A Pápa az éhség drámájáról beszélt az Úrangyala elimádkozásakor

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek pápa megemlékezett arról, hogy ezen a napon tartották Olaszországban a hálaadás napját, amelynek témája idén a következő volt: „A föld: ajándék az egész emberi család számára”. A keresztény családokban már a kicsinyeknek megtanítják, hogy minden étkezés előtt rövid imával és keresztvetéssel adjanak hálát az Úrnak. Ezt a szokást meg kell őrizni, illetve ismét gyakorolni kell, mert arra tanít, hogy ne tekintsük nyilvánvalónak a „mindennapi kenyeret”, hanem ismerjük fel benne a Gondviselés ajándékát.
Hozzá kellene szoknunk, hogy mindenért áldjuk a Teremtőt: a levegőért és a vízért, amelyek bolygónkon az élet alapjának értékes elemei, csakúgy, mint a táplálékért, amelyeket Isten, a föld termékenysége révén nyújt számunkra életünk fenntartásához. Jézus azt tanította tanítványainak, hogy amikor imádkoznak, a mennyei Atyától ne „mindennapi kenyeremet”, hanem „kenyerünket” kérjék. Ezáltal azt kívánta, hogy minden ember érezze magát felelősnek testvéreiért, hogy senkinek ne hiányozzon az élet fenntartásához szükséges táplálék. A föld termékei olyan ajándék, amelyet Isten az egész emberi családnak szánt.
Ezzel egy fájó ponthoz érkeztünk – folytatta beszédében a Szentatya: az éhség drámája továbbra is súlyos probléma marad, annak ellenére, hogy a közelmúltban is a legmagasabb intézmények szintjén tárgyaltak róla, mint az ENSZ-ben, és különösen a FAO-ban.
A FAO legutolsó évi jelentése megerősítette azt a tényt, amelyet az egyház jól ismer a közösségek és a misszionáriusok közvetlen tapasztalatából: vagyis azt, hogy több mint 800 millió a hiányosan tápláltak száma, továbbá túlságosan sokan halnak éhen, különösen gyermekek. Hogyan lehet szembenézni ezzel a helyzettel, amely annak ellenére, hogy már olyan sokszor ráirányították a közvélemény figyelmét, nem oldódik meg, sőt, bizonyos értelemben egyre súlyosabbá válik?
Minden bizonnyal arra van szükség, hogy kiküszöböljék a világgazdaságot irányító rendszerrel kapcsolatos strukturális okokat. Ez a rendszer ugyanis a föld erőforrásainak nagy részét a lakosság kisebbségének juttatja. Ezt az igazságtalanságot tiszteletre méltó elődeim, Isten Szolgái, VI. Pál és II. János Pál pápák, már különböző alkalmakkal megbélyegezték – mondta a Szentatya. Ahhoz, hogy széles körben eredményt érjünk el, át kell alakítani a globális fejlődés modelljét. Ezt igénylik immár az éhség botrányán túl, a környezetvédelmi és energetikai szükségletek is. Azonban minden egyes személy és minden család tehet valamit annak érdekében, hogy enyhüljön az éhség a világon, ha életstílusát és fogyasztását összeegyeztethetővé teszi a teremtett világ megóvásával és az igazságosság szempontjaival azok iránt, akik az egész világon a földet megművelik.
A Pápa végül arra buzdította a híveket az olaszországi Hálaadás napja alkalmából, hogy egyrészt adjanak hálát Istennek a földműves munka gyümölcseiért, másrészt kötelezzék el magukat ténylegesen az éhség csapásának leküzdésére. Mária segítsen bennünket, hogy elismerjük a Gondviseléstől kapott javakat és a világ minden részén előmozdítsuk az igazságosságot és a szolidaritást.
Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa elsőnek a szalézi rend munkatársait köszöntötte, akik Rómában tartják világkongresszusukat Isten Szolgálója, Margherita Occhiena, Bosco Szent János édesanyja halálának 150. évfordulója alkalmából. „Margit mama” a mennyekből óvja mindnyájukat, és a szalézi szerzetesek egész nagy családját.
A Szentatya ezután a francia, majd angol nyelvű zarándokokhoz fordult, majd honfitársait, illetve a spanyol híveket köszöntötte. A lengyel csoportokhoz intézett szavaival emlékeztetett rá, hogy a nemzet szombaton ünnepelte az ország szabadsága visszanyerésének évfordulóját. A Pápa velük együtt örül a szabadság ajándékáért, amelyért olyan sokan áldozták fel életüket. Bárcsak Lengyelország minden állampolgára javára haladna előre a fejlődés útján, hűségesen az evangéliumhoz, és az ősök hagyományaihoz.