XVI. Benedek pápa beszéde a római Karitász menzáján

„Kedves barátaim, nagy örömmel jöttem el hozzátok a karácsonyi ünnepkörben, és az újév elején – fordult beszédében XVI. Benedek pápa ahhoz a több száz emberhez, akik a menza udvarán összegyűltek köszöntésére. A karácsonyi légkör még családiasabbá teszi ezt a találkozást, amely Róma jelentőségteljes, emberségben gazdag helyén jön létre. Miután üdvözölte a jelenlévő egyházi és világi vezetőket, azokhoz intézte szavait, akik nap, mint nap igénybe veszik a római Karitász szociális étkezdéjét, és akik szinte a világ minden országát képviselik.
Ez a menza mintegy jelképe is lehetne a római Caritas-nak, mivel itt kézzel foghatóvá válik Krisztus jelenléte éhező testvéreinkben, és azokban, akik az éhezőknek enni adnak. Itt meg lehet tapasztalni, hogy testvéreink iránti szeretetünk révén jobban megismerjük Istent: a betlehemi barlangban ugyanis egy mindenben szükségre szoruló újszülött szegénységében nyilvánította ki magát nekünk.
Karácsony üzenete egyszerű: Isten eljött közénk, mert szeret bennünket. Isten maga a szeretet: nem egy érzelmes szeretet, hanem olyan szeretet, amely egészen a Keresztáldozatig menő, maradéktalan önátadás.
Erről a valós és isteni szeretetről szól az a szép betlehemi jászol, amelyet a menza helyiségében felállítottatok, és amelyet az előbb megcsodálhattam–, folytatta beszédét a Szentatya. A jászol, egyszerűségében azt sugallja, hogy a szeretet és a szegénység összetartoznak, mint ahogy ezt Krisztus egyik nagy szerelmese, Assisi Szent Ferenc tanítja nekünk. Karácsonykor Isten emberré lett, mert Istent minden ember érdekel. Nazianzi Szent Gergely mondta, hogy Isten azért vált emberré, mert személyesen meg akarta tapasztalni, hogy mit jelent embernek lenni, milyen a valóságban megélni a szegénységet. A nagy Isten, személyesen akarta megtapasztalni az emberi életet, a szenvedés minden fajtáját, minden emberi szükségletet. Jézust, amint megszületett, a betlehemi istállóban helyezték el. Betlehem, mint ismeretes, annyit jelent, mint a „Kenyér háza”. Valójában Jézus, a mennyből alászállott kenyér, az élet kenyere, bizonyos módon minden nap láthatóvá válik ebben a helyiségben, ahol nemcsak enni adnak a rászorulóknak, hanem szolgálni is kívánják személyüket, fajra, vallásra, kultúrára való tekintet nélkül. „A szenvedő ember hozzánk tartozik” – mondta felejthetetlen elődöm, II. János Pál, akiről ma ezt a menzát elneveztük – folytatta beszédét XVI. Benedek pápa. A betlehemi barlangból, minden jászolból mindenki számára szól a hír: Jézus szeret bennünket és megtanít bennünket szeretni. Bárcsak a felelősök, az önkéntesek és mindenki, aki a menzát igénybe veszi, megtapasztalnák ennek a szeretetnek a szépségét: érezzék a belőle származó öröm mélységét. Olyan örömről van szó, amely minden bizonnyal különbözik a reklámok által hirdetett csalóka örömtől.
Nemsokára az Úrhoz szálló imánkkal fejezzük be ezt a találkozót – mondta a Pápa, majd ezekkel a szavakkal zárta beszédét: Ő jól ismeri minden jelenlévő anyagi és lelki szükségleteit. Azért imádkozom, hogy továbbra is különösen oltalmazza mindazokat, akik a római Karitászban itt és a város több pontján, a szolidaritás értékes munkáját folytatják. A Szentlélek töltse el a felelősök, a munkatársak és önkéntesek szívét, hogy szolgálatukat mindig odaadással és egyre tudatosabban végezzék, a keresztény szeretet hiteles megnyilvánulásaiból merítve ihletet, amelyet a szeretet szentjei a következő jelszóban foglaltak össze: A jót jól kell megtenni. Mindenkin őrködjön gondos szeretettel Szűz Mária, az Egyház Anyja, mindnyájunk Anyja – mondta a Szentatya, majd áldásával búcsúzott el a jelenlévőktől.