Tudni kell lemondani, ha kell, az egész világról, hogy megmentsük saját lelkünket - mondta katekézisében a Pápa

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta katekézisét az apostoli szolgálatról. Péter a halász című elmélkedésében utalt rá, hogy előzőleg az apostoli szolgálat teológiai keretét vázolta fel, összpontosítva az egyházi közösség szolgálatának jelentésére. „Most lépjünk közvetlen kapcsolatra az egyes Apostolok személyiségével, az Újszövetségben megrajzolt arcélüket vizsgálva” – mondta XVI. Benedek pápa. Jézus után Péter az a személy, akit az újszövetségi szövegek a legtöbbször idéznek. 154-szer nevezik Pétros, vagyis „kő”, „szikla” névvel, amely a görög fordítása a Jézustól kapott arám Kefa névnek. Ez 9-szer fordul elő, főleg Pál leveleiben. 75 alkalommal utalnak az írások „Simon” névvel Péterre, amely az eredeti héber Simeon név görögös változata. Simon Betszaidából származott, János fia volt, vagy az arám forma szerint bar-Jona, Jónás fia. Betszaida Galilea keleti részén fekvő kis város volt, ahonnan Fülöp és természetesen András, Simon testvére származott. Akcentusa elárulta galileai származását. Testvéréhez hasonlóan Péter is halász volt: Zebedeus, Jakab és János apjának családjával együtt kis halászvállalkozást vezetett a Genezáreti tónál. Valószínű, hogy bizonyos szintű gazdasági jólétben élt, és őszintén érdeklődött a vallás iránt. Ez késztette arra, hogy testvérével együtt Júdeába menjen, hogy meghallgassa Keresztelő Szent János hithirdetését.
Hívő zsidó volt, aki bízott abban, hogy Isten tevékenyen jelen van népe történelmében, és fájdalommal töltötte el, hogy nem láthatja Isten hatásos működését azokban az eseményekben, amelyeknek tanúja volt. Péter nős volt, és anyósa, akit egy napon Jézus meggyógyított, Kafarnaum városában élt, abban a házban, amelyben Simon Péter is megszállt, amikor abban a városban járt. A közelmúltban végzett régészeti kutatások nyomán napvilágra kerültek egy kis bizánci templom nyolcszögű mozaik padlója alatt egy még ősibb templom maradványai, amelynek falain Péterhez szóló fohászok feliratait fedezték fel. Az evangéliumok arról számolnak be, hogy Péter a názáreti Jézus első négy tanítványa között volt, akikhez egy ötödik társult. A szokás szerint ugyanis minden rabbinak 5 tanítvánnyal kellett rendelkeznie. Amikor Jézus ötről 12-re emelte, világossá tette küldetése újdonságát: azért jött, hogy összegyűjtse az eszkatológikus Izraelt, amelyet a törzsek nyomán a 12-es szám jelképezett.
Simon Péter az evangéliumokban határozott és heves jellemű volt: készen áll arra, hogy érvényre juttassa saját igazát, még erővel is. Ugyanakkor néha naiv, néha megijed, de becsületes és őszintén megbánja vétkeit. Az evangéliumok lehetővé teszik, hogy lépésről lépésre kövessük lelki fejlődését. A kiindulási pont a Jézustól kapott meghívás. Egy többihez hasonló hétköznapon történik, miközben a halász Péter munkáját végzi. Jézus a Genezáreti tó partján prédikál, és a tömeg odasereglik köré, hogy hallgassa szavát. Nagy számuk egyre növekvő zűrzavart idéz elő. A Mester látja, hogy a parton két csónak vesztegel: a halászok hálóikat mossák. Jézus ekkor megkéri, hogy hadd szálljon be Simon csónakjába, és arra kéri, hogy távolodjanak el a parttól. Erről a rögtönzött szószékről tanítja a tömeget. Amikor befejezi beszédét, így szól Simonnak: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót!” Simon így válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót”. Jézus nem volt gyakorlott halász, Simon, a halász mégis bízik ebben a rabbiban, aki nem ad neki válaszokat, de arra szólítja fel, hogy bízzon benne. Simon Péter a csodás halfogás eseményére csodálattal és félelemmel válaszol: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Jézus bizalomra buzdítja és arra,hogy nyíljon meg egy olyan tervnek, amely meghalad minden emberi távlatot: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel”. Péter elfogadja, hogy részesévé váljon ennek a nagy kalandnak: nagylelkű, és bár elismeri korlátait, hisz Jézusban, aki meghívta és követi szíve álmát. Igennel válaszol és Jézus tanítványává lesz.
Péter lelki útjának másik fontos állomását Fülöp Cézáreája környékén éli át, amikor Jézus határozott kérdést tesz fel neki: „Kinek tartanak engem az emberek?” Jézus azoktól, akik elfogadták, hogy személyesen vele tartsanak, személyes állásfoglalást kíván. „Hát ti kinek tartotok engem?” – Péter a többiek nevében is válaszol: Te vagy a Krisztus, vagyis a Messiás. Péternek ez a válasza nem a „test és vér” válasza volt, hanem a mennyei Atyától származott, és magában hordozta az egyház hitvallásának magvát. Ennek ellenére Péter még nem értette meg a maga mélységében Jézus messiási küldetésének tartalmát. Ezt bizonyítja, hogy Jézus kínszenvedésének hírére megbotránkozik és tiltakozik ellene. Péter olyan Messiásra vár, aki „isteni ember”, aki beteljesíti az emberek elvárásait, mindenkire rákényszerítve hatalmát. Jézus ezzel szemben úgy mutatkozik meg, mint „emberi Isten”, aki az emberek elképzeléseivel szemben az alázat és a szenvedés útját választja. Ez válaszút elé állít: saját elvárásainkat helyezzük-e előtérbe, elutasítva Jézust, vagy fogadjuk be Jézust küldetése igazságában és tegyük félre a túlságosan emberi elvárásokat? Péter, heves természeténél fogva, nem habozik, hogy félre vonja Jézust és szemrehányást tegyen neki. Jézus válasza azonban ledönt minden hamis elvárást, miközben megtérésre és követésére szólít fel: „Takarodj előlem sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol”. Péter így megtanulja, mit jelent valóban Jézus követése. A második hívás így hangzik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt”. Ez Jézus követésének igényes törvénye: tudni kell lemondani, ha kell, az egész világról, hogy megmentsük saját lelkünket. Péter, bár nem kis nehézséggel, végül elfogadja a meghívást és tovább halad útján, a Mester nyomait követve – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa.