„Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat” - Jézusnak ezekhez a szavaihoz fűzte elmélkedését XVI. Benedek pápa ünnepi homíliájában

Szent Péter és Pál apostolok liturgikus ünnepén, csütörtökön délelőtt fél 10-kor XVI. Benedek pápa ünnepélyes szentmisét mutatott be a Szent Péter Bazilikában 27 metropolita érsekkel együtt, akik a szertartás során átvették tőle a palliumot.
Róma város védőszentjeinek ünnepén, a szokásnak megfelelően, a szentmisén jelen volt a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus küldöttsége, amelyet Ioannis Zizioulas pergamói metropolita vezetett. A főpásztor a katolikus-ortodox teológiai párbeszédre létrehozott Nemzetközi Vegyes bizottság elnöke.
„Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat” – kezdte Máté evangéliumából vett idézettel homíliáját a Szentatya, majd sorra véve azt a három evangéliumi szakaszt, amelyben Jézus Péterre bízza az egyház vezetésének feladatát, arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit jelentenek az Úr szavai Róma mai püspöke, Péter utóda, valamint napjaink egyháza számára.
Szent Máté evangéliumában Jézus a Jordán folyó eredeténél, a zsidó és a pogány föld határán ejti ki ezeket a szavakat, miközben Jeruzsálem, a Szent Város, a Kereszt felé haladt. A két esemény szorosan összefügg és meghatározza a primátus belső helyét: az Úr folyamatosan halad a Kereszt felé, de egyidejűleg halad az egész világ felé, amelyben megelőz bennünket, mint Feltámadt Krisztus, azért, hogy a világban felragyogjon szava világossága és szeretetének jelenléte, hogy rajta, vagyis a keresztre feszített és feltámadt Krisztuson keresztül maga Isten jusson el a világba. Az egyház – és benne Krisztus – ma is szenved. A világ Krisztust ma is újból és újból kigúnyolja, arra törekedve, hogy kiszorítsa a világból. Az Egyház kis hajója újból és újból új ideológiák szelében hánykolódik, a befolyó víz látszólag süllyedésre kárhoztatja. És ezzel együtt éppen az egyházban győzedelmeskedik a szenvedő Krisztus. Péter szolgálatában is egyrészt megnyilvánul az emberre jellemző gyengeség, de ezzel együtt Isten ereje is: az Úr éppen az emberek gyengeségében nyilvánítja ki erejét, azt, hogy ő maga építi gyönge emberekből Egyházát.
Szent Lukács evangéliumában az Úr az Utolsó Vacsorán bízza meg Pétert sajátos feladattal, közvetlenül azután, hogy megalapította az Oltáriszentséget. Az Eucharisztia révén a tanítványok Krisztus élő otthonává válnak, amely a történelem folyamán Isten új és élő templomává növekedik a világban. Péterhez fordulva Jézus így szól: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát”. Ez vonatkozik minden időkben Jézus tanítványaira. Olykor úgy tűnik számunkra, mintha Isten túl nagy szabadságot hagyna a sátánnak, aki erőnket meghaladva elnyom bennünket. Jézus azonban így folytatja: „Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” Jézus imája szab határt a gonosz hatalmának. Jézus imája oltalmazza Péter hitét, hogy meg tudja valósítani feladatát, a kereszt és a világ összes ellentmondásával szemben. „Te egykor, megtérve” – ezek a szavak egyrészt prófétaiak, másrészt ígéretet tartalmaznak. Megjövendölik Péter tagadását, amely arra bizonyíték minden idők egyháza számára, hogy saját ereje nem elegendő az Úr egyházának építéséhez és vezetéséhez. Soha senki nem képes erre önerejéből. Péter tagadása után az Úr „megfordult és rátekintett Péterre”. Jézus tekintete átalakítja az Apostolt és meghozza üdvösségét, hatására keserves sírásra fakad. Újból könyörgünk Jézusnak ezért az üdvözítő tekintetéért mindazok számára, akik az egyházban felelős helyet töltenek be, mindenki számára, akik szenvednek zűrzavaros korunk miatt. Urunk, tekints le mindig ránk és emelj fel minden esésünkből – fohászkodott homíliájában XVI. Benedek pápa.
Az Úr az Utolsó Vacsorán, az Oltáriszentség ajándékával összefüggésben bízza meg Pétert, hogy erősítse meg testvéreit a hitben. Az Egyház, eucharisztikus közösség, az Úr Testével való szeretetközösség. Péter feladata, hogy vezesse ezt az egyetemes szeretetközösséget, hogy megtartsa jelenlétét a világban úgy is, mint látható egységet. Péter, az egész római egyházzal együtt a szeretetben is elöl, kell, hogy járjon, vezesse annak a szeretetnek a közösségét, amely Krisztustól jön, mindig megújul és túlhalad a magánszférán, hogy elvigye Krisztus szeretetét a világ határaiig.
Végül Szent János evangéliumában a feltámadt Krisztus bízza rá Péterre nyája legeltetését. Itt is szoros összefüggésben van jelen a Kereszt és a Feltámadás. Jézus megjövendöli Péternek, hogy a kereszt felé halad majd életútja – mondta homíliájában a Szentatya, majd így folytatta: „Ebben a Bazilikában, amely Péter sírja fölött emelkedik, látjuk, hogy az Úr, éppen a Kereszt révén, mindig győzedelmeskedik. Hatalma nem evilági. A jó, az igazság, a szeretet hatalma, amely erősebb, mint a halál. Az Úr ígérete igaz: a halál, a pokol kapui nem vesznek erőt egyházán, amelynek alapja szikla, vagyis Péter, és amelyet rajta keresztül továbbra is személyesen épít.
Ezután XVI. Benedek pápa köszöntötte a metropolita érsekeket, akik számos országból érkeztek, hogy átvegyék Péter utódától a palliumot, majd az ökumenikus delegációhoz fordult. Köszönetét fejezte ki I. Bartolomaiosznak és a Szent Szinódusnak a testvéri gesztusért, amely annak a jele, hogy tovább haladjanak a teljes egység útján, amelyért Krisztus fohászkodott minden tanítványa számára. Osztozunk abban a hő vágyban, amelyet egy napon Atenagorasz pátriárka és VI. Pál pápa fejeztek ki: arra vágyunk, hogy együtt ihassunk ugyanabból a Kehelyből és ehessünk együtt abból a Kenyérből, amely maga az Úr.