2006-10-15 17:09:12

Négy új szenttel gazdagodott a világegyház: egy mexikói püspököt, egy nápolyi papot, egy olasz és egy francia szerzetesnőt avatott szentté vasárnap a Pápa


XVI. Benedek pápa vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Szent Péter-téren mintegy negyvenezer hívő jelenlétében ünnepélyes szentmisét mutatott be, amelynek során szentté avatta a következő négy boldogot: Rafael Guízar y Valencia mexikói püspököt, Filippo Smaldone nápolyi papot, Rosa Venerini olasz és Théodore Guérin francia szerzetesnőket. Mindenüket otthagyták, hogy Jézust kövessék - mondta a Pápa - Krisztus szeretve a szegényekben és a szenvedőkben, a nehézségek és üldöztetések közepette, teljesen ráhagyatkozva az Isteni Gondviselésre.

A szertartáson számos hivatalos delegáció részt vett, többek között: Franciaországból Catherine Vautrin, társadalmi összetartás- és esélyegyenlőségi miniszter, Olaszországból Giuseppe Fioroni oktatási miniszter, Mexikóból Luis Ernesto Derbez külügyminiszter, Nápoly, Lecce, Bari polgármesterei, Carl Anderson professzor, a Kolumbusz Lovagok főlovagja.
XVI. Benedek pápával 38-an koncelebráltak, 180 pap áldoztatta a híveket, mialatt a Sixtus-kápolna kórusa énekelt.
José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa kérte a négy boldog szentté avatását, amelynek latin nyelvű formuláját így kezdte a Pápa: "Ad honorem Sanctae et Individuae Trinitatis, ad exaltationem fidei catholicae incrementum, auctoritate Domini nostri Iesu Christi, beatorum Apostolorum Petri et Pauli ac Nostra..."

A Szentatya homíliája elején egy kis híján szentté lett emberről beszélt: egy ifjúról, aki megmaradt a parancsok megtartásánál. A vasárnapi evangéliumi szakaszból merítve a Pápa a következőképpen magyarázta a gazdag ifjú nemleges válaszát Jézusnak, aki arra szólította föl, hogy adja el minden vagyonát és kövesse őt. A visszautasítás azonban nagy szomorúságot idéz elő: "Ha az ember biztonságát az evilági javakba helyezi, nem éri el az élet teljes értelmét és az igazi örömöt. Ha azonban Isten szavában bízva lemond saját magáról és vagyonáról a mennyek Országáért, látszólag sokat veszít, valójában azonban mindent elnyer. A szent éppen az a férfi vagy nő, aki örömmel és nagylelkűen válaszolva Krisztus meghívására, mindent otthagy, hogy kövesse őt".

Az új szentek - állapította meg XVI. Benedek pápa - ezt az igényes, de megelégedést nyújtó evangéliumi utat járták be és "százszoros" jutalmukat már ebben a földi életben megkapták a megpróbáltatásokkal és üldöztetéssel együtt, és aztán elnyerték az örök életet. Jézus tehát - magyarázta a Szentatya - valójában biztosítani tudja a boldog létet és az örök életet, de más úton, mint ahogyan azt a gazdag ifjú elképzelte: nem a jótéteményeken, törvényes szolgálaton keresztül, hanem Isten Országát választva, azt az "értékes gyöngyszemet", amelyért érdemes minden anyagi javat eladni.
A gazdag ifjú nem képes megtenni ezt a lépést. Annak ellenére, hogy elérte őt Jézus szeretetteljes pillantása, szíve nem tudott elszakadni attól a nagy vagyontól, amivel rendelkezett. Itt van tehát Krisztus követői számára a tanítás: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten Országába!" (Lk 18,24) A földi gazdagság elfoglalja és aggodalommal tölti el az elmét és a szívet. Jézus nem azt mondja, hogy a gazdagság rossz, hanem azt hogy eltávolít Istentől, ha azt nem "fektetik be" úgymond a mennyek Országáért, tehát nem segítik vele a szegényeket. Ennek megértése - tette hozzá XVI. Benedek pápa - a "szív Bölcsességének" gyümölcse, amelyet "nem lehet pusztán az intellektuális síkra redukálni", hanem "egy olyan ajándék, amely a magasból jön... és amelyet az imádsággal lehet elérni". Ez a bölcsesség "többet ér az aranynál és ezüstnél, sőt a szépségnél, az egészségnél és magánál a világosságnál is". Ezért - húzta alá a Pápa - ahhoz, hogy belépjünk az életbe meg kell tartanunk a parancsolatokat, de ez önmagában nem elegendő, hiszen az "üdvösség nem a törvény révén érkezik, hanem Krisztus kegyelme által. És Krisztus ezt a feltételt szabja annak, aki hozzá fordul: Jöjj és kövess engem.

