Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta Péter apostolról szóló katekézisét.

János evangelista, amikor elbeszéli Jézus első találkozását Simonnal, András testvérével, a következő, egyedülálló tényt jegyzi fel: „Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Kéfás lesz a neved, ami Pétert (vagyis Sziklát) jelent. Jézusnak nem volt szokása, hogy megváltoztassa tanítványai nevét. Ezt tette azonban Simonnal, és ez az új név, amely görögre fordítva „Petros”, többször visszatér az Evangéliumban és végül teljesen az eredeti név helyébe lép.
Ez a tény sajátos jelentőségre tesz szert, ha figyelembe vesszük, hogy az Ószövetségben a név megváltoztatása általában egy küldetéssel való megbízatás előjele. Valóban, Krisztusnak azt a szándékát, hogy Péternek sajátos helyet biztosítson az apostoli kollégiumon belül, több jelzés is megerősíti: Kafarnaumban a Mester Péter otthonában száll meg, amikor a tömeg a Genezáreti tó partján összegyűlt, hogy láthassa őt, Jézus a tóban horgonyzó csónakok közül Simonét választotta, amikor bizonyos esetekben Jézust csak három tanítvány kíséri el, Péter mindig az első a csoportban? Mint például Jairus lányának feltámasztásakor, a Tábor hegyen, haláltusájakor, a Getszemáni kertben. Jézus Péter lábát mossa meg elsőként az Utolsó Vacsorán, és csak ő érte imádkozik, hogy ne fogyatkozzék meg hitében, hogy megerősíthesse hitükben a többi tanítványt.
Péter maga is tudatában van sajátos helyzetének: ő az, aki gyakran mások nevében is szól, kérve a nehezen érthető példabeszédek elmagyarázását, vagy egy-egy parancs pontos értelmét. Ő az, aki bizonyos kényes helyzeteket megold, mindenki nevében válaszolva. Amikor Jézus, látva az „élet kenyeréről” tartott beszédét követően a tömeg értetlenségét, fájdalommal megkérdezi, hogy tanítványai is el akarják-e őt hagyni, Péter így válaszol: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak”. Amikor Jézus megkérdezi: „Hát ti kinek tartotok engem?” – Simon Péter ezt feleli: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” Jézus ekkor válaszként ünnepélyesen egyszer és mindenkorra kinyilatkoztatja Péter szerepét az Egyházban: „S én azt mondom neked: te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.”
A három metafora, amelyet Jézus alkalmaz, szintén teljesen egyértelmű: Péter lesz az a szikla alap, amelyre támaszkodik az egyház épülete, Péter kezében lesznek Isten országának kulcsai, hogy azt nyisson ki vagy zárjon be, amit jónak lát, végül pedig Péternek lesz hatalma az oldásra és kötésre, vagyis arra, hogy meghatározza, vagy megtiltsa azt, amit szükségesnek lát az egyház élete szempontjából. Az egyház pedig Krisztusé és mindig is Krisztusé marad. Ez a teljesen érthető képekkel való leírása annak, amelyet „joghatósági primátusnak” nevezünk – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.
Ez az elsődleges hely, amelyet Jézus Péternek biztosított, a feltámadás után is fennmarad. Jézus azzal bízza meg az asszonyokat, hogy vigyék el feltámadása hírét Péternek, megkülönböztetve őt a többi Apostoltól. Mária Magdolna Péterhez és Jánoshoz fut, hogy értesítse őket a sírt lezáró, elmozdított kőről. János pedig előre engedi Pétert, amikor odaérkeznek az üres sírhoz. Péter lesz az Apostolok közül az első tanúja a Feltámadt Krisztus megjelenésének. Ez a különösen hangsúlyozott szerepe jelöli a folytonosságot a között az elsőbbség között, amelyet az apostolok csoportjában élvezett, és amelyet a húsvéti események után született közösségben is megtartott, mint ahogy ezt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk. Magatartása tehát döntő, olyannyira, hogy megfigyelések és ugyanakkor bírálatok középpontjában áll. Az ún. jeruzsálemi zsinaton Péter vezető szerepet tölt be, és mivel valódi tanúságot tesz a hitről, Pál maga is elismeri „elsőbbségét”.
Az a tény, hogy sok Péterre vonatkozó kulcsfontosságú szöveg visszavezethető az Utolsó Vacsorára, amikor Krisztus Péterre bízza azt a szolgálatot, hogy erősítse meg testvéreit a hitben, azt mutatja, hogy a Péterre bízott szolgálat az egyik alkotóeleme az egyháznak , amely az Eucharisztiában ünnepelt Húsvét emlékezetéből születik.