A Vatikáni Rádió "Európa falak nélkül" c. olasz nyelvű adása megemlékezett az Isten Szolgája, II. János Pál pápa ellen 25 évvel ezelőtt elkövetett merényletről

Ismertetjük a félórás műsor első részét, amelyben a szerkesztők többek között arra a kérdésre kerestek választ, hogy miért nem készült hivatalos felvétel az 1981. május 13-i szerda délutáni általános pápai kihallgatásról. A kérdésre kétféle választ találtak.
Az egyik változatot a Vatikáni Rádió olasz műsorának szerkesztője, Laura De Luca "Szentatya, mi szükség van Istenre?" c. könyvében olvashatjuk: "Dante Alimenti a RAI 1 TV híradójának riportere, minden szerdán jelen van az általános kihallgatáson a stábbal együtt, amelyik rögzíti annak egyes pillanatait. Nem így azonban ezen a napon. Túlságosan meleg van. Azok az első meleg, fülledt májusi napok Rómában, amelyeket még súlyosabbá tesz a szmog. "Hagyjuk az egészet, ma ne menjünk ki a térre" - mondja titkárnőjének.

Ezzel szemben Fernanda Magrini Pasquinelli, aki abban az időben a RAI vallási szerkesztőségében dolgozott, másképpen emlékezik. "Azon a napon részt vettem a szokásos szerkesztőségi ülésen, amelyen, mint mindig sorra vettük a napi teendőket. Aznap viszonylag nagy meleg volt, de ami fontosabb, az az, hogy tele volt fontos eseménnyel. Ezért egy bizonyos ponton a főszerkesztő eldöntötte, hogy nem küld felvevő stábot az általános kihallgatásra, ami úgyis mindig egyforma, hiszen nincs elég operatőr, a többi eseményt kell követni. Az azóta elhunyt Dante Alimenti, vatikanista újságíró egyáltalán nem értett egyet a döntéssel, nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy soha semmi sem lehet fontosabb, mint egy pápai esemény. Azt is javasolta, hogy kérdezzék meg az igazgatót erre vonatkozóan. Az igazgató és a főszerkesztő ezután a szerkesztőségi ülés résztvevőivel megegyeztek abban, hogy az egyik stáb egy villámfelvételt készít egy aznapi fontos eseményről, amelyet nem lehetett kihagyni, és utána azonnal a Szent Péter térre siet, hogy rögzítse az általános kihallgatást, amely addigra már megkezdődött. A valóság azonban az, hogy vagy az egyéb fontos események, vagy a nagy forgalom, vagy más okok miatt, a RAI operatőre nem érkezett meg a térre. Nem sokkal később érkezett a hír, hogy merényletet követtek el a Pápa ellen. Természetesen nagy rohanást, zűrzavart idézett elő, magától értetődik, hogy minden más tervezett programot töröltek. Néhány forgatócsoport azonnal a Gemelli kórházba ment, mások a Vatikánba, vagy a Szent Péter térre siettek, interjúkat készíteni különféle riportalanyokkal. Sajnos azonban, abban a pillanatban, amikor a merénylet történt, mi, a RAI 1 híradója, - soha azelőtt ilyenre nem volt példa - nem voltunk jelen. Ez a szín tiszta igazság. Tehát mindazok a felvételek, amelyeket az elmúlt 25 év során láttunk a televízióban, amatőr felvételek, németek készítették”.

A Szent Péter téren Ali Agca lőtt a Pápára, de kezébe Moszkva adott fegyvert - ez a Mitrohin dosszié tartalmának vizsgálatára 2002-ben létrehozott olasz parlamenti bizottság zárójelentésének végkövetkeztetése. A műsor egyik stúdióvendége, erre vonatkozóan Piero Laporta tábornok, a Mitrohin bizottság katonai szakértője a következőket nyilatkozta: "Mint ahogy azt Paolo Guzzanti szenátor, a bizottság elnöke írta, minden méltányos kétséget kizárólag megállapították annak a bizonyosságát, hogy a parancs Moszkvából érkezett. Számos összetevő elem járul hozzá a végkövetkeztetés helyességéhez. Az első az a szakvélemény, amelyet számítógéppel végzett háromdimenziós antropometrikus vizsgálat alapján hoztak. (25 évvel ezelőtt ezek a műszaki eszközök nem álltak rendelkezésünkre). Ez pedig minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy Antonov, a Balkanair légitársaság állomásvezetője jelen volt Agca mellett a lövés pillanatában. Ezt a tényt mindig erőteljesen tagadták mind a bolgár, mind a szovjet hatóságok. Antonov annak idején hamis alibit igazolt, amire azonnal fény derült, és 25 év távlatából a fénykép egyértelműen bizonyítja jelenlétét a merénylet idején. Ez azt jelenti, hogy Bulgária és a Szovjetunió akkori vezetői vele együtt valótlant állítottak. Egy másik szempont, ami akkor ismeretlen volt, az az, hogy a Szovjetunió háborúra készült Nyugat-Európa ellen. II. János Pál pápa tehát elfogadhatatlan politikai jelenlét volt számukra, mivel 1979 június 2 és 10 közötti lengyelországi utazása során nyilvánvalóvá vált, hogy ő volt az egyetlen karizmatikus vezető, akit a lengyelek elismertek. És Lengyelországból indult volna el Nyugat-Európa felé egy rendkívül fontos támadás Adott esetben Lengyelország bizonytalan visszavonulási terepet jelentett volna. Tehát az akadályt el kellett hárítani. Ez pedig a GRU, a szovjet katonai titkosszolgálat feladata volt. A GRU a Szovjetunió összeomlása után vált ismertté, és vált világossá, hogy mennyire kegyetlen és hatékony módszerekkel dolgozott – tette hozzá Piero Laporta tábornok.

