Egyesítsd az egyházat és az emberiséget - fohászkodott Jézushoz homíliájában XVI.
Benedek pápa Úrnapján a Lateráni Szent János bazilikánál
Az ünnepi szentmisén mondott homíliájában XVI. Benedek pápa a kenyér eucharisztikus
jelentéséről elmélkedett. Isten történelme az emberekkel azokban a szavakban foglalható
össze, amelyeket Jézus az Utolsó Vacsorán mondott: „Vegyétek, ez az én testem” –
„Ez az én vérem az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.” Ezek a szavak magukba
foglalják és megmagyarázzák a multat és ugyanakkor előre vetítik a jövőt is, azt
hogy Isten Országa eljön a világba. Amit Jézus mond, azok nem csupán szavak, hanem
történés, esemény is, mely központi helyet foglal el a világ történelmében és a mi
személyes életünkben is. A Pápa a továbbiakban e „kimeríthetetlen tartalmúnak”
nevezett szavaknak csak egy szempontjáról elmélkedett, arról, hogy Jézus a kenyeret
és a bort választotta, melyek jelenlétét jelzik. E két színben Jézus teljesen odaajándékozza
önmagát. A jelek azonban – mindegyik a maga sajátos módján – Jézus misztériumának
különleges szempontját alkotják, amelyeken keresztül mi egy kicsit jobban megközelíthetjük
az Ő misztériumát. Az Úrnapi körmenet során a szentostyát szemléljük, a kenyér legegyszerűbb,
lisztből és vízből készült formáját. A kenyér a szegények eledele, és valóban Jézus
elsősorban hozzájuk akar közel lenni. A szentmisében az egyház a kenyeret, mint a
„föld termését és az emberi munka gyümölcsét” ajánlja fel Istennek. Ám a kenyér nem
csak a mi munkánk gyümölcse, hiszen ha a föld terem, az nem a mi érdemünk, hanem
Istené, aki termékennyé tette a földet. Az egyháznak ezt az imáját ezért kibővíthetnénk
azzal, hogy a kenyér a föld és az ég közös termése, amely feltételezi azt, hogy a
föld erői és a felülről érkező ajándékok – a nap és az eső - egymás felé tartanak.
Így tehát, ha közelebbről nézzük ezt a kis fehér ostyát, a szegények eledelét, a teremtés
szintézisét látjuk meg benne. Az erők szinergiája, amely földkerekségünkön lehetővé
teszi az élet és az emberi lét misztériumát, teljes csodálatos nagyságában szemünk
előtt áll. Kezdjük megérteni, hogy az Úr miért rejtőzött el a kenyér színében. De
még nem magyaráztuk meg teljességében a kenyér színének üzenetét. Az Úr Jézus virágvasárnap
adja meg erre a választ, ezzel a mondatával: „Bizony mondom nektek: Ha a búzaszem
nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.” A
megőrölt búzaszemekből készült kenyér magában rejti a kínszenvedés titkát is. A megőrölt
búzaszem feltételezi a búzaszem halálát és feltámadását. Amikor a búzaszemet megőrlik
és megsütik akkor is magában hordozza ugyannak a kínszenvedésnek a misztériumát, mert
csak a halálon és feltámadáson keresztül terem gyümölcs és új élet. A Krisztus előtti
századokban a mediterrán kultúrák mélyen átérezték ezt a misztériumot és a természet
halálát és újjáéledését szemlélve teremtették meg istenségeik mítoszát. Ami azonban
a mítoszokban várakozás volt, az Krisztusban ténylegesen megtörtént, hiszen Ő szabadon
vállalt halálával és szenvedésével kenyérré vált mindannyiunk számára és elkísér bennünket
szenvedéseinken keresztül is egészen a halálig. Az út, amelyet velünk együtt tesz
meg és amelyeken keresztül elvezet minket az életre, a reménység útja. Amikor imádattal
nézünk a szentostyára a teremtés jele szól hozzánk és találkozunk ajándéka nagyságával.
Jézus ezen keresztül vonz minket misztériumához és át akar bennünket változtatni,
amint átváltoztatta az ostyát is. Hasonlóképpen szól hozzánk a bor színe is. A kenyér
a hétköznapra, az egyszerűségre és zarándokutunkra emlékeztet, a bor a teremtés finomságát
idézi, azt az örömünnepet, amelyet Isten az idők végezetével akar felajánlani, de
amelyet már most elővételez a bor színében. Úrnapján tekintsünk mindenek előtt a kenyérre,
az ostyára, amellyel az Úr táplál minket. Amikor a körmenetben a kenyér színe mögött
haladunk, akkor Jézust követjük és Őt kérjük: vezess minket történelmünk útjain, mutasd
meg az egyházat és pásztorait, nézd az emberiséget, mely szenved és bizonytalankodik,
nézd a kínzó testi és lelki éhséget. Adj kenyeret az emberek testének és lelkének,
adj nekik munkát és világosságot, add nekik önmagadat. Tisztíts meg és szentelj meg
mindenkit…. Egyesítsd az egyházat és a szétszaggatott emberiséget. Ajándékozz meg
minket üdvösségeddel. Ámen.