XVI. Benedek pápa hivatalos látogatáson fogadta Giorgio Napolitano olasz köztársasági
elnököt
XVI. Benedek pápa hétfőn délelőtt hivatalos látogatáson fogadta a Vatikánban Giorgio
Napolitano olasz államfőt. A Szentatya 2005. április 19-én történt megválasztását
követően két alkalommal is találkozott Carlo Azeglio Ciampi előző államfővel. Giorgio
Napolitanót, az egykori olasz kommunista párt tagját ez év május 10-én választották
meg köztársasági elnökké és azóta több alkalommal váltott a Pápával üzenetet, amelyben
mindketten megerősítették az olasz állam és a Szentszék jó kapcsolatait. Hétfőn
délelőtt a Szentatya szívélyesen fogadta az olasz államfőt, aki feleségével, Clio
asszonnyal és kíséretével együtt érkezett meg a Vatikánba valamivel 11 óra után. Hivatalos
jellegénél fogva a látogatás ünnepélyes protokoll szerint zajlott le a Pápa magán
könyvtárában.
Az elnök ezekkel a szavakkal köszöntötte a Szentatyát: „Nagy
megtiszteltetés számomra, hogy találkozhatok Önnel”.A mintegy 25 percig tartó magánbeszélgetés
után hangzottak el a hivatalos beszédek. XVI. Benedek pápa köszönetét fejezte
ki az elnöknek megtisztelő látogatásáért, gratulált államfői kinevezéséhez és személyén
keresztül köszöntését küldte minden olasz embernek, akik naponta nagy szeretettel
és lelkesedéssel tanúskodnak a Pápa iránti ragaszkodásukról. A szeretetnek ebben a
megnyilvánulásában a Pápa azoknak a hitbeli és történelmi szálaknak a megerősítését
látja, amelyek évszázadok óta egymáshoz fűzik Itáliát és Péter utódát, akinek székhelye
az Isteni Gondviselés akaratából ebben az országban van. A Szentatya itt utalt a Lateráni
Egyezményre, amellyel megalapították a Vatikánváros Államát és amely „abszolút és
látható függetlenséget” biztosít a Szentszéknek és garantálja „vitathatatlan szuverenitását”
nemzetközi szinten. „Ennek az egyezménynek az erejében az olasz köztársaság különböző
szinteken és módokon értékes és mindennapos segítséget nyújt ahhoz, hogy végezhessem
küldetésemet, mint az egyetemes egyház pásztora” – mondta Pápa, majd ezekkel a szavakkal
folytatta beszédét: „Az Ön mai látogatása jó alkalom arra, hogy megerősítse a kölcsönös
látogatások immár több évtizedes hagyományát…illetve, hogy elgondolkodjunk ezek mélyebb
értelméről, az egyház és az állam kapcsolatáról.” A Gaudium et Spes, zsinati lelkipásztori
konstitúció a politikai közösség és az egyház kapcsolatával foglalkozó részében ezt
olvassuk: „A politikai közösség és az egyház a maguk területén függetlenek egymástól
és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi
hivatását szolgálja…Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben
együttműködnek a helyek és a körülmények szerint.” „Szívesen csatlakozom ahhoz a
jókívánsághoz Elnök Úr, amelyet küldetése kezdetén megfogalmazott, hogy ez az együttműködés
folytatódjon és konkrétan fejlődjön” – mondta a Szentatya”. Az egyház és az állam
ugyanis valóban független, ám mindkettő hivatása az, hogy a saját küldetése, céljai
és eszközei szerint az embert szolgálja, aki címzettje és résztevője az egyház üdvözítő
küldetésének, miközben az állam polgára is. Az államnak nemcsak a polgárok közjavával
kell foglalkoznia, mint a fizikai egészség, az oktatás, vagy a gazdasági jólét, mivel
az ember vallási dimenziójában is jelen van az állam előtt. A Szentatya ismét csak
a zsinati tanításra hivatkozva érintette a vallásszabadság kérdését is, hangsúlyozva,
hogy ez nem jelentheti csupán azt, hogy nem üldözi a vallást és nem szól bele polgárai
egyéni vallási meggyőződésébe. A vallás szabadság nemcsak az egyén, a család, vallási
csoportok és magának az egyháznak a joga, hanem feltételezi azt is, hogy a polgári
hatalom megteremti a vallási élet fejlődésének a feltételeit. Azok az alapvető elvek
nagy része, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat hirdet jelen vannak az olasz alkotmányos
szövegben is – állapította meg a Pápa és „Elnök Úr, Ön is alkalmas módon hangsúlyozta,
hogy a vallási tényezőnek megfelelő társadalmi és nyilvános dimenziót kell biztosítani.”
A vallás szabadság – hangsúlyozta még a Pápa - nem mond ellent az állam érdekeinek
és a társadalom java érdekében elkötelezett laikus hívek minden más állampolgárral
azonos jogokat kell, hogy élvezzenek. A veronai Olasz Országos Értekezlet résztvevőihez
intézett beszéde nyomán a Pápa még azt hangsúlyozta, hogy az egyház nem politikai
szereplő és nem is akar az lenni, mindazonáltal szívén viseli a politikai közösség
javát és felajánlja szolgálatát Itáliának és minden országnak, amelyben jelen van.
A Szentatya a hivatalos látogatást tevő olasz elnökhöz intézett beszédét azzal a reménnyel
zárta, hogy Itália mindig előmozdítója legyen azoknak az emberi és keresztény értékeknek,
amelyek mindig lényegi jegyei történelmének és kultúrájának. Az olasz köztársasági
elnök köszöntő beszédében örömmel emlékezett XVI. Benedek pápának a béke érdekében
tett határozott és világos felhívásaira, majd hosszabban érintette az egyház és az
olasz állam kapcsolatát, amelyet harmonikusnak mondott és elismerte, hogy a katolikus
egyház milyen rendkívül fontos szerepet tölt be az olasz társadalomban. Az elnök
hangsúlyozta továbbá, hogy a politikának soha nem lenne szabad lemondania eszmei,
spirituális és etikai vetületéről. A Pápával való találkozás után az olasz elnök
Massimo d, Alema külügyminiszter és Tarcisio Bertone bíboros államtitkár társaságában
a Királyi Terembe indult, ahol találkoztak a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai
testület tagjaival. Bertone bíboros államtitkár beszédében a diplomáciai elkötelezettségről
szólt, amely spirituális küldetést is jelent. Giorgio Napolitano vatikáni látogatása
a Szent Péter bazilikában ért véget, ahol az olasz államfő néhány perce megállt Szent
Péter sírjánál. Az eseménnyel kapcsolatos szentszéki közlemény szerint az olasz
államfő vatikáni látogatás alkalmat adott a nemzetközi helyzet áttekintésére, köztük
Közel-Kelet, az európai integráció és az afrikai kontinens kérdésére. A Szentszék
és Itália elkötelezte magát arra is, hogy együttműködnek a nemzetközi intézmények
jobb működése érdekében.