Minden kor emberei átélik a hitben a karácsonykor megvalósuló fényesség misztériumát

A mai találkozó karácsonyi hangulatban jön létre, amelyet áthat az Üdvözítő születése feletti benső öröm - kezdte katekézisét XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson. Tegnap előtt ünnepeltük ezt a misztériumot, amelyet ezeknek a napoknak a liturgiája is visszhangoz. A fényesség misztériuma ez, amelyet minden kor emberei újból átélhetnek a hitben. Felhangzanak lelkünkben János evangelista szavai, akinek éppen ma ünnepeljük liturgikus emléknapját: „Az Ige testté lett, és köztünk élt”. Karácsonykor tehát, Isten eljött közénk: eljött, hogy velünk maradjon. A kereszténység 2000 éves történelmét a következő kérdés hatja át: „Miért lett az Isten emberré?”. Ennek megértéséhez hozzásegít bennünket a betlehemi barlangot körülvevő angyalok éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” Karácsony éjszakájának éneke a liturgia részévé vált, mint ahogy az Újszövetség másik három éneke is, amelyek Jézus születésére és gyermekkorára utalnak: a Benedictus, a Magnificat és a Nunc dimittis.
A Gloriát a szentmisében imádkozzuk, az angyalok énekéhez a második századtól kezdve kapcsolódtak a dicsőítő szavak, később pedig más fohászok: „Isten Báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bűneit…” A szentmise elején a Dicsőség hangsúlyozza a folytonosságot Krisztus születése és halála, Karácsony és Húsvét között, amely mind a kettő ugyanannak az egyetlen üdvösségmisztériumnak az egymástól elválaszthatatlan szempontja.
Az angyalok énekükkel azt hirdetik a pásztoroknak, hogy Jézus születése a mennyekben lévő Isten dicsősége, és béke a földön azok számára, akiket Isten szeret.
A dicsőség Isten ragyogását jelöli, amely a teremtményeket hálás dicsőítésre készteti. A béke a messiási ajándékok teljességét foglalja össze egy szóban, végül a jóakarat Istenre vonatkozik, akinek határtalan az emberek iránti szeretete. Karácsony üzenete tehát a következő: Jézus születésével Isten kinyilvánította mindenki iránti jóakaratát.
Isten dicsősége az ember üdvözítésében nyilvánul meg, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” – írja János evangelista. Tehát Krisztus megtestesülésének legvégső oka a szeretet. Az Isten, akit a jászolban szemlélünk, a Szeretet Istene.
Az angyalok éneke számunkra egyben felszólítás is: „legyen” dicsőség a mennyben az Istennek és „legyen” békesség a földön Isten kedveltjeinek. Az egyetlen mód, ahogy dicsőíthetjük Isten és építhetjük a békét a földön, az abban áll, hogy alázatosan és bizalommal befogadjuk Karácsony ajándékát: a szeretetet. Az angyalok éneke olyan imává válhat, amelyet gyakran elismételhetünk, nemcsak a karácsonyi időszakban – mondta a Szentatya, majd a következő szavakkal foglalta össze azt az elkötelezettséget, amelyet Karácsony bíz ránk: énekeljünk dicsőítő himnuszt a magasságban lévő Istennek, illetve fohászkodjunk, hogy a földön megvalósuljon a béke és ennek érdekében tevékenyen kötelezzük is el magunkat mindennapi életünkben.