Bemutatták a Missziós Néprajzi Múzeum újonnan átrendezett kiállítását a Vatikáni Múzeumokban

A Missziós Néprajzi Múzeumot XI. Piusz pápa 1926. november 12-én hozta létre „Quoniam tam preclara” k. Motu Proprio-jával, a múzeum székhelyeként a Lateráni Apostoli Palotát jelölte meg ezekkel a szavakkal: „helye legyen a Pápai Házban, a Minden Templom Anyjaként számon tartott Templom mellett”.
A néprajzi gyűjtemény törzsrészét az a több mint 40 ezer tárgy képezi, amely a Lateránban, az 1925-ös szentév alkalmából megrendezett Egyetemes Missziós Kiállításon volt látható. Ezeket a tárgyakat a világ minden részéről, a missziós országok ajándékozták a Szentatyának. Ehhez a gazdag gyűjteményhez csatlakozik még a Vatikáni Múzeumok, valamint a Propaganda Fide, a Hitterjesztési Kongregáció kollekciója, illetve a különféle adományok. A Néprajzi Múzeum 1963-ig maradt eredeti helyén, amikor Boldog XXIII. János pápa úgy rendelkezett, hogy a lateráni Apostoli Palota más gyűjteményével együtt költöztessék át a Vatikánba, hogy helyükre a római egyházmegyei vikariátus irodáit rendezhessék be.
A legkorszerűbb muzeológiai szempontok figyelembe vételével két szinten rendezték be a missziós tárlatot a Vatikáni Múzeumokban: az egyik útvonal a nagyközönség számára 25 Európán kívüli ország valláskultúrájának tárgyait mutatja be, egy másodlagos útvonalat pedig a kutatóknak, szakértőknek szenteltek, az egyes helyi kultúrák részletesebb ismertetésével.
Amikor XI. Piusz pápa 1926. január 10-én bezárta az Egyetemes Missziós Kiállítást, anyagát egy rendkívül értékes lapokat tartalmazó nagy könyvhöz hasonlította, hangsúlyozva, hogy ennek a könyvnek mindig nyitva kell maradnia.
A most megnyitott tárlat a Néprajzi Múzeum gazdag anyagából a következő országokat mutatja be: Kína, Japán, Korea, Tibet és Mongólia.
A bejáratnál a Propaganda Fide püspököknek és misszionáriusoknak szánt és 1659-ben közzétett utasításait olvashatjuk, amelyek jóval megelőzték korukat: „Ne tegyetek semmiféle erőfeszítést arra, hogy megváltoztassátok a helyi lakosok szokásait, szertartásait. Nem az a feladatotok, hogy az európai országokat áthelyezzétek Ázsiába, hanem az, hogy a hitet honosítsátok meg”.
A Missziós Néprajzi Múzeum anyaga arról tanúskodik, hogy a misszionáriusok nagy tiszteletet tanúsítottak a befogadó ország és lakossága iránt. Az egyik legértékesebb darab az a kínai keresztény oltár, amely a pekingi Katolikus Egyetem kápolnájából származik, 1935-ben készítették. A helyi hagyománynak megfelelően lakkozott fából, szögek alkalmazása nélkül, egymásba illesztett darabokból készült oltár vörös és arany díszítése taoista, buddhista elemeket is tartalmaz. Az oltár két oldalán az alfa és omega kínai, stilizált betűfelirata látható, míg középen a Jézus név olvasható, a Kr. előtti 221-206 között élt Qin dinasztia idején használatos írás szerint. A tabernákulumot a kicsinyeit önmagával tápláló Pelikán díszíti, utalással az Eucharisztiára, míg az oltár különböző részein felfedezhetők a hagyományos kínai állatfigurák, mint a sárkány, az egyszarvú, a főnixmadár.