XVI. Benedek pápa beszéde Rowan Willams érsekhez, az anglikán közösség prímásához

Tekintettel a negyven éve tartó párbeszédre és a közös szentek, közöttük az Istenszülő, valamint Szent Péter és Pál, Szent Benedek, Nagy Szent Gergely és canterbury Szent Ágoston nyomán elkötelezzük magunkat, hogy még buzgóbban imádkozunk és elkötelezzük magunkat, hogy a Lélek igazsága szerint élünk. Bízunk az apostoli reményben, miszerint „aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig”.
A Szentatya Rowan Williams canterbury érsekhez intézett beszédében utalt azokra a fontos szokásokra, amelyeket elődeik honosítottak meg a közelmúlt évtizedeiben, illetve emlékeztet a Római Apostoli Szentszék és a Canterbury Szék közötti kapcsolatok régóta tartó történetére. Ezek a kapcsolatok Nagy Szent Gergely Pápával kezdődtek, aki Szent Ágostont küldte el az angolszász földre több mint 1400 évvel ezelőtt. „Nem ez az első találkozásunk” – mondta a Szentatya, majd köszönetét fejezte ki az anglikán prímásnak, hogy közössége több képviselőjével jelen volt II. János Pál pápa temetésén és az új pápa péteri szolgálata kezdetének szertartásán.
A Pápa hangsúlyozta, hogy az elmúlt negyven év során a teológiai párbeszéd bizottsága bátorítás forrását jelentette, mivel sorra vette a múltban szakadást okozó tanbeli kérdéseket. A canterbury érsekek szentszéki látogatásai hozzájárultak a kapcsolatok erősítéséhez, és fontos szerepet játszottak az egységet akadályozó kérdések megvitatásában. Ez a hagyomány hozzájárult ahhoz, hogy építő szellemű találkozó jöjjön létre az anglikán és katolikus püspökök között 2000 májusában a kanadai Mississaugaban, ahol elhatározták, hogy felállítják a püspökök vegyes bizottságát, amelynek feladata, hogy meghatározza, hogyan lehet a legjobban kifejezésre juttatni az egyházi életben a már közösen megtett előrehaladást.
Napjaink társadalmaiban, különösen a szekularizált nyugati világban számos negatív hatás és nyomás éri a keresztényeket és a keresztény közösségeket. Az utóbbi három évben az anglikán közösség számos nehézséggel küzdött, megkérdőjelezve magának a közösségnek a jövőjét. A közelmúltban a szolgálati papság és egyes erkölcsi tanítások nemcsak az anglikán közösségen belül okoztak feszültségeket, hanem a katolikus egyházzal való kapcsolatokat is befolyásolták. A Pápa leszögezte: „ezek a kérdések, amelyeket jelenleg az anglikán közösség vita tárgyává tesz, életbevágóan fontosak abból a szempontból, hogy az evangéliumot a maga teljességében hirdessék”. Ezek a viták alakítják majd a katolikus egyház és az anglikán közösség közötti jövőbeni kapcsolatokat is. A Pápa annak a reményének adott hangot, hogy a teológiai párbeszéd továbbra is fontos helyet foglal el az anglikánok számára. „Buzgó reményünk, hogy az anglikán közösség továbbra is az evangéliumok és az apostoli hagyomány alapjain áll majd, hiszen ez a közös örökségünk, valamint a teljes, látható egység iránti közös vágy alapja”.
A világnak szüksége van tanúságtételünkre, és arra az erőre, amely az evangélium osztatlan hirdetéséből származik. Az emberi család végtelen szenvedése, az annyi ember életét sújtó igazságtalanság formái, sürgető felhívást jelentenek a közös tanúságtételre és szolgálatra. Ezért a jelen nehézségei között is fontos, hogy folytassuk a teológiai párbeszédet – mondta a Szentatya, majd Isten áldásáért fohászkodott az anglikán prímás és családja számára.