2006-09-20 15:41:01

Bajorországi látogatásának az volt a célja, hogy visszavezesse honfitársait az evangélium örök igazságaihoz – mondta a Szentatya szerda délelőtti beszédében


Katekézisében a Szentatya felidézte az elmúlt héten Bajorországban tett apostoli látogatása egyes pillanatait. Mindenekelőtt köszönetet mondott Istennek, hogy lehetővé tette ezt a második németországi látogatását, amely során először tért vissza pápaként szülőföldjére, Bajorországba. Őszinte háláját fejezte ki ismételten mindazoknak, akik útja előkészítésén és lebonyolításán fáradoztak. Látogatása célja az volt, hogy felidézve azok emlékét, akik személyiségének alakulásához hozzájárultak, mint Péter apostol Utóda megerősítse azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek a római széket a németországi helyi egyházhoz fűzik.
Látogatásának első célja München volt, a „szívvel rendelkező világváros”, amelynek történelmi középpontjában található a Mária-tér a Szűzanya oszlopával, amelynek tetején Mária aranyozott bronz szobra áll. A Pápa szülőföldjének szóló látogatását Bajorország Patrónája előtti tisztelgéssel kívánta kezdeni, mivel azon a téren, és az előtt a Mária kegyszobor előtt fogadták érsekként mintegy 30 évvel ezelőtt, és itt kezdte meg főpásztori küldetését egy Máriához intézett imával, majd visszatért ide Római szolgálata megkezdése előtt. Mostani látogatásakor ismét elidőzött a Mária oszlop tövében, hogy könyörögjön Isten Anyja közbenjárásáért és áldásáért nemcsak München és Bajorország, hanem az egész egyház és világ számára. A következő napon, vasárnap, a müncheni Új Vásártéren mutatott be szentmisét. A számos helyről érkezett híveket az evangéliumi szakaszból kiindulva emlékeztette, hogy napjainkban nehezen halljuk meg Isten szavát. A keresztények feladata a szekularizált világban, hogy hirdessék a remény üzenetét, amelyet a hit kínál fel nekünk és tanúságot tegyenek róla. A keresztre feszített Jézusban Isten, az irgalmas Atya, arra hív meg bennünket, hogy gyermekei legyünk, hogy küzdjük le a gyűlölet és az erőszak minden formáját, hozzájárulva ezáltal a szeretet végleges győzelméhez.
„Erősíts meg bennünket a hitben” – ez volt a témája annak a vasárnap délutáni találkozónak, amelyen az első áldozáshoz járult gyermekek és családjuk, a katekéták és más lelkipásztori munkatársak vettek részt a müncheni egyházmegyéből. „Együtt imádkoztuk el a vesperást a város történelmi székesegyházában, amelyet a Miasszonyunknak szenteltek, és ahol Szent Benno püspök, a város védőszentje ereklyéit őrzik, és ahol engem 1977-ben püspökké szenteltek” – mondta a Szentatya.
A kicsiket és felnőtteket arra emlékeztette, hogy Isten nem távol, a világegyetem számunkra elérhetetlen helyén található, hanem éppen ellenkezőleg, Jézusban közeledett hozzánk, hogy mindnyájunkkal baráti kapcsolatra lépjen. Minden keresztény közösség, különösen a plébániák, arra kaptak meghívást, hogy nagy családdá váljanak, amely képes egységesen haladni előre az igazi élet ösvényén.
Szeptember 11-én, hétfőn, a Pápa Altöttingben, a passaui egyházmegyében volt. Ezt a várost Bajorország szíveként tartják számon, és itt őrzik a „Fekete Madonnát”, amelyet a Kegykápolnában tisztelnek. Ezt a helyet számos zarándok keresi fel Németországból és Közép-Európából. A közelben található a Szent Anna kapucinus kolostor, ahol Szent Konrád Birndorfer élt. Őt XI. Piusz pápa avatta boldoggá 1934-ben. A Pápa a szentmise során, amelyet a szentély előtt mutatott be, Máriának Jézus üdvözítő művében betöltött szerepéről elmélkedett. Arra buzdította a híveket, hogy tanulják meg Máriától a jóságot, a szolgálatkészséget, az alázatot, az isteni akarat nagylelkű elfogadását. Mária vezet el bennünket Jézushoz: ez az igazság még láthatóbbá vált a szentmise végén, amikor körmenetben, Mária szobrával együtt az Oltáriszentségnek szentelt új kápolnába vonultak, amelyet a Szentatya megáldott. A hétfői nap az altöttingi Szent Anna bazilikában elimádkozott ünnepélyes vesperással ért véget, a szertartáson jelen voltak a bajorországi szerzetesek és szeminaristák, valamint hivatásébresztők.
Kedden, szeptember 12-én Regensburgban, a Szent Bonifác által 739-ben alapított egyházmegyében, amelynek védőszentje Szent Wolfgang püspök, három fontos találkozóra került sor. Reggel az islingeri mezőn mutatta be a Pápa a szentmisét, amelynek során, utalással látogatása mottójára – Aki hisz, soha nincs egyedül - a Hitvallás tartalmáról elmélkedett. Isten, az Atya, Jézus Krisztus által az egész emberiséget egyetlen családban, az egyházban kívánja összegyűjteni. Ezért, aki hisz, soha nincs egyedül. Délután a Pápa a regensburgi Dómba ment, amely híres fiúkórusáról. Ezer éves múltra tekinthet vissza, és 30 éven át a Pápa pap testvére, Georg Ratzinger vezette. A Dómban került sor az ökumenikus vesperásra, amelyen részt vettek Bajorország különböző egyházainak és egyházi közösségeinek képviselői, valamint a Német Püspökkari Konferencia ökumenikus bizottságának tagjai. Gondviselésszerű alkalom volt arra, hogy együtt imádkozzanak, hogy mielőbb bekövetkezhessen Krisztus tanítványainak teljes egysége. Azt is ismételten leszögezték, hogy kötelességünk a Jézus Krisztusba vetett hit, változtatás nélküli, teljes és világos hirdetése.
