Bajorországi látogatásának az volt a célja, hogy visszavezesse honfitársait az evangélium
örök igazságaihoz – mondta a Szentatya szerda délelőtti beszédében
Katekézisében a Szentatya felidézte az elmúlt héten Bajorországban tett apostoli látogatása
egyes pillanatait. Mindenekelőtt köszönetet mondott Istennek, hogy lehetővé tette
ezt a második németországi látogatását, amely során először tért vissza pápaként szülőföldjére,
Bajorországba. Őszinte háláját fejezte ki ismételten mindazoknak, akik útja előkészítésén
és lebonyolításán fáradoztak. Látogatása célja az volt, hogy felidézve azok emlékét,
akik személyiségének alakulásához hozzájárultak, mint Péter apostol Utóda megerősítse
azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek a római széket a németországi helyi egyházhoz
fűzik. Látogatásának első célja München volt, a „szívvel rendelkező világváros”,
amelynek történelmi középpontjában található a Mária-tér a Szűzanya oszlopával, amelynek
tetején Mária aranyozott bronz szobra áll. A Pápa szülőföldjének szóló látogatását
Bajorország Patrónája előtti tisztelgéssel kívánta kezdeni, mivel azon a téren, és
az előtt a Mária kegyszobor előtt fogadták érsekként mintegy 30 évvel ezelőtt, és
itt kezdte meg főpásztori küldetését egy Máriához intézett imával, majd visszatért
ide Római szolgálata megkezdése előtt. Mostani látogatásakor ismét elidőzött a Mária
oszlop tövében, hogy könyörögjön Isten Anyja közbenjárásáért és áldásáért nemcsak
München és Bajorország, hanem az egész egyház és világ számára. A következő napon,
vasárnap, a müncheni Új Vásártéren mutatott be szentmisét. A számos helyről érkezett
híveket az evangéliumi szakaszból kiindulva emlékeztette, hogy napjainkban nehezen
halljuk meg Isten szavát. A keresztények feladata a szekularizált világban, hogy hirdessék
a remény üzenetét, amelyet a hit kínál fel nekünk és tanúságot tegyenek róla. A keresztre
feszített Jézusban Isten, az irgalmas Atya, arra hív meg bennünket, hogy gyermekei
legyünk, hogy küzdjük le a gyűlölet és az erőszak minden formáját, hozzájárulva ezáltal
a szeretet végleges győzelméhez. „Erősíts meg bennünket a hitben” – ez volt a témája
annak a vasárnap délutáni találkozónak, amelyen az első áldozáshoz járult gyermekek
és családjuk, a katekéták és más lelkipásztori munkatársak vettek részt a müncheni
egyházmegyéből. „Együtt imádkoztuk el a vesperást a város történelmi székesegyházában,
amelyet a Miasszonyunknak szenteltek, és ahol Szent Benno püspök, a város védőszentje
ereklyéit őrzik, és ahol engem 1977-ben püspökké szenteltek” – mondta a Szentatya.
A kicsiket és felnőtteket arra emlékeztette, hogy Isten nem távol, a világegyetem
számunkra elérhetetlen helyén található, hanem éppen ellenkezőleg, Jézusban közeledett
hozzánk, hogy mindnyájunkkal baráti kapcsolatra lépjen. Minden keresztény közösség,
különösen a plébániák, arra kaptak meghívást, hogy nagy családdá váljanak, amely képes
egységesen haladni előre az igazi élet ösvényén. Szeptember 11-én, hétfőn, a Pápa
Altöttingben, a passaui egyházmegyében volt. Ezt a várost Bajorország szíveként tartják
számon, és itt őrzik a „Fekete Madonnát”, amelyet a Kegykápolnában tisztelnek. Ezt
a helyet számos zarándok keresi fel Németországból és Közép-Európából. A közelben
található a Szent Anna kapucinus kolostor, ahol Szent Konrád Birndorfer élt. Őt XI.
Piusz pápa avatta boldoggá 1934-ben. A Pápa a szentmise során, amelyet a szentély
előtt mutatott be, Máriának Jézus üdvözítő művében betöltött szerepéről elmélkedett.
Arra buzdította a híveket, hogy tanulják meg Máriától a jóságot, a szolgálatkészséget,
az alázatot, az isteni akarat nagylelkű elfogadását. Mária vezet el bennünket Jézushoz:
ez az igazság még láthatóbbá vált a szentmise végén, amikor körmenetben, Mária szobrával
együtt az Oltáriszentségnek szentelt új kápolnába vonultak, amelyet a Szentatya megáldott.
