke útját”.