2006-12-19 17:46:52

"A kínai vértanúk az egész kereszténységhez tartoznak. Kötelességünk és jogunk bemutatni tanúságtételüket" - írja Joseph Zen Ze-kiun kínai bíboros


Girolamo Fazzini gondozásában két könyv jelent meg a legutóbbi idők vértanúiról.
„A kínai vértanúk vörös könyve” c. kötethez Joseph Zen Ze-kiun bíboros írt előszót, míg „A vértanúság botránya” c. könyv bevezető lapjai Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója tollából származnak.
Mai adásunkban „A kínai vértanúk vörös könyve” c. kötet előszavát ismertetjük, amelyet a következő szavakkal vezet be Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hong-kongi püspök:„Valóban nagy megtiszteltetés és kiváltság, hogy közvetíthetem azoknak a testvéreimnek a hangját, akik gyakran a vértanúságig menően szenvedtek, rendkívül kemény, gyakran kegyetlen üldöztetés miatt. Miközben írom ezeket a sorokat, átélem azokat az érzéseket, amelyekben néhány hónappal ezelőtt volt részem, amikor a Szentatya, XVI. Benedek pápa bíborosi rangra emelt, ez év februárjában. Római tartózkodásom során szentmisét mutattam be nemzetem katolikus híveinek, amelyet a Vatikáni Rádió is közvetített. A szertartás során emlékeztettem rá: „Az általam viselt piros szín kifejezi, hogy a bíborosok készen állnak saját vérük ontására. De nem én ontottam véremet: annak a számtalan, név nélküli hősnek a vére és könnye hullott, akik a hivatalos és a földalatti egyházhoz tartoztak és szenvedtek, mert hűségesek maradtak az egyházhoz.”
A számos katolikus közül, akiket bebörtönöztek több mint harminc éven át Kínában, nem kevesen voltak azok, akiknek emléke ránk maradt. Hosszú időn át emléküket a fiókokban őrizték, mivel nem akarták megsérteni a politikai vezetést, vagy még inkább, nem akarták veszélyeztetni a többi hívőt. El kell azonban azt is ismerni – írja a kötet előszavában a kínai bíboros – hogy még az egyház tagjai részéről is volt egyfajta vonakodás, hogy nyíltan leleplezzék a Mao rezsim alatt elszenvedett üldöztetéseket. Sok éven át a maoizmust felmagasztalták, az ésszerűség minden határán túl. Ma a csönd útján továbbhaladni érthetetlen és megbocsáthatatlan tévedés lenne. Mint ahogy II. János Pál gyakran emlékeztetett rá, kötelességünk emlékezni, különös tekintettel a XX. Század vértanúira, minden vértanúra, bármilyen rezsim alatt is szenvedték el a vértanúságot.
A kínai részegyház hitvallói és vértanúi az egész kereszténységhez tartoznak és kötelességünk, azon túl, hogy jogunk, bemutatni tanúságtételüket, hogy táplálják az egész világ keresztényeinek hitét.
Annál is inkább, mert a fent említett időszaknak az áldozatai – vagy inkább főszereplői – kihalóban vannak. Valóban nincs semmi ok arra, hogy továbbra is hallgassunk – írja Joseph Zen Ze-kiun bíboros, majd így folytatja: „Sőt, remélem, hogy a fiatal kínai papok és hívek, összegyűjtik az idősebbektől a szenvedés és vértanúság történeteit, amelyeket még idáig nem rögzítettek, és amelyeket az a veszély fenyeget, hogy örökre elvész emlékezetük. Ez az „emlékezet összegyűjtése”, azt hiszem, olyan feladat, amelyet a fiatal kínai katolikusok elvégezhetnek, egyházunk, nemzetünk, az egyetemes egyház szolgálatára”.
A 270 oldalas könyv, amelynek szerkesztésében részt vettek a Külmissziók Pápai Intézete Kína-szakértő hithirdetői is, az 50-70-es évek közötti maoista egyházüldöztetésről gyűjtött egybe tanúságtételeket. A jelenlegi helyzet más, bár nem túlságosan különbözik a múlttól. A kommunista rezsim, amely felelős az ebben a könyvben leírt szenvedésekért, még ma is hatalmon van. Bár elvetette a maoizmus radikális politikáját, soha nem kért bocsánatot a hívőkre és olyan sok ártatlan kínaira lesújtó erőszakért – írja a könyv előszavában Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hong-kongi püspök.
Bár nem tapasztalható a módszeres és széleskörű vallásüldözés, az egyház szenvedése még koránt sem ért véget. A hivatalos, állam által elismert egyház közösségeit, főpásztorait is szüntelenül ellenőrzik és zaklatják. A földalatti közösségeket, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a kormány valláspolitikájának, továbbra is üldözik, ellenük erőszakkal lépnek fel. Még mindig több tucat püspök, pap és világi hívő van fogságban vagy házi őrizetben. Ártatlan, legtöbb esetben idős, beteg személyekről van szó.
„Én is, mint ennek a könyvnek a főszereplői, feltettem a kérdést, miért van ennyi szenvedés és erőszak? – írja a kínai bíboros. Istenbe vetett hitünk, bár nem mindig ad azonnali választ, az egyetlen módja annak, hogy megőrizzük reményünket és erőnket”. Utal XVI. Benedek pápa augusztus 23-án, a szerdai általános kihallgatáson mondott katekézisére, amely a Jelenések könyvének azt a szakaszát magyarázta, amely a Krisztus tanítványai elleni üldöztetés drámájáról szól. „A történelem továbbra is megfejthetetlen, értelmetlen marad. Olyan szenvedésekről van szó, amelyeket az egyház nem érdemel meg, mint ahogy Jézus sem érdemelte meg kínszenvedését. A Jelenések könyvét azonban, bár tele van szenvedésre való utalásokkal, áthatják az Istent dicsőítő énekek, amelyek a történelem fénylő oldalát jelképezik. Tipikus keresztény paradoxonnal állunk szembe, miszerint soha nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem egy átmeneti pont a boldogság felé” – mondta katekézisében a Szentatya.
Ehhez hasonlóan ennek a könyvnek a lapjai sem elsősorban szenvedésről és fájdalomról szólnak, hanem mindenekelőtt az öröm lapjai – írja a kínai bíboros. Azok a püspökök, papok és világi hívek, akikkel kínai tartózkodása során találkozott, a hosszú és rettenetes fogság ellenére, boldog, kiegyensúlyozott emberek voltak. Senki sem veheti el tőlünk annak örömét és szépségét, hogy Jézus tanítványai vagyunk – fejezi be „A kínai vértanúk vörös könyve” c. kötethez írt előszavát Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hong-kongi püspök.








All the contents on this site are copyrighted ©.