Alois Jehle prelátus, a Pápai Svájci Gárda lelkészének beszéde

Jubileumunknak ebben a történelmi pillanatában, miközben ünnepeljük azoknak a svájci gárdistáknak az eskütételét, akik nagylelkűen és bátran azt választották, hogy Krisztust szolgálják a Szentatya személyében és az Egyházban, csodálattal szemlélem ennek a térnek a fennköltségét, amely jelképesen átöleli a Szent Péter bazilikát, a kereszténység központját, és szinte lenyűgözve tekintek a 152 szoborra, amelyek Keresztelő Szent Jánost és az apostolokat ábrázolják – Szent Péter és Pál kivételével, akiknek szobra a téren látható – továbbá a római egyház első évszázadainak annyi vértanúját, akik Krisztus köré vonnak glóriát.
Ha feltesszük a kérdést, hogy Bernini miért éppen ezekkel a szobrokkal kívánta díszíteni a Szent Péter teret, minden bizonnyal találunk esztétikai indokokat is, de az alapvető ok, ami a művészt ihlette, teológiai jellegű. Le akarta róni tiszteletét az apostolok és vértanúk előtt, akik a hit bajnokai és az egyház oszlopai.
Tavaly októberben feltettem a kérdést egy német nyelvű püspöknek: „Hogy lehet, hogy a nagyszámú katekéta és teológus ellenére templomaink szinte üresek és nagyon gyenge a vallásgyakorlat?” – A püspök ezt válaszolta: „Emlékezz rá, hogy nem elég tanítani, mindenekelőtt tanúságot kell tenni.”
Azonnal VI. Pál szavai jutottak eszembe, amelyeket Evangeli Nuntiandi k. apostoli buzdításában írt: „Az emberek szívesebben hallgatják a tanúkat, mint a mestereket, és ha hallgatják a mestereket, akkor ezt csak annyiban teszik, amennyiben a mesterek egyben tanútevők is”. Kedves Gárdisták, ti, akik azt választottátok, hogy közelebbről szolgáljátok Krisztus egyházát a Szentatya személyében, mutassátok meg a bátorságot, amely jellemez titeket és mindig emelt fővel tegyetek tanúságot a mi üdvösségünkért meghalt és feltámadt Úrba vetett hitetekről.
Ezután franciára fordítva a szót, a Svájci Gárda lelkésze a következőket mondta:
„A Szent Péter tér nem pusztán művészeti remekművei miatt jelentős, hanem mindenekelőtt az Egyház emlékezete, amely jelképek révén emlékeztet itt megélt történelme tényeire. Gondolok arra a vörös jelre is, amely arra emlékeztet, hogy ott merényletet követtek el 1981. május 13-án II. János Pál pápa élete ellen. A Pápa a többi tanúságtételhez csatlakozva adta át önmaga ajándékát, bátran hirdette az Evangéliumot, nem törődve fájdalmaival, életével sem. Gyertyaként fogyott el, világosságot árasztva maga körül.
Ilyen tanúk között, hogyan lehetnénk fukarak saját életünkkel? Húsvét Evangéliuma, valamint a vértanúk tanúságtétele azt tanítja, hogy vannak magasabb rendű értékeke a földi élet értékeinél. Erre a tanításra alapul az az eskü, amelyet most letesztek. Kötelezzétek el magatokat eskütök megélésére, nemcsak az ünnepnapokon, hanem mindennapi életetekben, hogy hivatásotok, mint svájci gárdista a körülöttetek lévő tanúságokhoz méltó legyen. Beszéde után Alois Jehle prelátus felolvasta az eskü rövidített szövegét.