Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében XVI. Benedek pápa sajnálatát fejezte ki azért, hogy a regensburgi egyetemen mondott beszéde egy rövid szakaszát a muzulmán hívők sértőnek találták

Kedves Testvérek – kezdte beszédét a szakadó eső ellenére nagy számban megjelent zarándokokhoz fordulva, akik nagy szeretettel köszöntötték a castel gandolfói pápai rezidencia ablakában megjelenő Szentatyát. A Pápa többször is megszakította beszédét, az esőre utalva: „Egy kicsit esik, de mi erősek vagyunk, nemde? Sajnállak benneteket az eső miatt, de a víz egyben a Szentlélek jele is”. A Pápa, a világ minden részén nagy érdeklődéssel várt beszéde elején, amelyet az Al-Dzsazíra arab TV állomás egyenesben közvetített, a következőket mondta:
„Bajorországi apostoli látogatásom, amelyet az elmúlt napokban tettem, mély lelki élményt jelentett. Összefonódtak benne a számomra olyan jól ismerős helyekhez kapcsolódó személyes emlékek és azok a lelkipásztori távlatok, amelyekre szükségünk van, hogy hatékonyabban hirdethessük az evangéliumot korunk emberei számára.
Megköszönöm Istennek belső vigaszt, amelyben részesített és ugyanakkor hálás vagyok mindenkinek, aki tevékenyen dolgozott lelkipásztori látogatásom sikeréért. A szokáshoz híven erről majd a szerdai általános kihallgatáson szólok. Most szeretném kifejezni mély sajnálatomat azért a reakcióért, amelyet a regensburgi egyetemen mondott beszédem egy rövid szakasza keltett, amelyet a muzulmán hívők érzékenysége sértőnek talált, miközben egy középkori szövegidézet volt, amely semmiképpen sem fejezi ki személyes véleményemet. Tegnap a Bíboros Államtitkár ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben elmagyarázta szavaim valódi értelmét. Remélem, hogy ez lecsillapítja a lelkeket és rávilágít beszédem valódi jelentésére, amely a maga egészében felhívás volt és marad a nyílt és őszinte párbeszédre, egymás mély, kölcsönös tiszteletben tartásával.
Most, az Úrangyala elimádkozása előtt, a közelmúlt két fontos liturgikus ünnepéhez szeretnék néhány szót fűzni: a Szent Kereszt Felmagasztalása, amelyet szeptember 14-én ünnepeltünk, illetve a Fájdalmas Szűzanya ünnepe, amelyről az azt követő napon, szeptember 15-én emlékezünk meg.
Ezt a két liturgikus ünnepet összekapcsolhatjuk a Keresztre feszítés hagyományos ábrázolásában, amely szerint Mária a Kereszt tövében áll János evangelista szerint, aki az egyetlen volt az Apostolok közül, aki a haldokló Jézus mellett maradt. Mi értelme van azonban a Kereszt felmagasztalásának? – tette fel a kérdést a Szentatya. Nem botrány talán egy gyalázatos vérpad tisztelete? Szent Pál írja: „Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság.” A keresztények azonban nem akármilyen keresztet magasztalnak fel, hanem azt a Keresztet, amelyet Jézus megszentelt áldozatával, amely egy végtelen szeretet gyümölcse és tanúságtétele. Krisztus a Kereszten minden vérét kiontotta, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűn rabszolgaságától és a haláltól. Ezért az átok jeléből a Kereszt átalakult az áldás jelévé, a halál jelképéből a Szeretet legnagyobb jelképévé vált, amely legyőzi a gyűlöletet és az erőszakot, új, örökös életet nemz.
„O Crux, ave spes unica! Ó Kereszt, egyetlen reményünk!” – énekeljük a liturgiában.
János evangelista elbeszélése szerint Mária a Kereszt tövében állt. Fájdalma Fia fájdalmával egyesül, azzal egyet alkot. Fájdalma tele van hittel és szeretettel. A Szűzanya a Kálvárián részt vesz Krisztus fájdalmának üdvözítő hatalmában, egyesíti „fiat”-ját a Fiúéval – mondta a Szentatya. Arra buzdította a híveket, hogy lélekben egyesülve a Fájdalmas Szűzanyával, újítsák meg „igen”-jüket Istennek, aki a Keresztet választotta, hogy üdvözítsen bennünket. Nagy misztériumról van szó, amely most is folyamatban van egészen a világ végéig, és kéri együttműködésünket. Mária segítsen bennünket, hogy minden nap magunkra vegyük keresztünket, és hűségesen kövessük Jézust az engedelmesség, az áldozathozatal és a szeretet útján – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét XVI. Benedek pápa.
A Mária imát követően a Szentatya franciául, angolul, németül, spanyolul és lengyelül köszöntötte a világ minden részéről érkezett zarándokcsoportokat, akik tapssal, zászlók és kendők lobogtatásával ünnepelték a Pápát. A Szentatya rögtönzött szavakkal köszönte meg lelkesedésüket: „Köszönöm, hogy bátorítotok”. A mintegy 2000 hívő között voltak brazil és lengyel csoportok, venezuelai katonatisztek, portugál és ír zarándokok, olasz papok és német hívek, akik mindnyájan, egyértelműen a Pápa értésére adták, hogy mellette állnak, szolidárisak vele, az igazságtalan támadásokkal szemben, amelyek nyilvánvalóan politikai jellegűek, hiszen a Szentatya, németországi beszédében, kifejezetten az őszinte párbeszédet sürgette a kultúrák és vallások között, különös tekintettel az iszlámra és a kereszténységre. A nyári pápai rezidencián az előző vasárnapi Úrangyala imádságokkal szemben csak annyi volt a különbség, hogy jelen voltak arab TV állomások újságírói, akik élőben továbbították XVI. Benedek pápa beszédét hazájukba, illetve kérdésekkel bombázták a zarándokokat, hogy mit gondolnak a nagy vihart kiváltott pápai beszédről.
Honfitársaihoz intézett beszédében a Szentatya utalt a vasárnapi liturgia Izajás próféta idézetére: „Isten, az Úr, siet segítségemre”. Ez a bizonyosság határozza meg gondolatainkat és tetteinket, mert mindig bízhatunk Isten segítségében. Kiegészíti jó cselekedeteinket kegyelmével, és értékessé teszi azokat az örökkévalóság számára”.
Az olasz hívekhez fordulva dicsérő szavakkal illette azoknak a papoknak a kezdeményezését, akik a Szalézi Pápai Egyetem szervezésében latin és görög nyelvtanfolyamra iratkoztak be, illetve köszöntötte annak a Maratoni futásnak a résztvevőit, amelyet pietrelcinai Szent Pió atya és Isten Szolgája, II. János Pál emlékére rendeztek.