"A kínai vértanúk az egész kereszténységhez tartoznak. Kötelességünk és jogunk bemutatni
tanúságtételüket" - írja Joseph Zen Ze-kiun kínai bíboros
Girolamo Fazzini gondozásában két könyv jelent meg a legutóbbi idők vértanúiról. „A
kínai vértanúk vörös könyve” c. kötethez Joseph Zen Ze-kiun bíboros írt előszót, míg
„A vértanúság botránya” c. könyv bevezető lapjai Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio
közösség alapítója tollából származnak. Mai adásunkban „A kínai vértanúk vörös
könyve” c. kötet előszavát ismertetjük, amelyet a következő szavakkal vezet be Joseph
Zen Ze-kiun bíboros, Hong-kongi püspök:„Valóban nagy megtiszteltetés és kiváltság,
hogy közvetíthetem azoknak a testvéreimnek a hangját, akik gyakran a vértanúságig
menően szenvedtek, rendkívül kemény, gyakran kegyetlen üldöztetés miatt. Miközben
írom ezeket a sorokat, átélem azokat az érzéseket, amelyekben néhány hónappal ezelőtt
volt részem, amikor a Szentatya, XVI. Benedek pápa bíborosi rangra emelt, ez év februárjában.
Római tartózkodásom során szentmisét mutattam be nemzetem katolikus híveinek, amelyet
a Vatikáni Rádió is közvetített. A szertartás során emlékeztettem rá: „Az általam
viselt piros szín kifejezi, hogy a bíborosok készen állnak saját vérük ontására. De
nem én ontottam véremet: annak a számtalan, név nélküli hősnek a vére és könnye hullott,
akik a hivatalos és a földalatti egyházhoz tartoztak és szenvedtek, mert hűségesek
maradtak az egyházhoz.” A számos katolikus közül, akiket bebörtönöztek több mint
harminc éven át Kínában, nem kevesen voltak azok, akiknek emléke ránk maradt. Hosszú
időn át emléküket a fiókokban őrizték, mivel nem akarták megsérteni a politikai vezetést,
vagy még inkább, nem akarták veszélyeztetni a többi hívőt. El kell azonban azt is
ismerni – írja a kötet előszavában a kínai bíboros – hogy még az egyház tagjai részéről
is volt egyfajta vonakodás, hogy nyíltan leleplezzék a Mao rezsim alatt elszenvedett
üldöztetéseket. Sok éven át a maoizmust felmagasztalták, az ésszerűség minden határán
túl. Ma a csönd útján továbbhaladni érthetetlen és megbocsáthatatlan tévedés lenne.
Mint ahogy II. János Pál gyakran emlékeztetett rá, kötelességünk emlékezni,
különös tekintettel a XX. Század vértanúira, minden vértanúra, bármilyen rezsim alatt
is szenvedték el a vértanúságot. A kínai részegyház hitvallói és vértanúi az
egész kereszténységhez tartoznak és kötelességünk, azon túl, hogy jogunk, bemutatni
tanúságtételüket, hogy táplálják az egész világ keresztényeinek hitét. Annál
is inkább, mert a fent említett időszaknak az áldozatai – vagy inkább főszereplői
– kihalóban vannak. Valóban nincs semmi ok arra, hogy továbbra is hallgassunk –
írja Joseph Zen Ze-kiun bíboros, majd így folytatja: „Sőt, remélem, hogy a fiatal
kínai papok és hívek, összegyűjtik az idősebbektől a szenvedés és vértanúság történeteit,
amelyeket még idáig nem rögzítettek, és amelyeket az a veszély fenyeget, hogy örökre
elvész emlékezetük. Ez az „emlékezet összegyűjtése”, azt hiszem, olyan feladat,
amelyet a fiatal kínai katolikusok elvégezhetnek, egyházunk, nemzetünk, az egyetemes
egyház szolgálatára”. A 270 oldalas könyv, amelynek szerkesztésében részt
vettek a Külmissziók Pápai Intézete Kína-szakértő hithirdetői is, az 50-70-es évek
közötti maoista egyházüldöztetésről gyűjtött egybe tanúságtételeket. A jelenlegi helyzet
más, bár nem túlságosan különbözik a múlttól. A kommunista rezsim, amely felelős
az ebben a könyvben leírt szenvedésekért, még ma is hatalmon van. Bár elvetette a
maoizmus radikális politikáját, soha nem kért bocsánatot a hívőkre és olyan sok ártatlan
kínaira lesújtó erőszakért – írja a könyv előszavában Joseph Zen Ze-kiun bíboros,
Hong-kongi püspök. Bár nem tapasztalható a módszeres és széleskörű vallásüldözés,
az egyház szenvedése még koránt sem ért véget. A hivatalos, állam által elismert egyház
közösségeit, főpásztorait is szüntelenül ellenőrzik és zaklatják. A földalatti közösségeket,
amelyek nem hajlandók alávetni magukat a kormány valláspolitikájának, továbbra is
üldözik, ellenük erőszakkal lépnek fel. Még mindig több tucat püspök, pap és világi
hívő van fogságban vagy házi őrizetben. Ártatlan, legtöbb esetben idős, beteg személyekről
van szó. „Én is, mint ennek a könyvnek a főszereplői, feltettem a kérdést, miért
van ennyi szenvedés és erőszak? – írja a kínai bíboros. Istenbe vetett hitünk, bár
nem mindig ad azonnali választ, az egyetlen módja annak, hogy megőrizzük reményünket
és erőnket”. Utal XVI. Benedek pápa augusztus 23-án, a szerdai általános kihallgatáson
mondott katekézisére, amely a Jelenések könyvének azt a szakaszát magyarázta, amely
a Krisztus tanítványai elleni üldöztetés drámájáról szól. „A történelem továbbra is
megfejthetetlen, értelmetlen marad. Olyan szenvedésekről van szó, amelyeket az egyház
nem érdemel meg, mint ahogy Jézus sem érdemelte meg kínszenvedését. A Jelenések könyvét
azonban, bár tele van szenvedésre való utalásokkal, áthatják az Istent dicsőítő énekek,
amelyek a történelem fénylő oldalát jelképezik. Tipikus keresztény paradoxonnal állunk
szembe, miszerint soha nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem egy átmeneti pont a boldogság
felé” – mondta katekézisében a Szentatya. Ehhez hasonlóan ennek a könyvnek a lapjai
sem elsősorban szenvedésről és fájdalomról szólnak, hanem mindenekelőtt az öröm lapjai
– írja a kínai bíboros. Azok a püspökök, papok és világi hívek, akikkel kínai tartózkodása
során találkozott, a hosszú és rettenetes fogság ellenére, boldog, kiegyensúlyozott
emberek voltak. Senki sem veheti el tőlünk annak örömét és szépségét, hogy
Jézus tanítványai vagyunk – fejezi be „A kínai vértanúk vörös könyve” c. kötethez
írt előszavát Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hong-kongi püspök.