A keresztény házastársak építsenek életre nyitott családot, hogy szembe tudjanak nézzen korunk kihívásaival - a Pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben (október 8-án) az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédédben XVI. Benedek pápa az evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését. Jézust arról kérdezik, hogy megengedett-e a férj számára felesége elbocsátása, ahogy azt a mózesi törvény előírta. Jézus azt válaszolta, hogy Mózes az engedményt keményszívűségük miatt hozta, de a házasságról szóló igazság a „teremtés kezdetéig” megy vissza, amikor Isten, mint ahogy ezt a Teremtés könyvében olvashatjuk, az embert férfinak és nőnek teremtette. Az ember ezért elhagyja anyját és apját, csatlakozik feleségéhez, s a kettő egy test lesz. Jézus hozzáteszi: „Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza”. Ez Isten eredeti terve, mint ahogy erre a II. vatikáni zsinat „Gaudium et spes” k. konstitúciója is emlékeztet:
„A házastársi szeretet és élet bensőséges közössége, melyet a Teremtő alapított és törvényeivel körülvett, a házassági szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön létre. Maga Isten a házasság szerzője”.
A Szentatya ezután a keresztény házasokhoz fordult: velük együtt köszönetet mondott az Úrnak a házasság szentségének ajándékáért, és arra buzdította őket, hogy maradjanak hűségesek hivatásukhoz, életük minden szakaszában, az örömben és a fájdalomban, az egészségben és a betegségben, mint ahogy ezt megfogadták a szentség vételekor. A kapott kegyelem tudatában, a keresztény házastársak építsenek életre nyitott családot, amely képes rá, hogy szembenézzen korunk számos és összetett kihívásával. Ma különösen nagy szükség van tanúságtételükre. Olyan családokra van szükség, akik nem hagyják, hogy elsodorják őket az olyan modern kulturális irányzatok, amelyek az örömhajhászásból, a relativizmusból táplálkoznak. A keresztény családok ezzel szemben álljanak készen arra, hogy nagylelkűen teljesítsék küldetésüket az egyházban és a társadalomban.
Isten szolgája, II. János Pál, Familiaris consortio k. apostoli buzdításában többek között azt írta, hogy a keresztény házastársak és szülők, Krisztus tanúi a föld végső határáig, a szeretet és az élet valódi misszionáriusai. Ez a küldetés egyrészt a családnak szól, különösen egymás kölcsönös szolgálatában és a gyermekek nevelésében valósul meg, míg kifelé is irányul: a családegyház ugyanis arra kapott meghívást, hogy legyen Isten mindenki iránti szeretetének jele. Ezt a küldetését csak akkor tudja teljesíteni a keresztény család, ha az isteni kegyelemre támaszkodik. Szükség van tehát, hogy a keresztény házasfelek fáradhatatlanul imádkozzanak és kitartással éljék meg azt az elkötelezettségüket, amelyet a házasságkötés napján vállaltak - mondta a Pápa, majd minden családra, különösen a nehézségekkel küzdőkre, a Szűzanya és jegyese, József atyai oltalmát kérte.
Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa köszöntötte azt a 350 fiatal misszionáriust, akik a római egyházmegye plébániáin, egyházi társulataiban és közösségeiben, papokkal, szerzetesekkel és szeminaristákkal együtt, immár harmadik alkalommal megrendezték a „fiatalok fiatalok felé irányuló” misszióját, melynek címe: „Jézus a középpontban”. A Pápa elismeréssel szólt a kezdeményezésről, amely nyomán a fiatalok az utcákon, tereken, iskolákban, kórházakban, szórakozóhelyeken hirdetik az evangéliumot. A Szentatya ezután franciául, angolul, németül, spanyolul szólt a zarándokokhoz, emlékeztetve őket, hogy október Mária hónap. A lengyel csoportokhoz a következő szavakat intézte: „Tegnap emlékeztünk meg Máriáról, mint a Rózsafüzér Királynőjéről. Mint ahogy II. János Pál írta, a rózsafüzérrel a keresztények Mária iskolájába iratkoznak be, hogy bevezesse őket Krisztus arca szépségének szemlélésébe, és szeretete mélységének megtapasztalásába.”