XVI. Benedek pápa beszéde a májusi közgyűlését tartó Olasz Püspöki Konferenciához

A Szentatya mindenek előtt köszöntötte az Olasz Püspöki Kar (CEI) elnökét, Camillo Ruini bíborost, a három alelnököt, a főtitkárt és a több, mint 200 főpásztorból álló egész püspöki kart. A papok életével és szolgálatával foglalkozó közgyűlés témájára utalva a Szentatya emlékeztetett arra, hogy a püspökök egyik lényeges feladata az, hogy gondoskodjanak papjaikról, akik az egyházi rend szentségén keresztül részt vesznek az apostoli szolgálatban, amelyet az Úr bízott rájuk. Fontos mindenek előtt a jelöltek alapos kiválasztása, vizsgálódás a személyes beállítottságot illetően a leendő szolgálattal kapcsolatos elkötelezettség terén. A püspöknek legyen szívügye a pap anyagi és spirituális java, testvéri lelkülettel gyakorolja az atyaságot, ne hagyja egyedül papját a szolgálat terheiben, betegségben, öregkorban és az élet elkerülhetetlen viszontagságaiban. „Kedves püspök testvéreim – mondta a Szentatya – minél jobban papjaink mellé állunk, ők annál nagyobb szeretettel és bizalommal lesznek irántunk, elnézik emberi gyöngeségeinket, hallgatnak szavunkra és közösségben érzik magukat velünk a szolgálat örömeiben és nehézségeiben.” A papok egész életútja Krisztusban a Vele való bensőséges kapcsolatban gyökerezik. A pap Krisztus személyében beszél és cselekszik. Az Úr Jézus a mi kezünkbe helyezi magát és azt akarja, hogy részeseivé váljunk az Ő üdvözítő hatalmának. A Jézussal való barátság elvezeti a papokat az egész emberiséghez, Ő ugyanis Jó Pásztor akar lenni mindenki számára, Ő saját életét adja értünk.
A Szentatya örömmel tett említést az olasz országos egyházi gyűlésről, amelyet rövidesen Veronában rendeznek meg és amelyen Ő maga is személyesen részt vesz. „A feltámadt Jézus tanúi, a világ reménysége” választott téma alkalmat ad arra, hogy fontolóra vegyék az egyház legfőbb küldetését, vagyis azt, hogy minél láthatóbbá váljon Krisztus a társadalomban, elsősorban a hívő emberek tanúbizonyságán keresztül. A feltámadt Krisztusból származó reményt jelenvalóvá kell tenni a családban, a munkában, az ünneplésben, a betegségben, a szegénység különböző területein, a nevelésben és médiában, a polgári és politikai felelősség szférájában. Az emberi életnek egyetlen dimenziója sem idegen Krisztus számára.
XVI. Benedek pápa végül az Olasz Püspöki Kar májusi közgyűlésének résztvevőihez intézett beszédében kitért az egyház és az állam kapcsolatára. Az egyház tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi az ami a császáré és mi az, ami Istené. Az egyház nemcsak elismeri és tiszteli az evilági valóságok autonómiáját, hanem örömmel köszönti is azt, mint az emberiség nagy fejlődését és mint saját szabadságának alapvető feltételét is ahhoz, hogy betölthesse egyetemes üdvözítő küldetését. Ugyanakkor éppen e küldetése folytán nem mondhat le arról a feladatáról, hogy saját társadalmi tanítását javasolva megtisztítsa a gondolkodást, hogy felszítsa a morális és spirituális erőket és megnyissa az akaratot a valódi jó igényei felé. Az állam egészséges laicitása ugyanakkor nem mondhat le az etikai elvárásokról. „Ennél fogva tehát nem követünk el semmit az állam laicitása ellen, ha a jelenlegi helyzetben emlékeztetünk az élettel kapcsolatos fontos etikai alapelvekre, amelyek egyébként a keresztény Európa és főként Itália nagy örökségében gyökereznek. Sőt inkább elősegítjük az emberi személy méltósága és a társadalom közjava védelmét” – mondta végül XVI. Benedek pápa, majd imáiról biztosította az olasz egyházat és nemzetet, nagy szeretettel megáldotta a püspököket, papjaikkal együtt, valamint az olasz családokat, különösen azokat akik szenvednek és azokat, akiknek nagy szükségük van Isten segítségére.