A kultúra evangelizálását sürgette a Pápa a kanadai főpásztorokhoz intézett beszédében

XVI. Benedek pápa pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta az ad limina látogatásukat végző kanadai főpásztorokat, akik Ontario államból érkeztek
„Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne” – kezdte János evangéliumából vett idézettel beszédét a Szentatya. Arra buzdította a kanadai főpásztorokon keresztül a katolikus politikusokat, hogy ne kössenek kompromisszumot a hit alapigazságait illetően. A Pápa utalt arra a kapcsolatra, amely napjaink relativizmustól megjelölt korában a hit és a kultúra között áll fenn. A Szentatya arra is kitért, hogy a demokrácia csak akkor lehet sikeres, ha az igazságra és az ember iránti tiszteletre épül. Angol és francia nyelvű beszédében XVI. Benedek többek között sajnálattal állapította meg, hogy napjaink szekularizált társadalmaiban Isten emberiség iránti szeretetét figyelmen kívül hagyják, sőt visszautasítják. Sok férfi és nő távolodik el Isten otthonától, hogy az elszigeteltség pusztaságában éljen, elvesztve kulturális önazonosságát.
Ebben az összefüggésben a kultúra evangelizálásának alapvető feladata jelenti azt a kihívást, hogy Istent láthatóvá tegyük Jézus emberi arculatában. Ha a püspökök hozzásegítik az embereket ahhoz, hogy felfedezzék és megtapasztalják Krisztus szeretetét, akkor felébresztik bennük azt a vágyat, hogy az Úr házában lakjanak. Ez a mi küldetésünk – hangsúlyozta a Pápa. El kell ismernünk, hogy Jézus üzenetének bármiféle kicsinyítése, gyengíti a keresztény önazonosságot és az egyház hozzájárulását a társadalom újjászületéséhez. A Pápa szólt arról a drámai tapasztalatról, amit napjainkban az evangélium és a kultúra közötti szakadék, Istennek a közéletből való kizárása jelent. Kanada nagy tiszteletnek örvend abból a szempontból, hogy nagylelkűen elkötelezte magát az igazságosság és a béke érdekében. Ezzel egyidejűleg azonban egyes értékek, amelyek elszakadtak erkölcsi gyökereiktől, és amelyek kiteljesedése Krisztusban van, végtelenül nyugtalanító módon alakultak az utóbbi időben. A „tolerancia” nevében az országnak el kell viselnie a házasság új fogalmának őrületét, és a „választási szabadság” nevében nap mint nap szembe kell néznie meg nem született gyermekek elpusztításával. Amikor figyelmen kívül hagyják a Teremtő isteni tervét, az emberi természetről szóló igazságot tagadják meg. Ezek az ellentmondások nem ismeretlenek a keresztény közösségben sem. Különösen káros hatású, amikor keresztény polgári vezetők feláldozzák a hit egységét és szentesítik az értelem és az etika alapelveinek széthullását, hogy eleget tegyenek a tiszavirág életű társadalmi divatoknak, vagy külön felmérésekből fakadó hamis igényeknek. A demokrácia akkor valósul meg, ha az igazságra és az ember helyes értelmezésére alapul. A katolikus politikusok nem köthetnek kompromisszumokat ezen a téren, ellenkező esetben elhallgattatnák a keresztény igazságot, és erkölcsi autonómia valósul meg. A kanadai főpásztorok mutassák meg a politikusoknak, hogy a keresztény hit távolról sem jelent akadályt a párbeszéd számára, hanem éppen ellenkezőleg olyan híd, amely összekapcsolja az észt és a kultúrát. Amikor a hitet a cselekvés helyettesíti, akkor sürgősen vissza kell térni Krisztus első tanítványainak lelkiségéhez – figyelmeztette a kanadai főpásztorokat XVI. Benedek pápa.
A kultúra evangelizálására vonatkozóan megemlítette még a térség katolikus iskoláinak fejlett hálózatát, majd megállapította: egy olyan társadalom, amelyet erősen megjelöl a relativizmus, semmit sem ismer el, mint véglegest, pusztán saját kívánságait tekinti a megítélés végső kritériumának. Ezért szükség van, főleg a fiatalokra való tekintettel, az ún. intellektuális szeretet apostolkodásra. Az ismeret alapvetően fontos egységét megtartva ez elvezeti a fiatalokat azon magasrendű felismerésre, hogy szabadságukat az igazságnak megfelelően gyakorolják.