2006-08-24 17:34:28

A keresztény hit szemével nézve a világ szépsége, jósága, gazdagsága Isten jelenlétének, valós és hatékony erejének bizonysága lesz - Török Csaba atya elmélkedése az évk. 21. vasárnapra


RealAudioMP3 Az évközi huszonegyedik vasárnap evangéliumi szakaszában Jézus nagy eucharisztikus beszédének közvetlen hatásáról, a megbotránkozásról, sokak Jézustól való elfordulásáról hallunk. A zsidók szavai: „Kemény beszéd ez. Ki hallgatja?”, rávilágítanak arra, hogy nem pusztán egyfajta hitre való képtelenségről, hanem teljes elutasításról van itt szó. Nem csak azt mondja ki a hallgatóság, hogy ezt a hitet személy szerint nem tudják elfogadni, hanem azt is, hogy mindezt abszurdnak, a fület bántónak, botrányosnak érzik. Vagyis nem pusztán képtelenek Krisztusban hinni, de képtelenek őt elfogadni – a hit viszonylagos elutasítása mellett Jézus radikális elutasítását is kijelentik.
Ezért központi fontosságú kérdés a Megváltó számára, hogy ebben az élethelyzetben hogyan reagálnak az apostolok. Most még csak az előszobájában állnak a hatalmas titkoknak. Ha itt nem tudnak hitet és hitelt szavazni Jézusnak, akkor a későbbiek során ez lehetetlenné válik. Hiszen Jézus eddig az égből való alászállását, emberré, anyaggá, kenyérré levését, Istennek az emberhez való sajátos, éltető közellépését fejtette ki. Ám mindez – ha szabad így mondani – még csak az igazság könnyebbik fele. Mert az embert, a testet látva még lehet hinni, hogy benne Isten ereje, Lelke működik. Még meg lehet érteni a szenvedést és a halált is. De azt felfogni, abban nem megbotránkozni, hogy ez a tapintható, megfogható, szenvedő és megölhető test elevenként mutatkozik meg a sírba helyezés utáni harmadik napon, sőt mi több, ez a test belép Isten birodalmába, ez már a hit útjának nehezebbik szakasza.
Hisz valljuk meg, kortársaink közül sokan a mai napig így vannak ezzel. El tudják fogadni az ember Jézust, tanítását, példázatait. Képesek benne meglátni a mestert, Isten küldöttét, Isten Lelkének hordozóját, akár még a lelki értelemben vett kenyér, táplálék forrását is. Ám a feltámadás s a mennybemenetel többet mond ki ennél: az ember Jézus nem csak közel áll Istenhez, de megölve él, ő maga az élet, Isten. Nem az a kérdés, hogy Jézus tanítását elfogadjuk-e vagy sem, tudunk-e egy jézusi erkölcsöt élni, hanem hogy eljutunk-e a krisztusi hitre, amely hit képes az emberi testben az Istent meglátni. Ez a hit a kereszténység tengelye, Jézus egyetlenségének és kizárólagosságának megvallása.
Hiszen sok vallás ismer isteni küldöttet, aki emberként élt itt a földön, majd élete végén megistenült vagy a mennybe ragadtatott. Sok vallás ismer rejtélyes módon a földre szálló isteneket. De olyan Istent egy vallás sem ismer a kereszténységen kívül, aki öröktől fogva, mindent megelőzve létezik, aki által a világ s minden létezője teremtetett, ám mégis teremtményi testet öltött magára, nem csak álcaként, megjelenési formaként, jelmezként, de valóságosan egyesülve az anyaggal, emberségünkkel. Krisztus alászállása és mennybemenetele, Isten belépése az anyagba s az anyag belépése Istenbe misztérium, amely misztériumot csak még mélyebbé tesz annak állandó és szüntelen jelenléte a világban a kenyér titka által.
Jézus szavai tehát – amelyek Lélek és élet – azért oly nehezek, oly megbotránkoztatóak, mert látható és láthatatlan, isteni és emberi, szellemi és anyagi létsíkjait kötik, fűzik egybe. Kenyérről, testről, evésről, ivásról van mindvégig szó – vagyis anyagilag megragadható valóságokról. A tanítás mégis szellemi, mégis Lélek. Szent Ágost ezért megjegyzi: „Nem ezt a testet fogjátok enni, amelyet láttok, s nem ezt a vért fogjátok inni, amelyet majd kiontanak azok, akik keresztre fognak engem feszíteni. Egyfajta szentséget bíztam rátok, amelyet ha lelkileg fogtok fel, éltetni fog benneteket. És ha szükséges is ezt láthatóan ünnepelni, mégis láthatatlanul kell megérteni.”
Ebben a távlatban kell megérteni Jézus egész eucharisztikus beszédét is. Hiszen egyfelől a zsidók botránkozásának egyik fő oka a kérdés: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül?” Ugyanakkor a Megváltó most hozzáteszi, hogy „a test nem használ semmit”. A botránkozás alapja tehát a lelki megértés hiánya. Végső soron nem Jézus szavai a kemények, hanem a hallgatók fülei. Mindez persze áttételesen értendő, hisz a fül, a hallás valójában a biblikus nyelvben elválaszthatatlan a megértés és a hit jelentéseitől. Pál ezért is emlékeztethet: „A hit hallásból ered.”
A keresztény hitnek sajátos szentségi, szakramentális szerkezete, szemlélete van. Képes az Örök Kenyér alászállásának és felemelkedésének titkában egységben látni a szellemi és az anyagi létet, Istent és a világot. Képes hinni abban, hogy az anyagi valóságból nem csak következtethet a szellemi-kegyelmire, az emberin nem csak egyszerűen áttükröződik az isteni – hanem az anyag színe alatt jelenvalóvá válik, megvalósul a kegyelem.
Különös, kiemelt módon a hét szentségben valósul meg mindez, ám az ilyen hit megváltoztatja az egész világhoz való viszonyunkat. Ha Krisztusban Isten valóságosan belépett a világunkba, sajátosan egyesült minden emberrel, kultúrával, az anyagvilággal; s ha Krisztus mennybemenetele pecsét arra, hogy ez a szövetség örök megerősítést nyert, akkor új szemeket nyerünk, a keresztény hit szemeit. A világ szépsége, jósága, gazdagsága Isten jelenlétének, valós és hatékony erejének bizonysága lesz. A világban lévő rossz és bűn (amely az emberek szabad akarata, s nem Isten teremtő terve szerint van jelen a kozmoszban) új távlatot, a megváltás örökkön bízó, remélő távlatát nyeri.
Lehet, hogy kemény tanítás ez, nehéz hallgatni és hinni – de ereje hatalmas és életadó.








All the contents on this site are copyrighted ©.