Római diákok a magyar forradalomról

A Római La Sapienza Tudományegyetem magyar-lengyel nyelv és irodalom szakos hallgatóját, Massimilianót a magyar köztársasági elnök előadásáról kérdeztük:
- Sólyom elnök úr beszédében nagyon megfogott a személyes visszaemlékezés, hogy mit jelentett átélni az 1956-os eseményeket. Azok a drámai napok egyrészt tragikusak voltak, másrészt viszont hozzájárultak a nemzet kulturális megújulásához, amennyiben a művészet gyakran a szenvedésből merít ihletet.
- Milyen érzés, hogy veled egykorú fiatalok voltak 1956 hősei?
- Ez egy figyelmeztetés kell, hogy legyen az én generációm számára, mert az ifjúságnak mindig is az volt a feladata, hogy hangot adjon az igazságtalanságoknak, akkor is ha egyes szám első személyben éli át azokat és akkor is, ha mások szenvedéséről van szó.
- Mennyire ismerik a kortársaid Olaszországban a történelemnek ezt a szeletét?
- Sajnos elég kevéssé, felületesen, csak hallomásból. Mi, akik magyart tanulunk, természetesen ismerjük a problémát és elmélyülten foglalkozunk vele. De általánosságban véve még élnek a sztereotípiák a kelet-európai országokról, jobbára az jut az emberek eszébe, hogy ott szegénység van. Pedig az anyagi szegénység olyan kulturális gazdagsággal párosul, melyben tükröződik az európai lélek, földrészünk különböző népeinek történelme.
Egy másik magyar szakos hallgatót, Lorenzo Marmirolit az a párhuzam fogta meg leginkább Sólyom államfő beszédében, amelyet az elnök az 1956-os magyar forradalom, valamint az 1848-as szabadságharc és az azt követő olasz egység megteremtése között vont, mely az olaszok számára Garibaldi nevével fonódik össze.
Az olasz diák magyarul a következőket mondta: