"A reménység üzenetével búcsúzom a családoktól" - mondta homíliájában XVI. Benedek pápa

A család a Szentírás szerint nemcsak a szülőket és gyermekeket, hanem a nagyszülőket, ősöket is magába foglalja. A család így nemzedékek közössége, amely biztosítja a hagyományok átöröklését.
Egyetlen ember sem önmagáért való lény, és senki sem szerezte meg pusztán önmaga az élet alapvető elemeit. Mindnyájan másoktól kaptuk az életet és az életről szóló alapvető igazságot. A család, amely a férfi és a nő közötti felbonthatatlan házasságon alapul, ezt a gyermeki és közösségi kapcsolatrendszert fejezi ki, olyan hely, ahová az ember méltósággal születik, ahol méltósággal él és lehetősége van a teljes fejlődésre.
A gyermek az élet ajándékával együtt a tapasztalatok kincsestárát is megkapja. A szülőknek tehát joguk és elidegeníthetetlen kötelességük, hogy ezt átadják gyermekeinek, hogy bevezessék őket a társadalmi életbe, neveljék őket erkölcsi szabadságuk felelős gyakorlására, hogy szeretetükkel megtanítsák őket, másokat szeretni, különös tekintettel az Istennel való találkozásra. Minden emberi anyaság és apaság kezdetén jelen van a Teremtő Isten. Ezért a házasfeleknek úgy kell befogadniuk a gyermeket, hogy az egyben Istené is. Nemcsak szüleinktől, hanem Istentől is származunk, aki saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Ezért minden ember Isten szeretetének tervéből születik meg. Ezt nyilatkoztatta ki nekünk Jézus Krisztus, Isten valódi Fia és tökéletes ember. Tudta, hogy Atyja és a mi Atyánk szeretetéből született. A hit tehát nem pusztán kulturális örökség, hanem Isten kegyelmének folyamatos tette.
A keresztény család akkor adja át a hitet, amikor a szülők imádkozni tanítják gyermekeiket, amikor bevezetik őket az egyház életébe, gondoskodnak arról, hogy a szentségekhez járuljanak.
Napjaink kultúrája gyakran felmagasztalja az egyén szabadságát, mintha az ember elegendő lenne saját magának, nem tartozna felelősséggel mások iránt. A társadalmi életet a szubjektív és változó egyéni kívánságoknak megfelelően próbálják berendezni, figyelmen kívül hagyva az olyan objektív igazságot, mint a minden ember méltósága, a személy kötelességei és elidegeníthetetlen jogai. Az egyház szüntelenül emlékeztet rá, hogy az ember valódi szabadsága abból származik, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. A keresztény nevelés tehát a szabadságra nevel. Jézus Krisztus, a tökéletes ember, a gyermeki szabadság példaképe arra tanít bennünket, hogy másoknak is adjuk át a tőle kapott szeretetet: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben,” Erre vonatkozóan a következőt tanítja a II. Vatikáni zsinat – idézett a Szentatya a Lumen gentium k. dokumentumból: „A keresztény hitvestársaknak és szülőknek pedig a saját útjukat járva hűséges szeretettel kell egymást támogatniuk a kegyelemben életük végéig, s az Istentől szeretettel elfogadott gyermekeket a keresztény tanítással és az evangéliumi erényekkel kell betölteniük. Így adnak példát mindenkinek a fáradhatatlan és nagylelkű szeretetre, így építik a szeretetteljes testvériséget, s így lesznek tanúi és munkatársai az Anyaszentegyház termékenységének, annak a szeretetnek jeleiként és részeseiként, mellyel Krisztus szerette menyasszonyát és adta önmagát érte.” Az egyház azt tanítja, hogy tartsuk tiszteletben a férfi és a nő közötti felbonthatatlan házasság csodálatos valóságát, amely egyben a család kezdete. Ennek az intézménynek az elismerése és segítése tehát az egyik legfontosabb szolgálat, amit ma a közjó, az emberek és a társadalom valódi fejlődése érdekében tehetnek az illetékesek. Ez ugyanis a legjobb garancia az ember méltósága, egyenlősége és valódi szabadsága számára – mondta a Pápa, majd egy üzenettel zárta homíliáját:
„A keresztény család – apa, anya és a gyermekek – arra kaptak tehát meghívást, hogy nem külső kényszer hatására, hanem a házasság szentségének kegyelme révén törekedjenek a fent említett célok elérésére. Ha nyitottak maradnak a Szentlélek felé és kérik segítségét, a Lélek szüntelenül továbbítja feléjük az Atya Isten szeretetét, amely a megtestesült Krisztusban nyilatkozott meg. A Lélek jelenléte segíti a házastársakat abban, hogy ne veszítsék szem elől szeretetük forrását és dimenzióját. A Lélek ébreszti fel bennük a Krisztussal való végleges találkozás utáni vágyat is, amelyre az atyai Házban kerül majd sor. Ez a reménység üzenete, amelyet a világ minden családjához intézek Valenciából – mondta végül XVI. Benedek pápa.