Európa szimbólumokban - avagy hogyan egyesítsük újra földrészünk történelmét?

Mindennapi életünkben jelképek sora vesz körül minket: szimbólumok, amelyek életet és reménységet jelentenek; szimbólumok, amelyek nevében kiontanak emberi életeket. Vajon mi történik akkor, ha ugyanaz a jelkép valaki számára a terror, az üldözés, a szenvedés fogalmával azonos, míg másoknak a szabadság kifejeződését jelenti? Hogyan lehetséges ekkora eltérés egy olyan közös hagyományokkal rendelkező földrészen, mint Európa?

Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a Vatikáni Rádió "Európa Falak Nélkül" - c., hétfő esti (július 3.) adásának szerkesztői, akik megvizsgálták olyan jelképek jelentését, mint a kereszt, a náci horogkereszt, a kommunista sarló és kalapács.
Az adásban a következő neves személyiségek szólaltak meg: Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, Szájer József euróképviselő, az Európai Néppárt alelnöke, továbbá Audrys Backis litván bíboros, vilniusi érsek és Fernando Taccone passzionista atya, a Pápai Lateráni Egyetem "Gloria Crucis" fakultásának igazgatója.

2004-ben Európa politikai újraegyesítését ünnepeltük. Ugyanakkor a kelet és nyugat között még fennálló mentális falat - amely ötvenévnyi totalitarizmus eredménye - le kell küzdeni. A gazdasági egyesítésen túl szükség van az egyes országok történelmi tapasztalatának megismertetésére, valamint arra, hogy elismerjék a vasfüggöny mögé zárt kelet-európai kommunista diktatúrák által okozott szenvedést, hogy így begyógyulhassanak a sebek.
 
Franco Frattini alelnök az adásban aláhúzta: "Jobban meg kell ismerni az összes diktatúrát, amely a huszadik században az európai népeket sújtotta. A balti országok például húsz évvel ezelőtt, amikor a szovjet iga alatt nyögtek, még szuverén államok sem voltak, csupán a Szovjetunió tartományaként létezhettek. Ezért ma, amikor ezek az országok az Európai Unió és a NATO tagjai, népeik történelmi lépést tudhatnak maguk mögött - folytatta Franco Frattini.
Mindezek ellenére Nyugat-Európában a mai napig nagyon keveset tudnak a volt kommunista államok történetéről. Ezt az Európai Bizottság alelnöke úgy magyarázza, hogy nyugaton, mivel szerencsésen megmenekültek a hosszú évtizedekig tartó szovjet diktatúra alól, kevésbé tudják elképzelni milyen nehéz volt megtalálni a kivezető utat az alagútból.

Idén január 25-én az Európa Tanács strassburgi közgyűlése határozatban ítélte el a kommunizmus bűneit, az emberi jogok tömeges megsértését és tisztelettel adózott az áldozatok előtt. A határozat mindamellett aláhúzta, hogy a Szovjetunió népessége szenvedett a legtöbbet a diktatúra alatt. A náci Németország esetében azonban még ma is kollektív bűnösséget emlegetnek, amely az egész német népre kiterjed.

Vajon Európa miért mér kettős mércével a két totalitárius rendszer, a nácizmus és a kommunizmus esetében?
Franco Frattini szerint a történelem jobb megismerésével párhuzamosan felül kell emelkedni ezen a különbségtételen. A nácizmus és a kommunizmus olyan tragédiák voltak, amelyek azonos módon sújtottak le, ártatlan emberek millióinak halálát okozva, és elfojtották a szabadság minden formáját. Nyilvánvaló tehát, hogy a náci és a kommunista szörnyűség szimbólumait nem lehet egymástól távol kezelni.

2005. januárjában magyar és litván euróképviselők javaslattal fordultak Frattini alelnökhöz, aki egyben az Európai Bizottság igazság- és belügyi biztosa, hogy az Unióban egyaránt száműzzék ne csak a náci, hanem a kommunista jelképeket is. Az előterjesztést ugyan nem fogadták el, de Franco Frattini az egyes államok belügy-és igazságügy-minisztereinek azt javasolta, hogy vitassanak meg egy olyan európai törvényt, amely mindkét totalitárius rendszer jelképeit eltávolítja. A kérdés még nem zárult le, mert a 25 tagország között fennálló történelmi és kulturális különbségek megakadályozták, hogy megegyezzenek erről - magyarázta a belügyi biztos.

A szólásszabadságot természetesen tiszteletben kell tartani, de nagyon vigyázni kell akkor, amikor olyan mészárlások emlékét dicsőítik, mint amelyet a nácizmus, vagy a kommunizmus okozott: lásd holokauszt vagy a sztálini diktatúra. Nem a gondolatokat kell büntetni, hanem arról van szó, hogy elvegyük a kedvét - elsősorban is a fiataloknak, akik nem ismerik a történelmet, mert később születtek, és így azt gondolják, hogy szabadon dicsőíthetik a vörös csillagot, Sztálint vagy a gaztetteit, netalán Hitlert. A kérdés még nyitott, de olyan politikai megfontolásról van szó, amely még sokáig terítéken kell, hogy maradjon Európában - zárta gondolatait Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke.

