A szomatikus őssejt kutatás elismerést és bátorítást érdemel amikor együtt jár az emberi személyt élete minden szakaszában tisztelő etikai követelményekkel

A Pápai Életvédő Akadémia a Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségével együtt nemzetközi tudományos kongresszust tartott az őssejtkutatás és a gyógyítás kérdéséről. A kongresszus során mintegy 20 előadás hangzott el különböző országokból érkezett szakértők részéről. E kutatók valamennyien a felnőtt emberi testből származó szomatikus őssejttekkel való kísérletezés mellett döntöttek tudományos és etikai megfontolásokból.
A Szentatyát Elio Sgreccia püspök, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke köszöntötte az egybegyűlt kutatók, tudósok nevében. A pápa örömét fejezte ki a szimpózium megszervezéséért és téma választásáért, amelyet szerencsés módon kérdés formában fogalmaztak meg: „Mi a jövője az őssejteknek a gyógyítás területén?” A Szentatya örömmel nyugtázta azt a tényt, hogy a tudomány keresi az emberi szenvedés enyhítésének lehetőségeit. Korábban elhangzott szavai nyomán a Pápa ezt mondta: „A fejlődés csak akkor tekinthető igazi fejlődésnek, ha az emberi személyt szolgálja és ezáltal a személy is növekszik, ha nem csak technológiai hatalmát növeli, hanem morális képességét is.” Ebben a megvilágításban a szomatikus őssejtkutatás is elismerést és bátorítást érdemel, amikor szerencsésen egybekapcsolja a tudományt, a legfejlettebb biotechnológiát és az etikát, amely feltétele az emberi személy tiszteletének élete minden szakaszában. A kutatásnak ez az új távlata önmagában véve rendkívül megragadó, mert felvillantja a lehetőséget olyan betegségek gyógyítására, amelyet a szövetek megrongálódása okoz és amely rokkantsághoz vagy halálhoz vezethet. Ezért tehát dicséretet érdemelnek a kutatók és a kutatás anyagi támogatói – mondta a Szentatya – arra bátorítva a katolikus indíttatású struktúrákat, hogy növeljék elkötelezettségüket ezen a téren és működjenek együtt szorosabban mindazokkal, akik ebben a szellemben az emberi szenvedés enyhítésére törekednek. A Szentatya az egyházat érő igazságtalan vádakkal kapcsolatban hangsúlyozva, hogy 2 ezer éves történelme során az egyház állandóan támogatta a kutatást a betegségek gyógyítása érdekében. Ám az egyház részéről voltak és továbbra is vannak fenntartások azokkal a kutatási formákkal szemben, amelyek kilátásban helyezik a még meg nem született, de már létező emberi személyek elpusztítását. Ebben az esetben a kutatás nem az emberiség igazi javát szolgálja, függetlenül attól, hogy a milyen terápiás eredményeket tud felmutatni. A törtélelem a múltban megbélyegezte és a jövőben is ez történik majd ezt a fajta tudományt és nemcsak azért, mert hiányzik belőle Isten világossága, hanem azért is, mert nélkülözi az emberséget. Az ember nem tárgy, amivel szabadon rendelkezünk, hanem minden egyes ember Isten jelenlétét tükrözi a világban.
Az emberi lények közvetlen elpusztítása kérdésében nem lehetnek kompromisszumok és kételkedések. Nem gondolhatjuk azt, hogy egy társadalom valóban képes a bűntények megfékezésére, ha a társadalom maga legalizálja a bűntettet a születendő élet területén. Az egyház ebben a kérdésben azt tanítja, hogy a megfogant életnek emberi értéke van az anyaméhbe történő beültetése előtt is. Ebben az összefüggésben a Pápa örömét fejezte ki azért, hogy a kongresszus résztvevői a gyógyítás reményében a felnőtt test sejtjeit használják fel kutatásaikban és hogy az eddig elért eredmények igazolják ezt a munkát. Ezáltal is újabb megerősítést nyer az egyháznak az a folytonos felhívása, hogy az emberi személynek tisztelet jár fogantatása pillanatától. Az ember javát nem csak egyetemesen érvényes célkitűzésekben kell keresnünk, hanem azokban az eszközökben is, amelyekkel ezeket a célokat el akarjuk érni. A jó célkitűzés soha nem igazolhatja a helytelen eszközök használatát. A Szentatya végül Isten áldását kérte a kutatók munkájára, adja meg nekik azt az örömet, hogy felfedezzék az igazságot, a bölcsességet az emberi lény tiszteletén keresztül és tudományos sikert arassanak az emberi szenvedés hatékony enyhítésének kutatása területén.