“Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben” – ezzel a Rómaiakhoz írt páli levélből vett idézettel köszöntötte a Szentatya az egyházi mozgalmak és új közösségek második világkongresszusának résztvevőit.

Még élénken él emlékezetében és szívében az első, 1998. május 26. és 29. között megrendezett találkozó, amelyen akkor, mint a Hittani Kongregáció prefektusa vett részt és tartott előadást a mozgalmak teológiai elhelyezéséről. Az első kongresszus megkoronázását jelentette a szeretett II. János Pál pápával való találkozás a Szent Péter téren, amely során a Szentatya ismételten kifejezte elismerését az egyházi mozgalmak és új közösségek iránt, amelyeket a remény jelének nevezett az egyház és minden ember számára.
XVI. Benedek pápa örömmel állapította meg, hogy a mozgalmak jelentősen előrehaladtak azon az úton, amelyet II. János Pál pápa lelkipásztori gondoskodása, szeretete és tanítása jelölt ki számukra. Gratulált Stanisław Ryłko érseknek, a Világiak Pápai Tanácsa elnökének, valamint Joseph Clemens püspöknek, a tanács titkárának a mostani kongresszus kezdeményezéséért, amelynek témája: „Keresztény létünk szépsége és annak öröme, hogy ezt másoknak átadjuk”. Ez a gondolat utal arra az állításomra, amelyet péteri szolgálatom megkezdésekor mondtam homíliámban – utalt rá a Szentatya. A téma arra késztet, hogy elgondolkozzunk a kereszténység eljövetelének alapvető vonásáról: a kereszténységben ugyanis Az jön elénk, aki megtestesülve, láthatóan, történelmileg, Isten dicsőségét elhozta a földre. Krisztusban találkozik az igazság és a szeretet szépsége. A szeretet azonban magába foglalja a szenvedésre való készséget is, és ez a készség egészen az életáldozatig vezethet azoknál, akik valóban szeretnek. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – olvassuk János evangélistánál.
Krisztus, aki „minden szépség szépsége”, jelenvalóvá válik az emberek szívében, és hivatásuk felé vonzza őket, ami nem más, mint a szeretet. Ennek a rendkívüli vonzerőnek köszönhetően nyílik meg az értelem a Misztériumnak. Így nyilatkoztatja ki magát Isten irgalmas szeretetének legnagyobb szépsége, amely egyidejűleg az Isten képére teremtett, a kegyelem által újjáteremtett és örök dicsőségre rendeltetett ember szépsége is.
Az évszázadok során, a kereszténység azáltal terjedt el, hogy személyek és közösségek, megújult életükkel képesek voltak mélyreható tanúságot tenni a szeretetről, az egységről és az örömről. A hit szépsége, amely a szentek arcán tükröződött vissza, sok férfit és nőt késztetett arra, hogy nyomukba lépjen. Ez érvényes az egyházi mozgalmak és közösségek tagjaira is, akik az alapítók révén megpillantották Krisztus arcának egyedülálló ragyogását. Krisztus hívása, „jöjj és kövess engem”, ma is sok ember szívében visszhangzik – írta üzenetében a Pápa, majd így folytatta: „Az „új teremtmények” arcán és szavaiban láthatóvá válik Krisztus világossága és hallható lesz meghívása”.
A mozgalmak legyenek a közösség iskolái, amelyekben a tagok megtanulnak igazságban és szeretetben élni, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki és közölt az Apostolok tanúsága révén. Lelkükben mindig hangozzon fel Jézus buzdítása: „Így világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”. Vigyék el Krisztus világosságát minden társadalmi és kulturális környezetbe, világosítsák meg napjaink sötétségét, azé a világét, amelyet az ideológiák ellentmondó üzenetei bombáznak. Értéktelen a szépség, ha nincs mögötte egy igazság, amit követhetünk, ha a szeretet múló érzésre korlátozódik, ha a boldogság egy elérhetetlen délibábbá válik, ha a szabadság az ösztönök kielégítésévé korcsosul. Milyen sok rosszat okoz az emberek és a nemzetek életében a hatalom és a birtokvágy, a gyönyörök hajhászása! A mozgalmak és közösségek tagjai tegyenek tanúságot ennek a zűrzavaros világnak arról a szabadságról, amellyel Krisztus szabadított meg bennünket. Az Isten és a testvérek szeretetének rendkívüli összeolvadása széppé teszi az életet és kivirágoztatja a pusztaságot, amelyben gyakran élünk. Ahol a szeretet úgy nyilvánul meg, mint az élet és a többiek sorsa iránti szenvedély, amely sugárzik az érzelmekből és a munkából, egy igazságosabb társadalmi rend építő erejévé válva, ott olyan civilizáció épül, amely képes szembenézni a barbárságok előretörésével.
Váljatok egy jobb világ építőivé, az ordo amoris, szerint, amelyben megnyilvánul az emberi élet szépsége.
Az egyházi mozgalmak és új közösségek ma Krisztus és Jegyese, az Egyház szépségének ragyogó jelei, tagjai az egyház élő szerkezetéhez tartoznak– írta XVI. Benedek pápa. Végül köszönetét fejezte ki készségükért, amellyel befogadják nemcsak Péter utóda, hanem helyi egyházaik püspökeinek útmutatásait, akik a Pápával együtt az igazság és az egységben megvalósuló szeretet őrzői. A léthez való jog állításán túl, mindig, vitathatatlan elsőbbséget kell élveznie Krisztus Teste építésének az emberek között. A mozgalmak minden problémával, mély szeretetközösségben, a törvényes főpásztorokhoz való csatlakozás jegyében nézzenek szembe – buzdított őket a Szentatya, majd Mária, a Teljesen szép, Tota pulchra közbenjárására bízta a mozgalmak és közösségek tagjait, végül állandó szeretetéről biztosítva őket, különleges Apostoli Áldását küldte számukra.