XVI. Benedek pápa a tudományos élet képviselőihez intézett beszédében a hit és az értelem, valamint az iszlámmal folytatott párbeszéd témáját érintette

Óva intett egyrészt egy olyan racionalizmustól, amely Isten kizárása felé irányul, valamint az erőszakos hittérítéstől, mivel ez ellentétben áll Isten és a lélek természetével.A Szentatya a regensburgi egyetemen mondott beszédében meghatottan emlékezett vissza egyetemi tanár éveire, felidézve, hogy azokban az időkben – az 50-es évek végén – közvetlen kapcsolat állt fenn a diákok és a tanárok között. A történészek, filozófusok, bölcsészek, és teológusok között is szoros kapcsolatok alakultak ki. A bonni egyetem, ahol a Pápa tanított, nagyon büszke volt két teológiai fakultására. Világos volt, hogy az olykor jelentkező szkepticista irányzatok ellenére szükséges, hogy elmélkedjünk Istenről az értelem, a keresztény hit hagyományának összefüggésében. Ez az akkori egyetemen általánosan elfogadott, vitathatatlan meggyőződés volt. A Szentatya ezután a bizánci császár, II. Mánuel és egy művelt perzsa 1391-es párbeszédéből kiindulva fejtegette rendkívül magas szinten a hit és értelem kapcsolatát.
Az erőszak ellentétben áll Isten és a lélek természetével – hangsúlyozta a Pápa. A hit a lélek gyümölcse, nem pedig a testé, tehát aki valakit el akar vezetni a hitre, annak mindenekelőtt helyesen kell gondolkoznia, nem pedig az erőszak, a fenyegetés eszközéhez kell folyamodnia. A nyugati világban elterjedt vélemény, hogy csak a matematikai és empirikus bizonyosság teszi lehetővé, hogy tudományosságról beszéljünk. Ez a módszer azonban kizárja az Istenről való elmélkedést, mivel a témát tudománytalannak állítja be. Ez magát az embert rövidíti meg, mivel ezáltal a vallás és az etika körébe tartozó kifejezetten emberi kérdések nem kapnak helyet a tudomány területén, és a személyes szférába kerülnek. Ezáltal az ethos és a vallás veszítenek közösségformáló erejükből. Az ész, amely süket az isteni meghallására és a vallást a szubkultúra területére szorítja vissza, képtelen arra, hogy párbeszédet folytasson a kultúrákkal – mondta a Szentatya. Azonban a modern értelem, amely a természettudományok sajátja, magában hordoz egy olyan kérdést, amely felülmúlja önmagát: tényként kell elfogadnia az anyag racionális struktúráját. A kérdés, amely erre az adott tényre vonatkozik, azonban már a filozófia és a teológia körébe tartozik. Nyugatot fenyegeti az a veszély, hogy mivel ellenségesen viszonyul ezekhez az alapvető kérdésekhez, súlyos károkat szenved. A modern ész kritikája egyáltalán nem azt jelenti, hogy vissza kell térnünk a felvilágosodás előtti időszakhoz – folytatta beszédében a Pápa. Mindnyájan hálásak vagyunk azokért a nagy lehetőségekért, amelyeket a modern szellem megnyitott az emberek számára. Fontos azonban, hogy kiszélesítsük az ész hatóterületét, mivel a lehetőségek felett érzett öröm mellett látjuk azokat a fenyegetéseket is, amelyek ebből a lehetőségből származnak és fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan tudjuk leküzdeni ezeket a veszélyeket. Csak akkor sikerül ez a vállalkozásunk, ha a hit és az ész ismét és újszerűen, megtalálják egységüket. Olyan találkozásról van szó, amely Európát megteremtette és amely továbbra is Európa alapja marad. Csak a hit és az ész találkozásában lehetséges a kultúrák és vallások valódi párbeszéde, amelyre sürgető szükségünk van – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. Ebben a párbeszédben mély különbözőségek merülhetnek fel. Ennek ellenére a Szentatya arra szólította fel a nyugati világot, hogy hallgassa meg az emberiség nagy vallási hagyományainak tapasztalatait és meggyőződéseit, különös tekintettel a keresztény hitre, mivel ezek a megismerés egyik forrását jelentik. Ennek a forrásnak a visszautasítása elfogadhatatlan lenne, mivel lefokozná párbeszéd készségünket.