XVI. Benedek pápa vasárnapi Úrangyala imádsága Les Combes-ban a Közel-Kelet békéjéért tartott imanapon

XVI. Benedek pápa az Úrangyala elimádkozása előtt is emlékeztetett rá, hogy csütörtökön különleges ima- és vezeklő napot hirdetett meg a közel-keleti helyzet súlyosbodására való tekintettel. Arra szólított fel minden papot, világi hívőt és minden Istenhívőt, hogy fohászkodjanak az Úrhoz a béke ajándékáért. Most ismételten erőteljesen felszólította a konfliktusban érdekelt feleket, hogy azonnal hagyjanak fel a harcokkal és tegyék lehetővé a humanitárius segélyek küldését, továbbá a nemzetközi közösség támogatásával keressék a tárgyalások megkezdéséhez vezető utat. A Pápa felhasználta az alkalmat, hogy ismételten leszögezze: a libanoniaknak joguk van országuk integritásához és szuverenitásához, az izraelieknek joguk van ahhoz, hogy békében éljenek saját államukban, továbbá a palesztineknek joguk van ahhoz, hogy szabad és szuverén hazával rendelkezzenek. A Szentatya közelségéről biztosította a védtelen polgári lakosságot, amelyet igazságtalanul sújt a konfliktus. Galilea lakossága óvóhelyeken keres magának menedéket, míg a libanoniak, látván hazájuk pusztítását, ismét arra kényszerülnek, hogy mindent maguk mögött hagyva máshol telepedjenek le. A Pápa azért imádkozott Istenhez, hogy az érintettek közös elkötelezettsége révén mielőbb megvalósuljon a béke, amelyre a lakosság túlnyomó része vágyik. Ismételten felszólított minden karitatív szervezetet, hogy jutassák el az érintett lakossághoz a közös szolidaritás konkrét megnyilvánulását.
A Szentatya emlékeztetett rá, hogy szombaton volt Mária Magdolna liturgikus ünnepe. Szent Lukács azok között a nők között említi meg evangéliumában, akiket Jézus „gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg”, hozzátéve, hogy Mária, másik nevén Magdolna, „hét ördögtől” szabadult meg. Mária Magdolna jelen volt a Kereszt tövében Jézus Anyjával és más asszonyokkal. Ő volt azután, aki a szombat utáni első napon felfedezte az üres sírt, és ott maradt egészen addig, amíg meg nem jelenik neki a feltámadt Jézus. Mária Magdolna története mindenkit egy alapvető igazságra emlékeztet: Krisztus tanítványa az, aki megtapasztalva emberi gyengeségét, alázattal hozzá fordult segítségért, és miután Jézus meggyógyította, közvetlen közelről nyomába szegődött, tanújává vált irgalmas szeretete hatalmának, amely erősebb, mint a bűn és a halál.
A Pápa ezután a nap szentjéről, svédországi Szent Brigittáról emlékezett meg. Európa társvédőszentje Rómában élt és onnan zarándokolt el a Szentföldre. Példája arra buzdítja az emberiséget, hogy éppen a Szentföldön valósítsa meg a békét. A Pápa beszéde végén az isteni szeretet erejének oltalmába ajánlotta az egész emberiséget, miközben arra szólított fel mindenkit, hogy imádkozzon a Közel-Kelet szeretett lakosságáért, legyenek képesek arra, hogy felhagyjanak a fegyveres összecsapással és igazságos, hosszan tartó békét építsenek a párbeszéd merész eszközével. Mária, a Béke Királynője imádkozzon értünk – fohászkodott a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
Az imádság után franciául, angolul, németül és spanyolul köszöntötte a jelen lévő zarándokokat, majd olasz köszöntése után az ún. „walser” közösséghez fordult. Az ősi germán eredetű lakosság képviselői a közeli, csaknem 1400 m magasan fekvő Gressoney Saint Jean helységből érkeztek polgármesterük vezetésével. A walserek a XIII. században érkeztek Svájcon keresztül Németországból, helyi tájszólásuk, a „titsch” a legarchaikusabb német dialektus. A Szentatya ezen a nyelvjáráson köszöntötte a walsereket, akiknek népviseletbe öltözött kórusa kísérte az aostai püspök, Giuseppe Anfossi által bemutatott vasárnap délelőtti szentmisét.