Ökumenikus ima a Labdarúgó Világbajnokság megkezdése alkalmából

Karl Lehmann bíboros, a Német Püspökkari Konferencia elnöke a következő imát mondta el pénteken, a müncheni székesegyházban, a Labdarúgó Világbajnokság megkezdése alkalmából tartott ökumenikus imatalálkozón:
Ennek a napnak a gondos előkészítése már évekkel ezelőtt megkezdődött és százezreket foglalkoztatott. Sokan örülnek neki, hogy most megkezdődhetnek a labdarúgó játékok. Az emberek szeretnének szép focit látni. Tudjuk, hogy a tervezés ellenére, nem tudunk mindent kezünkben tartani, ellenőrizni. Szükségünk van Isten áldására. Neki kell megelőzni bennünket ahhoz, hogy minden jól sikerülhessen. Mindnyájan reméljük, hogy a játék öröme, a testvéreinkkel való szeretetközösség, az emberiség tekintete erősebbek, mint a nacionalizmus csábításának minden módja. Azt reméljük, hogy a verseny nem sérti meg a személy tiszteletének és érinthetetlen méltóságának szabályait. A lojalitás legyen a legfontosabb parancsolat. Így a labdarugó világbajnokság, csakúgy, mint az olimpiai játékok segíthetnek abban, hogy a nemzetek, nyelvek és vallások, kultúrák és fajok közötti kapcsolatok egyre inkább növeljék egységünket. Ez a kapcsolat erősítsen bennünket a közös küzdelemben a szegénység, az éhség, a betegségek és a tudatlanság ellen.
Wolfgang Huber, a Német Evangélikus egyház tanácsának elnöke pedig a következő imát mondta:
„A foci az élet egy nagy részét foglalja el. A mérkőzés két félidejében több aggodalmat, reményt és csalódást, örömet és kudarcot lehet érezni, mint hetek, hónapok, vagy évek során. A sport, tükörként arra emlékeztet bennünket, hogy életünk nem lehet sem unalmas, sem banális. A foci azt tanítja, hogy valódi részvételre van szükség. Máshol szinte nem lehet ilyen közvetlenül érezni kis tévedések nagy következményeit, mint a fociban. Pál apostol a hitet a sport példabeszédével ábrázolja. Szent Pál ismeri a játékszabályokat. Tudja, hogy senkinek sem lehet előre biztos a győzelemben. Tudja, hogy az értékes díj, Jézus Krisztus hivatása soha nem lehet biztosan birtokunkban, minden elkötelezettségünk ellenére. Senki sem „vághatja zsebre hivatását és viheti azt haza”. Minden hívő megpróbálhatja megszerezni, de nem erőszakkal. A hitnek ez a gyöngyszeme mindig Isten szabadságának ajándéka marad.
A szurkolóknak is tudniuk kell: az igazi díj nem a kupa, hanem az Istenbe vetett hit. Ezért élvezhetjük az elkövetkező hetek mérkőzéseit és tudjuk, hogy az eredmények nem változtatják meg a világot. Örülhetünk a boldogokkal és szenvedhetünk a csalódottakkal. A hit így segít bennünket abban, hogy úgy tekintsünk a focira, mint ami: vagyis az élet egy nagy része.”
A szertartás végén az ökumenikus imatalálkozót vezető keresztény főpásztorok Isten áldását kérték a labdarúgó világbajnokság résztvevőire, és a világ minden részéről érkezett szurkolókra: azokra, akik a felkelő nap földrészéről jöttek, akik Afrikából, Európából, Amerikából, Ausztráliából érkeztek, akik a biztonsági szolgálatot látják el, a tömegtájékoztatási eszközök tudósítóit, a csapatokat, edzőket, bírókat és munkatársaikat, a szurkolókat és a vendéglátókat egyaránt.