Georgi Eldarov, archimandrita, aki 25 éven át volt Rómában a külföldön élő bolgárok vizitátora, és a merénylet idején a Vatikáni Rádió bolgár adásának főszerkesztői tisztségét töltötte be, a műsorban felidézi azt az 1988 decemberében történt kihallgatást, amelynek során II. János Pál pápa fogadta az akkori bolgár külügyminiszter, Peter Mladenov által vezetett hivatalos küldöttséget. Eldarov prelátus tolmácsként vett részt a pápai fogadáson, amelyen a bolgár vezető minden áron azt akarta bebizonyítani a Szentatyának, hogy nem létezett a bolgár szál. Erről később Mladenov, aki ma már nem él, emlékirataiban is említést tesz, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy sikerült meggyőznie II. János Pál pápát, aki elismerte a bolgárok ártatlanságát. Georgi Eldarov azonban, mint szemtanú ezt nem állíthatja, hiszen a Szentatya a valóságban egyáltalán nem mondott semmit. Az egész egy háromperces epizód volt. Peter Mladenov könyvében leírta a saját verzióját, míg a Szentszék jelentését soha nem tették közzé.

Fabio Zavattaro, a RAI egyes csatornájának tudósítója, a műsor másik stúdióvendége arról számolt be, hogy 2002-ben, II. János Pál pápa bulgáriai apostoli látogatása során találkozott Zseljo Zselev volt bolgár államelnökkel, akinek számos kérdést feltett a merényletre vonatkozóan. A beszélgetésből az derült ki, hogy 1990-ben, tehát a rendszerváltás idején a titkos irattár 1980-től 82-ig terjedő anyaga tűzvész következtében megsemmisült. Ez a magyarázata annak, hogy az összes többi titkos anyagot a szokásos 50 év helyett 100-150 évre zárolták.

Arra a kérdésre, hogy Olaszországban miért nincs nagyobb visszhangja a Mitrohin bizottság zárójelentésének, Laporta tábornok azt válaszolta: nem véletlen, hogy a merényletet éppen Rómában követték el. Olaszországban ugyanis termékeny talajra talált a nemzetközi terrorizmus, amelynek keleti és nyugati szálai, közel-keleti vonatkozásai, mind a hírhedt Carlos személyében fonódtak össze. Jean Louis Bruguière, francia ügyész, a nemzetközi terrorizmus legkiválóbb szakértője, akinek érdeme, hogy Carlos ma Franciaországban tölti életfogytiglani büntetését, szintén a GRU-ban jelölte meg a Pápa ellen elkövetett merénylet megbízóját. Olaszországban már a 70-es évektől kezdve tevékenyen jelen voltak a KGB ügynökei, akiknek közreműködésével került sor Aldo Moro elrablására és meggyilkolására, tehát a terep már elő volt készítve a Pápa elleni merénylet számára.

Mint ismeretes, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete a merénylet évfordulója alkalmából bejelentette, hogy újrakezdi a nyomozást a kommunizmus bűneit feltáró vizsgálat keretében. Ugyancsak lengyel archívumokból származik a hír, hogy 1981. május 13-án a bolgár ügynökökön túl, a lengyel titkosszolgálat képviselői is jelen voltak a Szent Péter téren. Ezek szerint a források szerint II. János Pál pápaságának megkezdésekor, az ünnepélyes szertartáson, a hivatalos lengyel állami képviselőkön kívül jelen volt az a titkos ügynök is, akit később Jerzy Popiełuszko atya, a Szolidarnosc lelkésze meggyilkolásával vádoltak.

Fabio Zavattaro többször is találkozott az első szabad lengyel szakszervezet legendás vezetőjével, Lech Wałesaval. Legutóbb, februárban, Gdanskban, az általa vezetett intézetben fogadta az olasz újságírót, aki hosszú interjút készített vele. Ebben feltárul a lengyel történelemnek egy fejezete, amely 1979-82-ig tartó időszakára vonatkozik és amelyből kiderül, hogy a szovjet hatóságok milyen közelről figyelték a lengyelországi eseményeket, a Pápa látogatását, amely a történészek szerint is a vasfüggöny lehullását előidéző politikai földrengés nyitánya volt. Beszámolt arról a merényletről is, amelyet a kommunisták ellene kíséreltek meg elkövetni Rómában, 1980-ban. "Hihetetlen szerencsém volt, mivel előbb meg kellett volna halnom, mint a Pápa" - mondta a RAI tudósítójának Lech Wałesa. Rómában, amikor II. János Pál pápa is fogadta a Szolidaritás elnökét, olasz kísérői esti városnézést javasoltak a lengyel vendégek számára. Mindnyájan elfogadták a meghívást, de Wałesa utolsó pillanatban lemondta a programot. A többieket álarcos fegyveresek támadták meg, és miután meggyőződtek róla, hogy a keresett személy nincs közöttük, szabadon engedték őket.

Ismertettük a Vatikáni Rádió "Európa falak nélkül" c. olasz nyelvű műsora hétfő esti adásának első részét. A második részt szombat esti adásunkban foglaljuk össze.