Ezután az "Európa Falak Nélkül"-c. adásban Fernando Taccone passzionista atya, misszionárius, a Gloria Crucis római fakultás igazgatója így foglalta össze a kereszt értelmét: "A kereszt olyan egyetemes jelkép, amely a vízszintes és függőleges valóságot egyesíti magában: az eget és a földet. A kereszt Isten végső és eszkatologikus önkinyilatkoztatása; az Isten és az ember közötti párbeszédnek, az üdvtörténetnek a kiindulópontja, a teremtés érkezési pontja. Az emberi élet jelképe, amely tele van szenvedéssel és fájdalommal, és amely a keresztben talál megváltásra".

Nem véletlen, hogy a litván euró képviselők javasolták a náci és kommunista jelképek egy szintre helyezését az Európai Unióban, hiszen Litvánia a világon egyedülálló kegyhellyel büszkélkedhet, ez a Vilniustól mintegy 200 km-re fekvő Keresztek Dombja, ahol a 19. század második felétől kezdve a legkülönfélébb méretű, fából, borostyánból, vagy fémből készült ezer és ezer keresztet helyeztek el hívek. A domb különös jelentőséget kapott a szovjet elnyomás évtizedeiben, amikor a 60-as és 80-as évek között három alkalommal is a földdel egyenlővé tették a dombot.
Az emberek azonban még a rombolás éjszakáján újból kimerészkedtek a dombra, hogy újabb és újabb kereszteket helyezzenek el, bizonyítva, hogy nem lehet Krisztust kitörölni a történelemből.
A sok-sok kereszt között az egyiken az 1981-es évszám látható, rajta a litván hívek köszönete, hogy az Úr megóvta II. János Pál pápa életét az ellene elkövetett merénylet során.

Audrys Backis bíboros, vilniusi érsek, aki az adás készítésének napjaiban a balti országok főpásztoraival együtt ad limina látogatását végezte a Vatikánban, elmondta, hogy a keresztek dombja a remény jele volt évtizedeken át a kommunista elnyomás alatt. A szabadság kivívásával – amelyre Litvániában a többi kelet-európai országgal ellentétben, 1991-ben csak véráldozat árán került sor – veszített jelentőségéből. A fiatalok ugyanis nem ismerik az elnyomás sötét korszakát, az iskolákban pedig nem tanítják a közelmúlt még ma is tabunak számító történelmét. Európa – keleten és nyugaton egyaránt – még ma is fél attól, hogy erőteljesen elítélje az ateista, kommunista rendszert, amely az embert szolgasorba dönti – fejtette ki Backis bíboros, rámutatva annak a szükségességére, hogy földrészünkön újraírják a történelemkönyveket.

Az 56-os magyar forradalomra emlékezve Backis bíboros örömmel számolt be arról, hogy hamarosan emléktábla kerül a vilniusi híres Hajnal kapura, ahol a Szűzanya kegyképe alatt a litvánok összegyűltek, hogy imáikkal fejezzék ki szolidaritásukat a magyar felkelőkkel. Ez a szovjet diktatúra idején rendkívül bátor tettnek számított.
Backis bíboros, aki 1979-től kezdve hosszú éveken át dolgozott a vatikáni államtitkárságon II. János Pál pápa közvetlen munkatársaként, a Szentatyára emlékezve mindenekelőtt mély emberségét, mindenki iránti nagy tiszteletét emelte ki. Különösen vonatkozott ez azokra, akik a világnak arról a részéről érkeztek, ahol hitük miatt üldözték őket.

Az Európa falak nélkül c. műsorIsten szolgája, II. János Pál pápa prófétai szavaival zárult, amelyeket 1993. szeptember 7-én, a Keresztek Dombján tett történelmi látogatása során rögtönzött. Miután megköszönte a litvánoknak a Keresztek Dombjának nagy tanúságtételét, üdvözölte a keresztény Európa minden népét. Arra kérte őket, hogy ez a hegy maradjon továbbra is a tanúságtétel helye a második évezred végén és az új, keresztény évezred elején. Hirdesse, hogy a megváltás és az üdvösség sehol máshol nem található meg, mint a KERESZTBEN, Megváltónk Feltámadásában – mondta a Szentatya, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét:

„Az ember gyönge. Gyönge, amikor áldozat, és talán még gyöngébb, amikor elnyomó. Az ember gyönge, de ez a gyönge ember erős lehet Krisztus Keresztjében, halálában és feltámadásában. Ez az az üzenet, amelyet mindenkire hagyok, a litván történelemnek erről a misztikus pontjáról. Azt kívánom, hogy mindig elmélkedjetek erről az üzenetről és valósítsátok azt meg életetekben”