Elmar Mäder ezredes, a Svájci Gárda parancsnoka a következő beszédet intézte Leonardo
Sandri érsekhez, vatikáni helyettes államtitkárhoz, aki a Szentatya képviseletében
volt jelen az eseményen:
A svájci gárda lelkészével szemlét tartottam az újoncok körében, hogy figyelmesen
megvizsgáljam őket. Bemutatom Önnek a 33 gárdistát, akik rendelkeznek a megfelelő
feltételekkel, hogy a Pápa és az Egyház katonái lehessenek. Itt állnak előttünk, mellüket
vas borítja, vas, amely azt a szilárdságot jelképezi, amellyel ellátják majd szolgálatukat.
Figyelmesen választottuk ki az új gárdistákat a svájci fiatalok közül. Katolikus
hitet vallanak, szilárd jellemmel és professzionális képzettséggel rendelkeznek. Szándékukban
áll, hogy néhány évig kaszárnyában éljenek bajtársaikkal együtt és tökéletesen a Szentatya
szolgálatában álljanak. Meg vagyok győződve róla, hogy ellent tudnak majd állni
bármiféle támadásnak, és ezért tovább képzik majd magukat minden szempontból a jövőben
is. Ezek a fiatalok útmutatást kaptak, először szüleiktől és családjuktól, majd szakmabeli
mestereiktől és nevelőiktől, végül barátaiktól. Ezért ezek a gárdisták, azonnal megtanulták,
hogy merre „orientálódjanak”, megértették az „orientálni” szó mély jelentését. Ezért,
mint mi mindnyájan, ők is kelet felé fordulnak. Ez azt jelenti: szívükben keresték
a felkelő napot, és azt Krisztusban találták meg. Urunk, add meg, hogy a Gárdisták
soha ne szűnjenek meg Téged, az igazi Napot szemlélni. Krisztus kínszenvedésének
jeleneteit mindnyájan jól ismerjük. Péternek vissza kellett tennie kardját a hüvelybe,
mivel maga az Úr kérte meg rá – mondta Mäder parancsnok, az újoncokhoz fordulva. „Kedves
Újoncok, tőletek is ugyanezt kérik. Ti nem tehetitek azt, amit a pillanat heve diktál.
A személyes érdekeket háttérbe kell szorítani, míg az önzést, a fogyasztói szemlélet,
az individualizmust teljesen félre kell tenni. Még saját véleményeteket sem hangoztathatjátok
mindig. Ezzel szemben azzal a kiváltsággal rendelkezünk, hogy mi szolgálhatjuk Szent
Péter utódát. Ti is már mindnyájan átéltétek ezt a tapasztalatot: milyen jó érzés,
egy hosszú menet után, vagy miután órákon át álltatok mozdulatlanul, egy hosszú éjszakai
őrtállás után, amikor kimerülve ezt mondhatjátok: Sikerült megtennem! Legyen ez legfontosabb
ambíciótok egész életeteken át. Általában azokkal szoktunk beszélgetni, akiknek
szintén a miénkhez hasonló a véleményük. Ez önmagában véve nem rossz, mivel megerősíti
a hallgatót saját véleményében. Ma azonban, a Svájci Gárda jubileumi évében, amit
mi mondunk, milliókhoz jut el, akik között vannak kételkedők, akik nem hagyják magukat
lenyűgözni katonai formák által. De ezek a formák, ezek a szertartások, a tartalomra
tekintő ablakok. Az, ami 1506-ban 150 gárdistával kezdődött, 500 év során ezer és
ezer önkéntes követőre talált. Az Egyházat szolgálni egyáltalán nem rabszolgamunka.
„Hivatás a hivatásért”, Krisztusért. Kedves Gárdisták! – amikor most megjelentek
a zászló előtt, hogy letegyétek eskütöket, legyetek mélyen tudatában annak, hogy ezrek
lennének szívesen helyetekben, hogy szolgálhassák a Pápát és az egyházat. Nagy a ti
felelősségetek. Acriter et fideliter! –Bátorság és hűség! Így akarunk szolgálni,
méghozzá örömmel.