A hétfői nap az altöttingi Szent Anna bazilikában elimádkozott ünnepélyes vesperással
ért véget, a szertartáson jelen voltak a bajorországi szerzetesek és szeminaristák,
valamint hivatásébresztők. Kedden, szeptember 12-én Regensburgban, a Szent Bonifác
által 739-ben alapított egyházmegyében, amelynek védőszentje Szent Wolfgang püspök,
három fontos találkozóra került sor. Reggel az islingeri mezőn mutatta be a Pápa a
szentmisét, amelynek során, utalással látogatása mottójára – Aki hisz, soha nincs
egyedül - a Hitvallás tartalmáról elmélkedett. Isten, az Atya, Jézus Krisztus által
az egész emberiséget egyetlen családban, az egyházban kívánja összegyűjteni. Ezért,
aki hisz, soha nincs egyedül. Délután a Pápa a regensburgi Dómba ment, amely híres
fiúkórusáról. Ezer éves múltra tekinthet vissza, és 30 éven át a Pápa pap testvére,
Georg Ratzinger vezette. A Dómban került sor az ökumenikus vesperásra, amelyen részt
vettek Bajorország különböző egyházainak és egyházi közösségeinek képviselői, valamint
a Német Püspökkari Konferencia ökumenikus bizottságának tagjai. Gondviselésszerű alkalom
volt arra, hogy együtt imádkozzanak, hogy mielőbb bekövetkezhessen Krisztus tanítványainak
teljes egysége. Azt is ismételten leszögezték, hogy kötelességünk a Jézus Krisztusba
vetett hit, változtatás nélküli, teljes és világos hirdetése. „Különösen szép tapasztalat
volt számomra aznap, hogy beszédet tarthattam a regensburgi egyetem nagyszámú, professzorokból
és diákokból álló közönsége előtt – folytatta beszédét a Szentatya a szerda délelőtti
általános kihallgatáson. Ő maga is tanított itt sok éven át. Örömmel találkozott
ismét az akadémiai világgal, amely élete hosszú szakaszában spirituális hazája volt.
Beszédének témájául a hit és az értelem kapcsolatát választotta. Hogy bevezesse hallgatóit
a témakör drámaiságába és időszerűségébe, idézte egy XIV. századi keresztény-iszlám
párbeszéd egyes szavait. Ebben a keresztény fél – a bizánci II. Mánuel – számunkra
érthetetlenül nyers módon mutatta be muzulmán beszédpartnerének a vallás és az erőszak
közötti kapcsolat problémáját. Ez az idézet sajnos félreértésre adhatott okot – mondta
a Pápa, majd így folytatta: „Beszédem szövegének figyelmes olvasója számára azonban
világos, hogy semmiképpen sem kívántam magamévá tenni a párbeszédben a középkori uralkodó
által kiejtett negatív szavakat, és hogy polémikus tartalmuk nem fejezi ki személyes
meggyőződésemet. Egészen más volt a szándékom: abból kiindulva, amit II. Mánuel ezt
követően mond pozitív módon, nagyon szép szóval, a józan észről, amelynek a hit átadását
kell vezérelnie, azt akartam elmagyarázni, hogy nem a vallás és az erőszak, hanem
a vallás és az értelem haladnak együtt. Konferencia beszédem témája – az egyetem küldetésének
megfelelően – tehát a hit és az értelem kapcsolata volt: felhívást kívántam intézni
a keresztény hit és a modern világ közötti párbeszédre, valamint a minden kultúra
és vallás közötti párbeszédre.” Remélem, hogy látogatásom egyéb alkalmai során
– például, amikor Münchenben hangsúlyoztam, mennyire fontos, hogy tiszteletben tartsuk
azt, ami szent mások számára – világosan kiderült, hogy mély tiszteletet érzek a nagy
vallások, különösen a muzulmánok iránt, akik „az egyedüli Istent imádják” és akikkel
elköteleztük magunkat, hogy mindenki számára közösen gyarapítjuk és óvjuk „a társadalmi
igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot” - idézett a „Nostra
Aetate” k. zsinati nyilatkozatból XVI. Benedek pápa. Remélem tehát, hogy az első reakciók
után, a regensburgi egyetemen mondott beszédem lendületet és buzdítást jelent egy
pozitív és önkritikus párbeszédre, mind a vallások között, mind pedig a modern ész
és a keresztény hit között. Hétfőn, szeptember 13-án a regensburgi Ókápolnában,
amely egy csodás Mária kegyképet őriz, a Pápa rövid liturgia kerestében megáldotta
az új orgonát. A számos különböző méretű, de egymás között összhangban lévő sípokból
álló hangszer szerkezete jól jelképezi annak a szükségességét, hogy az egyházi közösségben
az egyes szolgálatok, ajándékok és karizmák, a Szentlélek vezetésével, egymással összhangban
dicsérjék Istent, szeressék testvéreiket. A pápalátogatás utolsó állomása, szeptember
14-én, Freising volt. A Szentatya különösen is kötődik ehhez a városhoz, mert itt
szentelték pappá a Szűzanyának és Szent Korbiniánusznak, Bajorország evangelizálójának
szentelt székesegyházban. Itt került sor az utolsó programra, a papokkal és állandó
diakónusokkal való találkozásra. A Pápa arra emlékeztette őket, hogy kötelességük
az Úrral együttműködni új hivatások ébresztésében, mivel ma is sok az aratnivaló.
Elsődleges lelkipásztori feladatuk, hogy elmélyítsék imaéletüket, hogy ne veszítsék
el a kapcsolatot Krisztussal, aki az öröm forrása szolgálatuk napi fáradalmai közepett. A
búcsúzás pillanatában a Szentatya ismét leszögezte látogatása célját: visszavezetni
honfitársait az Evangélium örökös igazságaihoz és megerősíteni a híveket Isten Fiához,
az értünk megtestesült, meghalt és feltámadt Krisztushoz való csatlakozásban. Segítsen
bennünket Mária, az egyház Anyja, hogy megnyissuk szívünket és elménket Jézusnak,
aki „Út, Igazság és Élet”. A Pápa ezért imádkozott Bajorországban, és most az általános
kihallgatás végén mondott beszédében is ezt kérte a hívektől: továbbra is imádkozzanak,
majd megköszönte szeretetüket, amellyel elkísérik őt mindennapi szolgálata során.