XVI. Benedek pápa törökországi látogatásának történelmi városai: Efezus

A régészeti emlékeiről híres, ókori eredetű Efezus Kis-Ázsia partvidékén, a Kücük Menderes folyó torkolatánál fekszik, egy természetileg jól védett öbölben. Kr.e. az első évezredben athéni telepesek lakták. Függetlenségét mind Athénnel, mind pedig Spártával szemben sikeresen megőrizte, s csak a perzsáknak hódolt be, majd 334-től Nagy Sándor birodalmának részévé vált. 129-ben római fennhatóság alá került, és Augusztusz császár idején Ázsia tartományának politikai, kereskedelmi és szellemi fővárosává vált, melyet nagyrészt briliáns filozófiai iskolájának és lenyűgöző könyvtárának is köszönhetett. 263-ban a Bizánc felé tartó gótok, majd 655-ben az arabok fosztották ki, míg végül 1308-ban az oszmán törökök földig rombolták, felbőszülve a város szívós ellenállásán, és ezt követően Efezus lakatlanná vált. Az ókori város híres volt kikötőjéről, melyet ma föld borít, és Artemisz templomáról, ami az ókori világ hét csodája közé számított. A város ókori emlékei különösen jó állapotban maradtak fenn és restaurálásuk még mindig folyamatban van.
Efezus a születő kereszténység egyik fontos központja is volt: keresztény közössége hozzájárult „az ázsiai tartomány minden lakosának” megtéréséhez (ApCsel 19,10), itt született meg néhány újszövetségi írás is, mint pl. Pál apostol egyes levelei, aki három évig tartózkodott a városban (Korinthusi, Filippi, Galata, Efezusi levelek), illetve János evangéliuma és levelei. Efezus a hét egyház lelki központja volt, melyekről Szt. János tesz említést a Jelenések könyvében. Legnagyobb hírnevére mégis azzal tett szert, hogy itt tartózkodott többek között Szűz Mária, Szt. János apostol, Szt. Mária Magdolna Szent Timóteus (Pál tanítványa és barátja), Szent Maximosz mártír (250), Szent Marcellusz, és a képrombolás korának 40 mártírja is (725-843). Szent János jelenléte és halála indította Jusztinianusz császárt a Szent János bazilika megalapítására, mely a hívők seregeit vonzotta a városba. Efezus viszont híres az itt tartott egyetemes zsinatról is (431), ami a városról kapta a nevét, s ahol az egyházatyák kinyilvánították Szűz Máriát Istenanyaságát. A Mária házához szervezett zarándokutak még ma is szentmisét ünnepelnek azon a helyen, ahol a zsinat bazilikája állt. Görögország és Törökország egykori apostoli delegátusa (1934-1944), a későbbi XXIII. János pápa, gyertyát gyújtatott a zarándokhely kápolnájában pápává választásának alkalmából, és ezen a helyen gyertya égett az általa egybehívott II. vatikáni zsinat egész időtartama, illetve a pápa hosszadalmas haláltusája alatt is.