A kanadai katolikus egyház helyzete

A kanadai főpásztorok ezekben a napokban kezdték meg ad limina látogatásukat a Szentszéknél. Ebből az alkalomból most röviden bemutatjuk a kanadai egyház történetét és jelenlegi helyzetét.
Kanada 30 milliós lakosságának közel a fele, pontosabban 43%-a, azaz közel 13 millió katolikus. A hívek 5 ezer plébániához és misszióhoz tartoznak 71 egyházmegyében, beleértve 8 keleti rítusú egyházmegyét is.
A kanadai püspöki konferencia elnöke André Gaumond, a québeci Sherbrooke érseke, az ország apostoli nunciusa Luigi Ventura érsek. A kanadai püspöki karhoz 139 főpásztor tartozik, akik közül 47 már nyugalmazott. 5300 egyházmegyés pap, 3100 szerzetes pap, 9 ezer diakónus, 21250 szerzetes és szerzetesnő teljesít szolgálatot az országban. A kanadai társadalom multi-etnikai és multi-kulturális jellege az egyház felépítésében is visszatükröződik. Az 1943-ban felállított és a Szentszék által 1948-ban hivatalosan elismert püspöki konferencia kétnyelvű, nemzeti titkárságának székhelye Ottawában működik. Élén kétévente váltják egymást az angol és a francia anyanyelvű püspökök. A püspöki konferencia 4 regionális püspöki közgyűlést alkot. Ezek: Québec, mely magában foglalja Montréal régiót is, továbbá, az Atlanti, az Ontario és a Nyugati közgyűlés.
A kanadai egyház története
A katolikus hit az Újvilág felfedezésével jutott el Kanadába. 1534-ben lépett a Gaspé félszigetre Jacques Cartier felfedező nyomában egy francia pap, aki bemutatta az első szentmisét azon a területen, amelyet ma Kanadának nevezünk. A gyarmatosítás azon a területen kezdődött, amelyet Új Franciaországnak neveztek el, Québec városa 1608-ban, majd Montréal 1642-ben történt megalapításával. Számos francia szerzetes kongregáció küldte tagjait, akik megkezdték a hithirdetés nagy művét. A rekollektus ferencesek, jezsuiták, szulpiciánusok, ágostonrendiek, orsolyiták hoztak létre kolostorokat, iskolákat, korházakat és nyitottak meg szemináriumokat. Két fontos helyi szerzetes rendet is alapítottak: 1658-ban alapította a Notre Dame kongregációt a francia Bourgeoys Szent Margit, 1737-ben pedig Mária Margit de Youville megalapította a Szeretet Montreáli nővérei – a ruházatukról Szürke Apácáknak nevezett női szerzerzetes rendet.
1658-ban Francois de Lavalt kanadai apostoli helynökké nevezték ki, ő lett később Észak-Amerika első püspöke. Az Újvilág egyházának vértanúi is voltak: 6 jezsuitát és 2 laikus segítőtársukat gyilkoltak meg 1642-49 között. A bennszülött népek javára végzett munkájuk révén a helyi születésűek között sokan keresztény hitre tértek, erről tanúskodik a ma már boldoggá avatott Kateri Takakwitha története.
Kanada britek általi meghódítása a 18. század közepén nehéz időszakot jelentett az egyház számára: a király protestáns volt és Nagy-Britanniában a katolikusok számára tilos volt a nyilvános vallás gyakorlat. Kitiltottak az országból szerzetes rendeket, ám összességében elég hamar bekövetkezett a vallások békés egymás mellett élése. 1774-től a katolikusok állampolgárságot kaptak és a 19. század elején miután Angliában elismerték a katolikusok jogait, a kanadai egyház terjeszkedhetett az angolszász területeken Észak és a Csendes-óceán felé is, Terranovától egészen Vancouverig. Felső-Kanadában, a jelenlegi Ontarióban 1820-ban, Torontóban 1841-ben, Ottawában pedig 1847-ben létesítettek egyházmegyét.
A keleti szertartást követő egyházak is fontos szerepet játszottak a kanadai katolikus egyház fejlődésében, különösképpen az ország nyugati részében, ahova Kelet Európából, főként Ukrajnából emigráltak nagy számban. A kanadai alapítót, Mykyta Budka püspököt II. János Pál pápa 2001-ben avatta boldoggá. Ma az ukrán egyház Kanadában a legnagyobb keleti szertartású egyház, de jelen vannak szlovákok, örmények, görög-melkiták, maroniták, szírek és szír-malabárok is.