A vallások vezetőinek meg kell mutatniuk, hogy az imádság olyan nyelvezet, amely összeköt, nem pedig elválaszt

XVI. Benedek pápa üzenetben köszöntötte a vallási vezetők Assisiben megrendezett találkozóját, amelynek most különös jelentőséget ad az a tény, hogy a II. János Pál pápa által összehívott első nagy találkozó 20. évfordulója alkalmából a helyszíne ismét Szent Ferenc városa. A Sant’Egidio – Szent Egyed – közösség által szervezett két napos találkozón jelen vannak a világ jelentősebb vallásainak képviselői, mintegy 200 vallási vezető és a kultúra világának képviselői, 70 külföldi ország delegációi.
A találkozóra írt üzenetében a Szentatya a 20. évvel ezelőtt II. János Pál pápa által 1986. október 27-én összehívott vallások közötti ima találkozó jelentőségét méltatta. Ez a találkozó óriási visszhangot váltott ki a közvéleményben és jelentős nyomot hagyott a mai kor történelmében. A 20 évvel ezelőtti esemény emléke nyomán számos kezdeményezés látott napvilágot, köztük a Sant’Egidio közösség vállalkozása, amely az umbriai egyházmegyével együtt megszervezte ezt a mostani összejövetelt. Ez a sok kezdeményezés is rávilágít II. János Pál pápa intuíciójának értékére, és arra, hogy mennyire időszerű ma is imádkozni a béke szándékaira, ha az emberiség jelenlegi helyzetére és az elmúlt 20 év eseményeire gondolunk.
Az említett időszakban a legjelentősebb esemény kétségkívül a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása volt, amellyel véget ért a világ érdekszférák szerinti kettéosztását és a félelmetes fegyverkészletek felhalmozását eredményező „hideg háború”. Akkor a béke reménységének időszakában éltünk, sokan egy másfajta világról álmodtak, arról, hogy a népek közötti kapcsolatokban többé nem lesz jelen a háború lidércnyomása és a globalizáció folyamat a népek békés konfrontációja jegyében zajlik le, a mindenki által elfogadott nemzetközi jog szellemében, az igazság, az igazságosság és a szolidaritás jegyében. Sajnos a békének ez az álma nem következett be, sőt a harmadik évezred a terrorizmus jegyében kezdődött és az erőszak egyáltalán nincs múlóban. A fegyveres konfliktusok ma főként geo-politikai indítékok miatt dúlnak számos régióban és ez megerősíti azt az érzést, hogy a kulturális eltéréseken túl a vallási különbségségek is hozzájárulnak az instabilitáshoz és veszélyeztetik a béke perspektíváit.
II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtti kezdeményezése éppen emiatt ma prófétai jelleget öltött. Amikor a vallási vezetőket meghívta, hogy közösen tegyenek tanúságot a béke mellett, minden félreértést kizáróan kinyilvánította, hogy a vallások nem lehetnek mások, mint a béke kútfői, és Isten létezésének elismerése a hivő emberekben nem kelthet más érzést, mint azt, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk. Ezért tehát a vallási különbségek nem jelenthetnek ürügyet a más emberi lényekkel szembeni háborús magatartásra.
A Szentatya üzenetében ezután a vallásháborúk jelenségével foglalkozott. Tudjuk, hogy a történelemnek ezt a szomorú jelenségeit nem lehet egyedül vallási okokkal magyarázni, hanem azoknak a kulturális korlátoknak tulajdoníthatók, amelyekben a vallást megélik és az időben kifejlődik. Amikor azonban a vallási érzék eljut egy magasabb fokra, akkor a hívő emberek megérzik, hogy a hit Istenben, a világegyetem Teremtőjében, mindannyiunk Atyjában, kibontakoztatja az emberek között az egyetemes testvériség kapcsolatait.
A II. János Pál pápa által Assisibe összehívott vallási találkozó a hangsúlyt arra helyezte, hogy milyen nagy értéke van az imádságnak a béke építésében. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy emberileg a béke felé vezető út olykor szinte reménytelen. A béke építésének nagyon sok összetevője van: kulturális, politikai és gazdasági feltételek, ám a békét elsősorban az emberi szívekben kell felépíteni. A szívből fakadnak ugyanis azok az érzelmek, amelyek táplálják vagy ellenkezőleg veszélyeztetik vagy elfojtják a békés eszméket. A szív egyébként Isten közléseinek helye is, ezért tehát a másokkal való horizontális kapcsolatok mellett alapvetően fontos a vertikális dimenzió, azaz minden egyes embernek az Istennel való kapcsolata. Éppen erre akarta emlékeztetni a világot II. János Pál pápa 1986-os kezdeményezésével, amikor azt kérte, hogy az őszinte imádság járja át az emberi életek egészét. 1986-ban a különböző vallások képviselői Assisiben személyes tanúságot tettek arról, hogy az ima erejében a béke lehetséges, hogy az imádság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy az imádság a béke pedagógiájának hatékony eszköze, amely a barátságban, egymás kölcsönös elfogadásában és különböző kultúrák és vallások képviselőinek párbeszédében valósul meg. Erre a pedagógiára van szükségünk mai is, főként ha az új nemzedékekre tekintünk. Le kell dönteni a válaszfalakat és elő kell segíteni a találkozást.
A Szentatya végül az assisi ima béke találkozó résztevőinek „Assisi szelleméről” szólt, amely nem relativista felfogásra épülő szinkretizmus, amely minden vallást azonos szintre helyez. Ennek tisztázása fontos, mivel el kell kerülni a helytelen konfúziót. Assisi városa egyetemesen ismert Szent Ferencről, aki példaadó megtestesítője volt az evangéliumi boldogságoknak: „Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.” Ferenc saját korában tett tanúsága által ösztönös viszonyulási pontja lett mindazoknak, akik ápolják a béke eszméjét, tisztelik a természetet és építik a vallások és kultúrák párbeszédét. Ám ha nem akarjuk elárulni Assisi Szent Ferenc üzenetét fontos emlékeznünk arra, hogy az egyetemes testvériség felismerésének kulcsát számára Krisztus radikális követése jelentette. A Szentatya végül Assisi Szegénykéjének köszöntését küldte a vallási vezetők béke imatalálkozójára: „Az Úr adja meg nektek az Ő Békéjét.”