Interjú Alberto De Luca márványfaragóval, aki részt vett a vatikáni magyar kápolna építésében

Alberto De Luca, a vatikáni Bazilika karbantartásával foglalkozó, 500 éve működő Szent Péter műhely alkalmazottja, ún. „sanpietrino” a Magyarok Nagyasszonya kápolna búcsúja alkalmából visszaemlékezett a több mint 26 évvel ezelőtti munkálatokra.
A mi feladatunk az volt, hogy a Magyarországról érkezett domborműveket, amelyek a magyar szenteket és boldogokat ábrázolják, a kápolna két falára elhelyezzük. A sor végén két helyet üresen hagytunk, ide került későbbi időpontokban a Boldog Apor Vilmos, illetve Boldog Batthyányi-Strattmann László emlékére készített dombormű.
A magyar kápolnát azelőtt mészégető kemenceként használták, majd VI. Pál idején raktár volt, ahol a márvány töredékeket őrizték. Ezekből készítettük el – kozmata díszítéses aranyozott mozaik berakásokkal – az oltárt, az ambót és a sedest.
A Szent Péter műhelyben mintegy 100-120-an dolgozunk, mindennel foglalkozunk, ami a Bazilika karbantartásához szükséges: villanyszerelés, kőműves munka, kőfaragás, festés, illetve rendfenntartóként, őrként dolgozunk a bazilika egész területén, attól függ, hogy éppen mire van szükség. Egyébként a magyar kápolna melletti szűk folyosó, amit most raktárnak használnak, a bazilika régi kijárata volt, a mostani, sokkal szélesebb kijáratot II. János Pál pápasága idején készítették el a látogatók számának nagyméretű megnövekedésére való tekintettel. Amikor a magyar kápolnában dolgoztam, megismerkedtem Magyarország történelmével, a kápolna felszentelésekor pedig emlékéremmel tüntettek ki bennünket.
Alberto De Luca végül arról biztosított bennünket, hogy ha ő van szolgálatban, mindig nagyon szívesen kinyitja, az egyébként csak kora reggel megtekinthető kápolnát a magyar zarándokok számára.