„Örömmel küldöm szívélyes üdvözletemet az egész világ muzulmánjainak, akik ezekben a napokban ünneplik a Ramadán böjthónap végét. Mindnyájukhoz a béke jókívánságával fordulok” - mondta XVI. Benedek pápa vasárnapi Úrangyala imádságában

XVI. Benedek pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében emlékeztetett rá, hogy ezen a napon tartotta az Egyház a Missziók 80. Világnapját, amelyet XI. Piusz pápa rendelt el. A Pápa az 1925-ös szentévben nagyszabású kiállítás rendezését kezdeményezte, amely ma a Vatikáni Múzeumokban található Etnológiai-Missziós Gyűjtemény előde. A Pápa felidézte, hogy erre az alkalomra küldött üzenetében „A misszió lelke a szeretet” c. témát javasolta. Ugyanis a küldetés, ha nem a szeretet hatja át, akkor pusztán emberbaráti és szociális tevékenységre korlátozódik. A keresztények azonban mindig tartsák szem előtt Szent Pál apostol szavait: „Krisztus szeretete sürget minket”. A Szentlélek ugyanazt a szeretetet öntötte a hívek szívébe, amely az Atyát arra indította, hogy elküldje Fiát a világba, és a Fiút pedig arra, hogy feláldozza magát értünk egészen a kereszthalálig. Így minden megkeresztelt, mint egy szőlőtő vesszője, együttműködhet Jézussal a küldetésben, amely a következő: elvinni minden ember számára azt a jó hírt, hogy „Isten szeretet” és éppen ezért, üdvözíteni akarja a világot.
A küldetés a szívből indul ki: amikor megállunk a Feszület előtt, hogy imádkozzunk, tekintetünket Jézus átszúrt oldalára szegezve, megtapasztaljuk azt az örömet, hogy szeretnek bennünket, és azt a vágyat, hogy az irgalmasság és a kiengesztelődés eszközeivé váljunk. Ez történt 800 évvel ezelőtt a fiatal assisi Szent Ferenchez, a Szent Damján templomban. A Keresztről, amelyet ma Assisiben a Szent Klára bazilikában őriznek, Ferenc ezeket a szavakat hallotta Jézus szájából: „Menj, és építsd fel egyházamat, mely mint látod, romokban hever”. Ez a „ház” mindenekelőtt saját élete volt, amit a valódi megtérés révén kellett újból felépítenie. Az egyház, nem téglákból, hanem élő személyekből áll, akiknek mindig szükségük van megtisztulásra. Ez a ház tehát az egész emberiség is volt, amelynél Isten szeret megszállni. A küldetés mindig egy olyan szívből indul ki, amelyet átalakított Isten szeretete, mint ahogy ezt tanúsítják szentek és vértanúk végeláthatatlan sorának történetei, akik más és más módon életüket az evangélium szolgálatába állították.
A küldetés tehát olyan „műhely”, amelyben mindenki számára van hely: azoknak, akik saját családjukban kívánják megvalósítani Isten országát, azoknak, akik keresztény lelkülettel élik meg szakmabeli hivatásukat, azoknak, akik maradéktalanul Istennek szentelik életüket, azoknak, akik a Jó Pásztor Jézust a szolgálati papság formájában követik, azok számára, akik elindulnak, hogy Krisztust hirdessék azok számára, akik még nem ismerik Őt. Mária segítsen bennünket abban, hogy megújult lelkesedéssel, mindnyájan ott éljük meg a küldetés örömét és bátorságát, ahová a Gondviselés helyezett bennünket.
Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a következő szavakkal fordult a muzulmánokhoz:
„Örömmel küldöm szívélyes üdvözletemet az egész világ muzulmánjainak, akik ezekben a napokban ünneplik a Ramadán böjthónap végét. Mindnyájukhoz a béke jókívánságával fordulok”. A Szentatya ezután így folytatta: „Ezzel az örömteli hangulattal drámai ellentétben állnak azok a hírek, amelyek Irakból érkeznek, arról a rendkívül súlyos helyzetről, amelyet a bizonytalanság és a kegyetlen erőszak jellemez és amelynek ki van téve ártatlanok sokasága, pusztán azért, mert siíta, szunnita, vagy keresztény.
Tudatában vagyok annak a nagy aggodalomnak, amely a keresztény közösséget áthatja és biztosítani kívánom őket, hogy mellettük és minden áldozat mellett állok, és mindenki számára erőért és vigaszért fohászkodom. Arra szólítalak fel továbbá benneteket, hogy csatlakozzatok könyörgésemhez, amellyel a Mindenható Istenhez fordulok, hogy adja meg a szükséges hitet és bátorságot a vallási felelősöknek és a politikai vezetőknek, mind a helyszínen, mind az egész világon, hogy támogassa az iraki népet hazája felépítésében, az egyensúly keresésében, kölcsönös tiszteletben, annak tudatában, hogy az országot alkotó népek sokfélesége egyben gazdagsága integráns része”.
A Szentatya ezután a nagy világnyelveken köszöntötte a Szent Péter teret megtöltő zarándokokat. Spanyolul azokhoz a perui hívekhez fordult, akik a „Csodatevő Úr” konfraternitás tagjai, és akik színes templomi zászlóikkal vonultak fel a téren. A lengyel zarándokokat köszöntve kiemelte a II. János Pál Alapítvány tagjait, akik ezekben a napokban ünneplik az alapítvány fennállásának 25. évfordulóját. Arra buzdította őket, hogy továbbra is tartsák életben nagy Előde tanítását és munkásságát.