„Isten törvénye nem vet véget az emberi szabadságnak” – mondta XVI. Benedek pápa a Pápai Biblikus Bizottság teljes ülésének tagjaihoz

A Szentatya a Pápák termében csütörtökön délben köszöntötte a Pápai Biblikus Bizottság 25 tagját évi plenáris ülésük alkalmából. Az intézetet 1902-ben alapította XIII. Leó pápa. VI. Pál pápa reformálta meg, jelenleg szorosan kapcsolódik a Hittani Kongregációhoz, amelynek prefektusa a Bizottság elnöke. Mivel előzőleg a Szentatya töltötte be ezt a tisztséget, így személyesen is jól ismeri a bizottság tagjait, akiket most nagy szeretettel köszöntött. A plenáris ülés témája, a Biblia és az erkölcs közötti kapcsolat nemcsak a hívőket érinti, hanem minden személyt. Az ember elsődleges vágya ugyanis a boldogság és egy tökéletesen sikeres élet. Ma sajnos sokan úgy gondolják, hogy ezt önállóan, Isten és törvénye figyelmen kívül hagyásával érhetik el. Mások az értelem és a szabadság abszolút szuverenitását hirdetik az erkölcsi normák terén: ezek a normák pusztán „emberi” etikát képviselnek. Ennek a „laicizált erkölcsnek” a megalkotói azt hirdetik, hogy az ember, mint értelmes lény, szabadon kell, hogy döntsön magatartásformái értékeiről.
Ez a téves meggyőződés az emberi szabadság és a mindenfajta törvény közötti állítólagos konfliktusra alapul. Valójában azonban a Teremtő beírta lényünkbe a „természeti törvényt”, mint iránytűt és életünk belső mércéjét. Éppen ezért a Szentírás, a Hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal azt hirdetik, hogy az ember hivatása és maradéktalan önmegvalósítása nem Isten törvényének visszautasításában, hanem éppen ellenkezőleg, az új törvény szerinti életben van. Az Istentől jövő szeretet befogadásában valósíthatja meg az ember legjobban szabadságát. Isten törvénye nem csökkenti, nem szünteti meg az emberi szabadságot, hanem éppen ellenkezőleg biztosítja és előmozdítja azt. Az erkölcsi törvény, amelyet Isten határozott meg a teremtésben, és amelyet megerősített az ószövetségi kinyilatkoztatásban, Krisztusban találja meg beteljesülését és nagyságát. Jézus Krisztus a tökéletesség útja, a tökéletes szabadság élő és személyes szintézise, az isteni akaratnak való maradéktalan engedelmességben.
A Krisztussal való találkozás nem szünteti meg a Tízparancsolat eredeti szerepét, hanem kibontakoztatja azt a maga teljességében. Az olyan etika, amely a kinyilatkoztatás fényében hitelesen racionális kíván lenni, a Krisztussal való találkozásban, az általa felkínált újszövetségben találja meg tökéletességét.
Az erkölcsi cselekvés hiteles példaképe maga a megtestesült Ige, aki saját akaratát teljesen aláveti az Atya Isten akaratának, elfogadva és beteljesítve küldetését. A Jézus tanítása által felvázolt út nem kívülről ránk kényszerített norma. Jézus maga is végig megy ezen az úton és csak azt kéri, hogy kövessük őt. A keresztség ajándéka révén részesülhetünk életében, képessé tesz bennünket arra, hogy befogadjuk és a gyakorlatban megvalósítsuk tanításait. A krisztológia által sugallt etikának mindig szem előtt kell tartania, hogy Krisztus a megtestesült Ige, aki részesévé tesz isteni életének és kegyelmével támogat bennünket a teljes önmegvalósítás felé vezető úton. A Krisztussal való kapcsolat az ember erkölcsi tettének legmagasabb megvalósítása. Ez az emberi cselekvés közvetlenül az Isten törvényének való engedelmességen, a Krisztussal való egységen alapul, azon, hogy a hívő lelkében a Szentlélek lakozik. Nemcsak külső normák szabályozzák ezt a cselekvést, hanem abból az életet adó kapcsolatból fakad, amely a hívőket Krisztushoz és Istenhez fűzi – fejezte be beszédét XVI. Benedek pápa.