"Tanujátok meg a Szűzanyától a meghívás nagylelkű befogadását"- mondta a Szentatya
a spanyol szeminaristáknak
Valenciába érkezve mindenekelőtt azt a helyet szerettem volna felkeresni, amely ennek
az ősi és virágzó helyi egyháznak a középpontját jelképezi: székesegyházát, amelyben
a Legszentebb Oltáriszentség előtt imádkoztam, és elidőztem a Szent Kehely híres ereklyéje
előtt. Köszöntöttem a püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, akik arra
törekszenek, hogy szolgálatuknak és karizmájuknak megfelelően életben tartsák a hit
fényét. Ezt követően az „Elhagyottak Szűzanyjához” fohászkodtam – folytatta XVI.
Benedek pápa, - akit a valenciai hívek nagy tisztelettel és ájtatossággal vesznek
körül. Azért fohászkodtam Máriához, hogy minden gyermekének legyen támasza a hitben
és töltse el őket reménnyel. A Szűzanya előtt, a metró szerencsétlenség áldozatainak
hozzátartozóival együtt elimádkoztam a Miatyánkot, és az elhunytak örök nyugalmáért
fohászkodtam. Most szeretettel köszöntelek benneteket, kedves szeminaristák – folytatta
beszédében a Szentatya. Hozzátartozóitok, akik most elkísértek benneteket, örömmel
élik meg hivatásotokat. A szülők szeretete, hűsége, a családi egyetértés jelentik
azt a megfelelő környezetet, amelyben meghalljuk az isteni hívást és amelyben elfogadjuk
a hivatás ajándékát. „Éljétek mély buzgalommal a szemináriumi képzés éveit, nevelőitek
segítségével, a Jézust készségesen követő Apostolok engedelmességével és tökéletes
bizalmával. Tanuljátok meg a Szűzanyától, hogyan kell befogadni maradéktalanul, örömmel
és nagylelkűen a meghívást. Ezt kérjük most az Úrangyala imádságban, amelyet most
együtt fogunk elmondani, kérve az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
A Szentatya végül valenciai tájszólásban fordult a Szűzanyához: Védelmezz bennünket
éjjel és nappal, minden szükségletünkben, mivel Te vagy az Elhagyatottak Szűzanyja”.