A Pápai Tudományos Akadémia ülése „A halál jelei” címmel
Szeptember 11-én és 12-én a Pápai Tudományos Akadémia munkacsoportja tart ülést
a fenti címmel. Az intézmény már jó ideje foglalkozik a témával. 1985-ben például
munkacsoportülést tartott az élet mesterséges meghosszabbításának kérdéséről, illetve
arról, hogy hogyan lehet meghatározni pontosan a halál beálltának pillanatát. Rendkívül
fontos kérdésről van szó, mind teológiai, mind pedig etikai és jogi szempontból. Ehhez
kapcsolódik az a probléma is, hogy mikor lehet eltávolítani az átültetésre szánt szerveket.
A csoport tudós tagjai záróülésükön egyhangúlag megállapították, hogy akkor következik
be a halál, amikor visszafordíthatatlanul megszűnik a szívműködés, a légzés, illetve
az agyműködés. Ezt a megállapítást, amelyet általában véve a tudományos élet elfogadott,
kétkedve fogadták a filozófusok és moralisták. Ezért a Pápai Tudományos Akadémia újabb
tanulmányi napokat tartott ebben a témában 1989-ben a következő címmel: „Az agyhalál
megállapítása és kapcsolata az emberi halállal”. A Hittani Kongregációval közösen
szervezett találkozó célja az volt, hogy elmélyítsék a személy sajátos természetére
vonatkozó tudományos alapelveket, orvosok, filozófusok, teológusok és jogászok bevonásával,
figyelembe véve a különböző kulturális környezeteket. A tudósok ebben az esetben is
megállapodtak abban, hogy az emberi halál beálltának megállapításához döntő szempont
az agyhalál, ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy helyesebb a halál „állapotáról” beszélni,
semmint a „halál pontos pillanatáról”, mivel lehetetlen a gyakorlatban megállapítani
a klinikai halál kezdetének pontos pillanatát. II. János Pál pápa a nagy jubileum
idején visszatért a témára, amikor 2000 augusztusának végén fogadta a Szervátültető
Társaság XVIII. Nemzetközi Kongresszusának résztvevőit. A Pápa ekkor leszögezte: „a
halál beálltának a közelmúltban elfogadott kritériuma, vagyis mindenféle agyműködés
teljes és visszafordíthatatlan megszűnése, ha szigorúan alkalmazzák, nem áll ellentmondásban
egy helyes antropológiai felfogás alapvető elemeivel”. A Pápa kérésére az Akadémia
2005 február elején előzetes ülést tartott „A halál jelei” témáról, hogy ismét tanulmányozzák
e jeleket és megvizsgálják az agyhalál kritériumának érvényességét. Mivel XVI. Benedek
pápa élénk érdeklődést mutatott a problematika iránt, a Pápai Tudományos Akadémia
újabb szemináriumot szervezett nemzetközi hírű szakértők bevonásával, hogy tovább
tanulmányozza, kizárólag tudományos szinten, az agyhalál kritériumának alkalmazását.
A most sorra kerülő nemzetközi találkozó célja, hogy megvizsgálja: az agyhalál kritériuma
jelöli-e az egyén biológiai halálát, tiszteletben tartja-e a személy méltóságát, elkerüli-e
a szándékosan előidézett halált, (eutanázia), amelyet esetleg azért alkalmaznak, hogy
szervátültetéssel mások életét megmentsék. Foglalkoznak továbbá a distanasia kérdésével
is, ami a legfejlettebb technikai felszerelések alkalmazását jelenti abból a célból,
hogy minden áron meghosszabbítsák a személy életét, még akkor is, ha ennek minősége
végtelenül törékeny és szánalomra méltó. Az összejövetelen a következő országok idegorvosai
és szakértői vesznek részt: Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Franciaország,
Németország, Spanyolország és Itália.