"A török alkotmány elismeri a vallásszabadságot az ország minden állampolgára számára" - mondta a Szentatya a diplomáciai testület tagjainak

A diplomáciai testülethez intézett beszédében XVI. Benedek pápa mindenekelőtt emlékeztetett két előde törökországi látogatására: VI. Pál 1967-ben, II. János Pál pedig 1979-ben kereste fel az országot. XV. Benedekre utalva megállapította, hogy a béke fáradhatatlan munkása volt az első világháború során, Boldog XXIII. János, törökországi apostoli delegátus, és az isztambuli latin helynökség apostoli adminisztrátora pedig a „törökök barátja” volt. Több mint 40 évvel ezelőtt a II. vatikáni zsinat „Gaudium et spes” k. konstitúciójában ezt tanította: „a béke nem a háború puszta hiánya, nem is szűkíthető le a szembenálló erők egyensúlyának állandósítására, hanem valóban és sajátosan az igazság műve. A rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója az emberi társadalomnak ajándékozott, és a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk.” Az igazi békének szüksége van az igazságosságra, hogy helyreállítsák a gazdasági egyenlőtlenségeket és politikai válságokat, amelyek mindig feszültséget okoznak és fenyegetik az egész társadalmat. A terrorizmus tovább terjedése és egyes regionális konfliktusok elmélyedése rávilágított annak a szükségességére, hogy tiszteletben tartsák a nemzetközi intézmények döntéseit. A régóta tartó Közel-keleti válságra utalva a Szentatya megállapította, hogy nyomasztólag hat a nemzetközi élet egészére, és a terrorcselekmények továbbterjedésének kockázatával jár. A Szentatya elismeréssel szólt számos ország, közöttük Törökország erőfeszítéseiről, amelyek elkötelezték magukat Libanon békéjének helyreállításában. Ismételten felhívást intézett a diplomáciai testület képviselőin keresztül a nemzetközi közösséghez: felelősségük tudatában továbbra is tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy az érdekelt felek között előmozdítsák a párbeszédet. Ez az egyetlen, ami biztosítja mások tiszteletben tartását, védelmezve a törvényes érdekeket és elutasítva az erőszakot.
Franciáról angolra fordítva a szót XVI. Benedek arra utalt, hogy Törökország mindig is a híd szerepét töltötte be Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa között, mint kultúrák és vallások útkereszteződése. Az elmúlt évszázadban modern állammá vált, mégpedig azért, mert szekularizált politikai rendszert választott, amely világosan különbséget tesz a polgári társadalom és a vallás között. Mindkettő önálló a saját területén, miközben tiszteletben tartja a másik életterét. Az a tény, hogy az ország lakosságának nagy többsége muzulmán, jelentős tényező a társadalmi életben, amelyet az államnak figyelembe kell vennie. A török alkotmány azonban az ország minden állampolgára számára elismeri a vallás- és lelkiismeret szabadságot. Minden demokratikus országban az a polgári hatóságok kötelessége, hogy biztosítsák minden hívő számára a tényleges szabadságot, megengedve, hogy szabadon megszervezzék vallási közösségeik életét. „Természetesen remélem, hogy a hívek, bármilyen vallási közösséghez is tartozzanak, továbbra is élvezni fogják ezeket a jogokat” – mondta a Szentatya. Leszögezte, hogy a vallásszabadság az emberi szabadság alapvető kifejezése és a vallások tevékeny jelenléte a társadalomban, mindenki számára a haladás és a gazdagság forrása. Ez azt jelenti, hogy a vallások nem kívánnak politikai hatalmat gyakorolni, továbbá kifejezetten elutasítják az erőszakot, mint a vallás törvényes kifejezésmódját. A Pápa elismerő szavakkal illette a törökországi katolikus közösség munkáját, amellyel hozzájárul az ország fejlődéséhez, főleg az oktatás terén.
Ismételten megállapította, hogy nagy szükség van a vallások és kultúrák közötti hiteles párbeszédre. Hangsúlyozta nagy megbecsülését a muzulmánok iránt, arra bátorítva őket, hogy továbbra is működjenek együtt a keresztényekkel, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával, minden ember méltóságának előmozdítására, a társadalom növekedését célozva.
Az Egyház, Alapítójától lelki küldetést kapott, ezért nem kíván közvetlenül beavatkozni a politikai vagy gazdasági életbe. Hangját kívánja azonban hallatni, hogy tiszteletben tartsák az ember alapvető méltóságát, szolgálva az ember ügyét. A tudományok és a technológia rendkívüli fejlődése, annak következményei az orvostudomány, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a kommunikáció terén, nem feledtethetik az olyan kérdéseket, mint az ember születése, nevelése, oktatása, életmódja, öregkora és halála.
A Szentatya gondolatai végül az első keresztény közösségeknek szóltak, amelyek ezen a földön növekedtek, különösen Pál Apostol alapításában, aki ezt írta a Galatákhoz: „Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.
A katolikus egyház meg kívánja erősíteni együttműködését az ortodox egyházzal, és mint ahogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozta, az egyház keresi az együttműködést minden vallás híveivel és vezetőivel, különösen a muzulmánokkal – fejezte be beszédét a Szentatya, abban a reményben, hogy törökországi utazása számos gyümölcsöt hoz majd.