XVI. Benedek pápa katekézise a szerda délelőtti általános pápai kihallgatáson

A Szentatya a szerdai általános kihallgatáson folytatta a 12 apostolról szól néhány hete megkezdett katekézisét. Eddig a 12 apostolból a következő négyről beszélt: Simon Péterről, testvéréről Andrásról, Jakabról, Szent János testvéréről és a másik, fiatalabb Jakab apostolról. Ezúttal a Pápa János apostol tanításának jelentésére irányította figyelmét, azt követően, hogy egy előző alkalommal bemutatta személyiségének főbb vonásait. Ezt a tanítást a Pápa János evangéliumán és a hagyományosan nevéhez főződő leveleken keresztül elemezte.
„János apostol írásainak egyik legjellemzőbb témája a szeretet – kezdte beszédét a Pápa. Nem véletlen, hogy első enciklikámat ennek az Apostolnak a szavaival kezdtem: Deus caritas est – Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” Nagyon nehéz más vallásokban ehhez hasonló szövegeket találni. Ezek a kifejezések tehát a kereszténység sajátos jegyét tárják fel. Természetesen János nem az egyetlen keresztény szerző, aki a szeretetről beszél. Mivel a kereszténység lényegi alkotó eleméről van szó az Újszövetség minden szerzője – ha más hangsúllyal is - ír szeretetről. Ha most mégis behatóbban foglalkozunk János tanításával, ez azért van, mert ő igen határozottan és folyamatosan meghatározta a szeretet főbb vonásait. Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy János nem elvontan foglalkozik a témával, jóllehet a kérdés doktrinális és elméleti jellegű. Az igazi szeretet ugyanis természeténél fogva soha sem csak tisztán spekulatív jellegű, hanem közvetlen és konkrét, sőt ellenőrizhető módon reális személyekre utal. János megmutatja melyek a keresztény szeretet összetevői, vagy inkább fázisai, amelyek három mozzanatban valósulnak meg.
Az első mozzanat magára a szeretet Forrására vonatkozik, akit az Apostol Istenben jelöl meg, egészen addig, hogy leszögezi: „Szeretet az Isten.” Az Újszövetség szerzői közül János az egyetlen, aki Istenről definíciókat ad. Például ezeket állítja: „Isten Lélek”, „Isten világosság”. János nem azt mondja egyszerűen, hogy Isten szeret és mégkevésbé, hogy a szeretet Isten. Más szavakkal kifejezve János nem egyszerűen csak leírja az isteni cselekvést, hanem egészen a gyökérzetig eljut. Nem a szeretettől halad Isten felé, hanem közvetlenül Istenhez fordul, hogy meghatározza természetét a szeretet végtelen dimenziójaként. János ezzel azt akarja mondani, hogy Isten lényegi összetevője a szeretet, ezért tehát Isten egész tevékenysége a szeretetből fakad és a szeretet határozza azt meg: mindaz amit Isten tesz, szeretetből és szeretettel teszi.
Ezen a ponton azonban elengedhetetlen, hogy pontosítsuk, hogy Isten konkrétan is kinyilvánította szeretetét azzal, hogy belépett az emberi történelembe Jézus Krisztus személyén keresztül, aki értünk megtestesült, meghalt és feltámadt. Ez Isten szeretetének második lényegi összetevője. Ő nem elégedett meg azzal, hogy beszéljen a szeretetről, hanem első személyben megfizette annak árát. János ezt így fogalmazza meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” Isten emberek iránti szeretete immár konkretizálódik és Jézus szeretetében nyilvánul meg. János még ezt is írja: Jézus szeretetének legnagyobb jelét hagyta övéinek, akiket a világban hagyott. Ennek a totális és oblatív szeretetnek az erejében minket teljesen megszabadított a bűnből, amint János apostol írja: „Gyermekeim … ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus az Igaz. Ő engesztelő áldozat bűneikért…és az egész világ bűneiért is.” Jézus irántunk való szeretetében egészen odáig ment, hogy üdvösségünkért vérét ontotta. E túláradó szeretettel szemben a keresztény ember azt kérdezi, milyen választ kell adnia.
Ez a kérdés vezet el bennünket a szeretet dinamikájának harmadik összetevőjéhez. Mi, akik ennek az előlegezett és elborító szeretetnek az alanyai vagyunk, csak a szeretet válaszát adhatjuk. János ezzel kapcsolatban parancsolatról beszél és Jézusnak ezekre a szavaira gondol: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.” Mi ebben az újdonság? Az, hogy nem elégszik meg azzal, amit az Ószövetség előír, azaz, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat és amit más evangéliumok is megismételnek. Az ószövetségi előírás szerint a szabály mértéke maga az ember volt (úgy szeress másokat, mint önmagadat), míg a János által jelzett parancs szerint Jézus saját személyét jelöli meg, mint a szeretet okát és szabályát. A szeretet így válik valóban kereszténnyé, abban az értelemben, hogy mindenkit magában foglal megkülönböztetés nélkül, de főként abban az értelemben, hogy a szeretetnek a végső következményig kell eljutnia, mivel mértéke nem más, mint egy mértéken túlmutató személy. Jézusnak azok a szavai, hogy úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, felhívást és egyben kihívást tartalmaznak, de ugyanakkor ösztönzés is, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit eddig sikerült elérnünk.
A „Krisztus követése” lelkiségi szövegben erről a következőket olvassuk: „Jézus nemes szeretete arra ösztönöz bennünket, hogy nagy dolgokat tegyünk és egyre inkább tökéletes dolgokra vágyjunk. A szeretet magasan szeret lenni és nem akarja, hogy alantas dolgok lehúzzák. A szeretet szabad akar lenni minden világias érzelemtől… a szeretet ugyanis Istentől született és csak Istenben tud megpihenni, minden teremtett dolgon túl. Az, aki szeret röpül és örvend, és semmi sem tartóztatja fel. Mindent odaajándékoz mindenkinek és mindenben mindent megtalál, mert az Egyedüli nagyban nyugszik meg, akiből minden fakad és minden jó származik.” Kérjük az Atyát, hogy a János által hirdetett új parancsot, olyan intenzitással éljük mg, hogy mindenkit megérintsen, akivel életünk útján találkozunk.