Isten azért teremtett bennünket a világba, hogy szentek legyünk - pápai szentmise Mindenszentek ünnepén

A szentek és a holtak kihívást jelentenek a modern ember számára az „örök élet” értelmét illetően. Ezt a valóságot ugyanis napjainkban gyakran túlhaladott „mitológiának” tartják – mondta XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt, a Szent Péter bazilikában bemutatott ünnepélyes szentmise során. Ahhoz, hogy szentté váljunk, nincs szükség rendkívüli karizmákra. A „halál rejtélye” olyan életre ad reményt, amely nem fejeződik be a földön.
A szentek, férfiak és nők, az egyház gyermekei, legyenek híresek vagy ismeretlenek, évszázadok óta tiszteljék őket, vagy rejtezzenek a hétköznapi élet eseményeiben, mindenképpen azok az emberi példaképek, akik az eget közelebb hozzák a földhöz. A szentek Krisztus mellett döntöttek, választásukat megvédték, és nem menekültek következményei elől, még a legdrámaibb pillanatokban sem. Egészen odáig jutottak el, hogy – szándékukon túl – megmutatták: a keresztény élet legmagasabb rendű célkitűzése nemcsak a rendkívüli emberek, hanem mindenki és minden kor számára egyforma. XVI. Benedek pápa ismételten leszögezte ezeket a tanításokat a november elsejei hagyományos ünnepélyes szentmisén, amelyet a Szent Péter bazilikában mutatott be.
A zsúfolásig megtelt bazilikában a Szentatya feltette Isten egy híres embere, clairvaux-i Szent Bernát kérdését: „mi szükség van arra, hogy dicsérjük a szenteket?” – vagyis hozzá tudunk-e járulni nagyságuk növeléséhez? Az ezer évvel ezelőtti válasz ma is időszerű: a szenteknek nincs szükségük a mi elismerésünkre, de rájuk gondolva buzgó vágy éget – mondta Szent Bernát. Ez tehát a mai ünnep jelentése: a szentek ragyogó példájára tekintve ébresszük fel magunkban a vágyat, hogy mi is hozzájuk hasonlóakká váljunk, törekedjünk arra a boldogságra, hogy Isten közelében élhetünk. Szentnek lenni annyi, mint Isten közelségében, családjában élni. Ezt az igazságot a II. Vatikáni Zsinat újra erőteljesen leszögezte, és most ünnepélyesen ismét erre irányítjuk figyelmünket. De miben is áll az életszentség? – tette fel a kérdést a Szentatya. Mindenekelőtt ahhoz, hogy szentek legyünk, nem szükséges rendkívüli tetteket végrehajtanunk, vagy sajátos karizmával rendelkeznünk. Egyszerűen csak szolgálnunk kell Jézust. Meg kell hallgatnunk szavát, és követnünk kell őt, anélkül, hogy elbátortalanodnánk a nehézségek láttán. Az életszentség szüntelen erőfeszítést igényel, de mindenki számára elérhető, mert sokkal inkább, mint emberi cselekvés eredménye, mindenekelőtt Isten ajándéka. Az ajándék nagysága révén szemünkbe tűnik saját eszközeink szegényessége. A keresztény bizonyosság azonban, amely távolról sem jelent gőgös büszkeséget, éppen ebben áll: Isten azért teremtett meg bennünket a világba, hogy szentek legyünk, mint ahogy szentek voltak az Ószövetség alakjai: az „igaz” Ábeltől kezdve Ábrahámig, a hűséges pátriárkáig.