Évközi 33. vasárnap, XVI. Benedek pápa, a Szent Péter téren jelenlévő 50 ezer hívővel
imádkozta el az Úrangyala imádságot. Az azt megelőző beszédében Szűz Mária templomi
bemutatásának liturgikus ünnepére és a november 21-én tartott „pro Orantibus” emléknapra
utalt, melynek alkalmából a klauzúrás szerzetes közösségekről emlékezik meg a Világegyház.
„Meg kell köszönnünk az Úrnak – mondta a Szentatya -, azokat a személyeket, akik a
monostorokban és remeteségekben, a világtól visszavonulva, teljesen Istennek ajánlják
magukat az imádságban és a csendben.” Valaki megkérdezheti, hogy mi értelme és értéke
van az ő jelenlétüknek a mai szükségekkel teli korunkban. Miért zárkózik be valaki
egy monostor falai közé, így megfosztva másokat saját képességeitől és tapasztalataitól?
E kérdések ellenére, a barátok és ismerősök meglepetésére, sokan adják fel, nagy távlatokat
ígérő karrierjüket, hogy egy klauzúrás szerzetesközösség szigorúbb életformáját válasszák.
Mi más serkenti őket erre, ha nem az evangélium üzenete, mely szerint a Mennyek országa
olyan kincs, amiért mindent érdemes odaadni (vö. Mt 13, 44). A hétköznapok zűrzavarában
ezek a testvéreink csendben tesznek tanúságot arról, hogy egyedüli támaszunk Isten,
aki a hűség és szeretet rendíthetetlen sziklája. „Minden elmúlik. Egyedül Isten marad
ugyanaz.” – idézte Avilai Szent Terézt, a nagy lelki tanítómestert Benedek pápa. A
nagyvárosok mindennapi rutinjából kiszakadni vágyóknak, mint „oázisok”, a szemlélődő
élet monostorai jelentenek lehetőséget a csendre és az elmélkedésre. Ezek a találkozási
helyek látszólag hasztalannak tűnnek, mégis nélkülözhetetlenek, olyanok, mint egy
város tüdeje, a „zöld övezetek”: mindenkinek javára vannak, még azoknak is, akik tudomást
sem vesznek róluk. XVI. Benedek pápa felhívta a figyelmet, hogy lelki és anyagi
javainkkal is segítsük a férfi és női klauzúrás közösségeket, hogy ennek köszönhetően
ők betölthessék küldetésüket: azaz életben tartsák az Egyházban a Krisztusra váró
olthatatlan vágyat. Az Úrangyala imádság után franciául, angolul, németül, spanyolul,
lengyelül és végül olaszul köszöntötte a Szentatya a megjelent zarándokokat és szép
vasárnapot kívánva nekik, apostoli áldását adta rájuk.