A szentekben - folytatta homíliájában XVI. Benedek - megvolt az alázat és a bátorság arra, hogy igennel válaszoljanak, és lemondtak mindenről, hogy Krisztus barátai legyenek, amint azt a mexikói püspök, Rafael Guízar y Valencia tette (1878-1938). Ő az első latin-amerikai kanonizált püspök. A XX. század elején végezte szolgálatát Mexikóban, amikor tombolt a katolikusüldözés. Megszenvedte a száműzetést, majdnem megölték, de sosem szűnt meg hirdetni az Evangéliumot. A "szegények püspökének" nevezték. A Pápa ekkor spanyol nyelven így folytatta: "A szegény Jézus Krisztust követve lemondott anyagi javairól és sosem fogadta el az ajándékokat a hatalmasoktól, vagy azokat azonnal továbbadta. Ezért százszor annyit kapott és segíteni tudta a szegényeket, még a szüntelen üldöztetés közepette is".

Az 1848-1923 között élt nápolyi pap, Filippo Smaldone, a Szent Szív Szalézi Nővérek Kongregáció alapítójának nagy szíve volt – mondta a Pápa – amelyet a szüntelen imádság és az Oltáriszentség imádása táplált. A nápolyi pap szolgálatát leginkább a süketnémák javára végezte. A süketnémákban Szent Filippo Smaldone Jézus képmását látta viszont és gyakran ismételte, hogy ahogy az ember leborul a Legszentebb Oltáriszentség előtt, úgy kell letérdelni egy süketnéma előtt is. Példája nyomán ébredjünk tudatára annak, hogy az Oltáriszentség iránti szeretet elválaszthatatlan a felebarát iránti szeretetettől. Sőt: a felebarát iránt szeretet valódi képessége abból a találkozásból származhat, amely az Úrral jön létre az Eucharisztia szentségében.

Ezután a Pápa az olasz szerzetesnőről, Rosa Veneriniről beszélt, aki 1656-1728 között élt és megalapította a róla nevezett kegyes Tanítónők Kongregációját. Szolgálatát kora előítéletei ellenére folytatta a legszegényebb lányok oktatása érdekében. Többek között ő nyitotta meg az első nyilvános lányiskolát Olaszországban. Minden szenvedést Krisztus kínszenvedésével azonosulva élt meg. Szerette ismételgetni: „annyira az isteni akarattal egységben érzem magam, hogy se élet, se halál nem számít nekem: úgy akarok élni, ahogy Ő akarja és úgy akarom szolgálni Őt, ahogy neki kedvére van és sehogy máshogy.”

A Szentatya végül franciául és angol nyelven emlékezett meg a francia szerzetesnőről Théodore Guérin-ről, aki 1798-1856 között élt és megalapította az „Ad Nemus” Isteni Gondviselés Nővérei Kongregációt. 1840-ben öt szerzetesnő társával indult el Amerikába, alig 25 évesen, hogy katolikus iskolákat és árvaházakat hozzanak létre. A hosszú tengeri és szárazföldi utazás után a nővérek megérkeztek Indiana államba. Ott az erdőben találtak egy egyszerű kápolnát, egy fából készült kunyhót. Letérdeltek a Legszentebb Oltáriszentség előtt és hálát adtak, kérvén az Istent, hogy vezesse Ő az új alapítványt. Az Isteni Gondviselésbe vetett nagy bizalommal, Théodore nővér sok nehézséget leküzdött és állhatatos maradt abban a munkában, amit az Úr kért tőle.

A négy új szent példázatos tanúságtétele – fejezte be végül XVI. Benedek pápa homíliáját – világosítsa meg és bátorítsa különösen a fiatalokat, hogy hagyják, hogy Krisztus megnyerje magának őket szeretetteljes tekintetével. Továbbá, hogy legyenek készek mindent hátrahagyni Isten országáért, hogy legyenek képesek magukévá tenni az önátadás és a szolgálat logikáját, amely az egyedüli, ami megváltja a világot.

A szentté avatási szertartás után a Pápa az Úrangyala imádság előtt mondott beszédében spanyol, angol, francia, német, lengyel és olasz nyelven köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, különösen is az új szentek országaiból érkezetteket. XVI. Benedek ezután Szűz Mária közbenjárásáért fohászkodott, hogy minden hívő örömmel és nagylelkű elkötelezettséggel válaszoljon Isten hívására, amely az életszentségre szól.








All the contents on this site are copyrighted ©.