„Különösen szép tapasztalat volt számomra aznap, hogy beszédet tarthattam a regensburgi egyetem nagyszámú, professzorokból és diákokból álló közönsége előtt – folytatta beszédét a Szentatya a szerda délelőtti általános kihallgatáson. Ő maga is tanított itt sok éven át. Örömmel találkozott ismét az akadémiai világgal, amely élete hosszú szakaszában spirituális hazája volt. Beszédének témájául a hit és az értelem kapcsolatát választotta. Hogy bevezesse hallgatóit a témakör drámaiságába és időszerűségébe, idézte egy XIV. századi keresztény-iszlám párbeszéd egyes szavait. Ebben a keresztény fél – a bizánci II. Mánuel – számunkra érthetetlenül nyers módon mutatta be muzulmán beszédpartnerének a vallás és az erőszak közötti kapcsolat problémáját. Ez az idézet sajnos félreértésre adhatott okot – mondta a Pápa, majd így folytatta: „Beszédem szövegének figyelmes olvasója számára azonban világos, hogy semmiképpen sem kívántam magamévá tenni a párbeszédben a középkori uralkodó által kiejtett negatív szavakat, és hogy polémikus tartalmuk nem fejezi ki személyes meggyőződésemet. Egészen más volt a szándékom: abból kiindulva, amit II. Mánuel ezt követően mond pozitív módon, nagyon szép szóval, a józan észről, amelynek a hit átadását kell vezérelnie, azt akartam elmagyarázni, hogy nem a vallás és az erőszak, hanem a vallás és az értelem haladnak együtt. Konferencia beszédem témája – az egyetem küldetésének megfelelően – tehát a hit és az értelem kapcsolata volt: felhívást kívántam intézni a keresztény hit és a modern világ közötti párbeszédre, valamint a minden kultúra és vallás közötti párbeszédre.”
Remélem, hogy látogatásom egyéb alkalmai során – például, amikor Münchenben hangsúlyoztam, mennyire fontos, hogy tiszteletben tartsuk azt, ami szent mások számára – világosan kiderült, hogy mély tiszteletet érzek a nagy vallások, különösen a muzulmánok iránt, akik „az egyedüli Istent imádják” és akikkel elköteleztük magunkat, hogy mindenki számára közösen gyarapítjuk és óvjuk „a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot” - idézett a „Nostra Aetate” k. zsinati nyilatkozatból XVI. Benedek pápa. Remélem tehát, hogy az első reakciók után, a regensburgi egyetemen mondott beszédem lendületet és buzdítást jelent egy pozitív és önkritikus párbeszédre, mind a vallások között, mind pedig a modern ész és a keresztény hit között.
Hétfőn, szeptember 13-án a regensburgi Ókápolnában, amely egy csodás Mária kegyképet őriz, a Pápa rövid liturgia kerestében megáldotta az új orgonát. A számos különböző méretű, de egymás között összhangban lévő sípokból álló hangszer szerkezete jól jelképezi annak a szükségességét, hogy az egyházi közösségben az egyes szolgálatok, ajándékok és karizmák, a Szentlélek vezetésével, egymással összhangban dicsérjék Istent, szeressék testvéreiket.
A pápalátogatás utolsó állomása, szeptember 14-én, Freising volt. A Szentatya különösen is kötődik ehhez a városhoz, mert itt szentelték pappá a Szűzanyának és Szent Korbiniánusznak, Bajorország evangelizálójának szentelt székesegyházban. Itt került sor az utolsó programra, a papokkal és állandó diakónusokkal való találkozásra. A Pápa arra emlékeztette őket, hogy kötelességük az Úrral együttműködni új hivatások ébresztésében, mivel ma is sok az aratnivaló. Elsődleges lelkipásztori feladatuk, hogy elmélyítsék imaéletüket, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot Krisztussal, aki az öröm forrása szolgálatuk napi fáradalmai közepett.
A búcsúzás pillanatában a Szentatya ismét leszögezte látogatása célját: visszavezetni honfitársait az Evangélium örökös igazságaihoz és megerősíteni a híveket Isten Fiához, az értünk megtestesült, meghalt és feltámadt Krisztushoz való csatlakozásban. Segítsen bennünket Mária, az egyház Anyja, hogy megnyissuk szívünket és elménket Jézusnak, aki „Út, Igazság és Élet”. A Pápa ezért imádkozott Bajorországban, és most az általános kihallgatás végén mondott beszédében is ezt kérte a hívektől: továbbra is imádkozzanak, majd megköszönte szeretetüket, amellyel elkísérik őt mindennapi szolgálata során.








All the contents on this site are copyrighted ©.