Az Egyháztörténeti Bizottság közleménye után Wielgus érsek elismerte, hogy fiatalkorában együttműködött a lengyel kommunista biztonsági szervekkel

Varsó új érseke és az egész lengyel részegyház számára nagy megpróbáltatást jelent az Egyháztörténeti Bizottság nyilatkozata, amely Wojciech Łaczkowski professzor elnökletével elismeri, hogy Wielgus érsek fiatalkorában együttműködött a lengyel titkosszolgálattal. A jelenleg megvizsgált dokumentumok alapján nem lehet azonban állítani, hogy ez az együttműködés kárt okozott volna-e személyek vagy intézmények számára. Stanisław Wielgus érsek beiktatására, aki pénteken vette át hivatalát egyházmegyéjében, vasárnap kerül sor hivatalosan Varsó Keresztelő Szent Jánosról elnevezett székesegyházában.
Az említett bizottság megállapította, hogy számos dokumentum bizonyítja: a fiatal Stanisław Wielgus pap készen állt a tudatos és titkos együttműködésre az akkori lengyel biztonsági szervekkel. A dokumentumok azt is feltárják, hogy erre az együttműködésre – bár azt a püspöki kar tiltotta – ténylegesen sor is került. A Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárában találhatók a titkosszolgálat munkatársainak jelentései, amelyek közvetve bizonyítják, hogy Wielgus atya tevékenysége Lublinban az egyház több tagjának kárt okozhatott. A dokumentumok elemzése azonban nem teszi lehetővé, hogy egyértelműen megállapítsák, hogy a fiatal pap által továbbított információk megkárosítottak-e valakit. A Bizottság nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben újabb iratok kerülnek elő erre az esetre vonatkozóan, amelyeket szükség esetén majd elemeznek és kiértékelnek.
Wielgus érsek a bizottság nyilatkozata nyomán azonnal elismerte felelősségét és pénteken délután nyilatkozatot tett közzé: „Az a vágy vezérelt, hogy tudományos szakosodásom céljából jelentős tanulmányokat végezzek Lengyelországon kívül. Ezért hagytam, hogy beszervezzenek, nem törődve a szükséges óvatossággal, és nem volt hozzá bátorságom, hogy ezeket a kapcsolatokat megszakítsam. Beismerem ezt a tévedésemet” –mondta az érsek, a varsói székbe történő beiktatásának előestéjén. „Nem tudom, hogy azokon a dokumentumokon kívül, amelyeket a Történelmi Bizottság nekem megmutatott, előkerülnek-e még újabbak – folytatta a főpásztor – de ma teljes meggyőződéssel állítom, hogy soha nem jelentettem fel senkit, és mindig arra törekedtem, hogy soha senkinek ne okozzak kárt.” Wielgus érsek ugyanakkor elismeri, hogy tevékenységével ártott az egyháznak.
„Ismételten rosszul cselekedtem akkor is, amikor az elmúlt napokban, a lázas médiakampány idején, tagadtam ennek az együttműködésnek a tényét. Ezáltal kockára tettem az egyházi személyek szavahihetőségét, közöttük a velem szolidáris püspökökét is. Tudom, hogy sokak számára ez az igazságtól való eltávolodás nem kevésbé fájdalmas tény, mint az annyi évvel ezelőtti beszervezettség.” – mondta még Wielgus érsek. Nyilatkozata végén bűnbánó szívvel kéri, hogy fogadják be az egyházmegyébe, mint „testvért, aki egyesíteni, nem pedig megosztani akar”. Célja, hogy imádkozzon és egyesítse az egyház tagjait, akik mindnyájan egyaránt szentek és bűnösek. Wielgus érsek alázattal aláveti magát a Szentatya bármilyen döntésének.